Fenntarthatósági kommunikáció és látszatfinanszírozás

A nyilvánosság felé irányuló zöldüzenetek sok esetben nem valós fenntarthatósági törekvéseket, hanem gondosan felépített arculati stratégiákat szolgálnak. A greenwashing nemcsak a vállalati kommunikációban, hanem a jómódú látszatjótékonykodók gyakorlatában is megjelenik – adományokon, alapítványokon és „zöld” kampányokon keresztül –, miközben fogyasztási szokásaik változatlanok maradnak. Azonban a valódi fenntarthatóság hitelesség és következetesség eredménye is, a látszatcselekvések csupán elterelik a figyelmet a valós problémákról és tovább mélyítik a társadalmi és környezeti egyenlőtlenségeket.

Kibocsátási különbségek, a szupergazdagok lábnyoma

A milliárdosok vagyonából fakadó túlzott befolyás lehetővé teszi számukra a környezetszennyezést szabályozó törvények és az azokról folytatott társadalmi párbeszéd befolyásolását, alakítását. A fenntarthatósági kezdeményezések finanszírozása nem csupán jó szándék kérdése, hanem annak a pozíciónak a logikus következménye, amelyet vagyonuk révén elfoglalnak. A brit Oxfam egy 2024-es jelentése rávilágít, hogy a globális felmelegedés csak akkor tartható 1,5 °C alatt, ha a világ összesített kibocsátása nem haladja meg a 250 gigatonnányi CO₂-t. Így a „fennmaradó CO₂-keretnek” nevezett mennyiséggel kapcsolatban kiemelik: a legfőbb probléma, hogy a világ leggazdagabb milliárdosai használják el belőle a legtöbbet. Az Oxfam számításai szerint a globális kibocsátás fele a világ lakosságának leggazdagabb 10 százalékától származik, a leggazdagabb 1 százalék pedig az összes kibocsátás 16 százalékáért felelős. Ez több, mint a világ legszegényebb kétharmadának emissziója. Eszerint, ha mindenki annyit bocsátana ki, mint a felső 10 százalék, a fennmaradó kibocsátási keret kevesebb mint másfél év alatt elfogyna. A felső 1 százalék kibocsátását alapul véve pedig ez az idő szűk öt hónapra zsugorodna. A szupergazdagok túlfogyasztásának és extrém emissziójának fő oka a magánrepülőgépek és -jachtok gyakori használata. 

A Forbes minden évben leközölt ötvenes listáján szereplő milliárdosok közül 23 magángépét sikerült beazonosítaniuk. E tulajdonosok mindegyike átlagosan 184 repülőutat tett meg évente, azaz 425 órát töltött a levegőben. Ezzel 2074 tonna CO₂-t bocsátottak ki; ez a mennyiség egyenlő egy átlagember 300 évnyi, illetve a legszegényebbek 2000 évnyi kibocsátásával. A szuperjachtok szintén nagyon szennyezőek, hiszen ezek használaton kívül, készenlétben tartva is rengeteg CO₂-t termelnek, sőt valójában teljes kibocsátásuknak mintegy 22 százaléka ilyenkor keletkezik. Az Oxfam 23 szuperjachtot azonosított be, amelyek az ötvenes listán szereplő 18 milliárdos tulajdonában vannak. Ezeknek a járműveknek az évi 5672 tonnás kibocsátása háromszor akkora, mint a magángépeké. Ez az átlagemberek 860 évnyi, illetve a legszegényebbek 5610 évnyi kibocsátásának felel meg.

Jótékonyság, befektetés, életmód: a karbonkompenzáció főbb esetei

Számos szupergazdag esetében éles ellentét rajzolódik ki a magánszemélyként nyújtott adományok és a családjukhoz vagy vállalkozásaikhoz köthető jelentős karbonlábnyom, illetve tényleges környezeti hatás között. Bill Gates, a klímaváltozás elleni küzdelem prominens szószólója, magánrepülőgép-használata és családjának karbonlábnyoma miatt mégis gyakran kritika tárgya. Környezeti terheléssel járó döntéseit gyakran azzal igazolja, hogy jelentős összegekkel támogat klímavédelmi kezdeményezéseket. 

A Gates által alapított Breakthrough Energy a tiszta technológiák fejlesztésének és piaci elterjesztésének felgyorsítására törekszik. A Gates Alapítvány 2022-ben bejelentette, hogy 1,4 milliárd dollárt fektetett be az éghajlati alkalmazkodásba, különös tekintettel a kisgazdálkodók támogatására. A szervezetnek hosszú története van a mezőgazdasági fejlesztésbe való befektetés terén is, 2009 óta több mint 5 milliárd dollárt fordított erre a célra. Mindemellett Gates nyíltan „bűnös örömnek” és „nagy pazarlásnak” nevezte magánrepülőgépének birtoklását. Állítása szerint magánrepülőgépe lehetővé teszi számára, hogy sok olyan helyre utazzon az alapítvány munkájának támogatása céljából, ahová másképp nem tudna. Gates évente körülbelül 5 millió dollárt költ családja karbonlábnyomának kompenzálására. Ez ugyanakkor kiterjed olyan zöldtechnológiákkal foglalkozó vállalatokba irányuló befektetésekre is, mint a közvetlen levegőből történő CO₂-leválasztásra specializálódott Carbon Engineering, vagy a vulkáni kőzetekben történő tárolást alkalmazó Carbfix. Noha ezek valóban ígéretes zöldmegoldások, finanszírozásuk alapvetően befektetési céllal történik, így nem független a jótékonykodó – adott esetben Gates – üzleti érdekeitől sem. Mindez jelentősen befolyásolja azt a képet, amelyben ezek a lépések kizárólag társadalmi felelősségvállalásként jelennek meg.

Mindeközben a Gates alapította Microsoft ambiciózus éghajlati célokat tűz ki maga elé, és 2030-ra negatív kibocsátást kíván elérni. A Microsoft vállalása szerint 2030-ra szénnegatív, vízpozitív és hulladékmentes működésre áll át, és több földterületet fog megőrizni, mint amennyit használ. A vállalat ugyanakkor maga is elismeri, hogy ezeknek a klímacéloknak az elérése egyre nagyobb kihívást jelent – különösen az energiaintenzív technológiák, köztük a mesterséges intelligencia térnyerése mellett. 

Jeff Bezos szintén látványos jótékonysági vállalásokkal igyekszik ellensúlyozni saját, jelentős karbonlábnyomát. 10 milliárd dollárt ajánlott fel klíma- és környezetvédelmi célokra Earth Fund alapítványán keresztül. Szóvivője szerint az Amazon alapítója minden egyes magánrepülésének kibocsátását pénzügyi kompenzációval ellentételezi. 

Az Amazon eközben ambiciózus fenntarthatósági célok megvalósítására törekszik. A vállalat által kezdeményezett „The Climate Pledge” vállalás szerint 2040-re – a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinél tíz évvel korábban – el kívánják érni a nettó nulla CO2-kibocsátást. A szállítási láncban is törekednek a kibocsátások csökkentésére: előnyben részesítik az alacsonyabb emisszióval járó vasúti és tengeri útvonalakat. 2023-ban például tengeri szállítmányaik 10 százalékát már bioüzemanyaggal működő hajók szállították.

Következtetés

A szupergazdagok tehát, köztük Bill Gates vagy Jeff Bezos, miközben jelentős összegeket fordítanak zöldtechnológiákra, magánéletükben és üzleti érdekeltségeiken keresztül továbbra is aránytalan környezeti terhelést okoznak. A Microsoft energiaigénye, Bezos magánrepülései, valamint az olyan befektetések, amelyek üzletileg megtérülnek, miközben klímavédelmi célnak vannak eladva, mind hozzájárulnak ahhoz a strukturális ellentmondáshoz, amely a leggazdagabbak felelősségét jellemzi. A fenntarthatóság valódi mércéje így nem a látványos jótékonykodásban, hanem a teljes rendszerre gyakorolt hatásban rejlik.