Gyors elvirágzásokra számítanak
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságMéhcsaládok tömegeit pusztította el a tavalyi szárazság. A Duna-Tisza közén a nyár végére annyira megfogyatkoztak a méhlegelők, hogy nem tudtak elegendő virágport tartalékolni a rovarok.
– A napraforgó beporzása után már nem nyílt virág, amiről pollent hordhattak volna a kaptárakba méheink. Hagytunk persze elegendő mézet számukra, de a virágpor hiánya miatt egy hónappal hamarabb megszűnt a kaptárakban a petézés. A pollen a méhek nélkülözhetetlen étke, hasonlóan mint az embernek a kenyér. Kevés fiatal bogárral vágtunk a télnek. Nálunk a 110 méhcsalád 90-re fogyott, de hallottam azt, hogy némely méhészetben az eredeti állománynak alig fele maradt meg. A sokáig várt tavaszhoz sem fűzünk sok reményt. A természet ugyanis behozza a késését, gyors elvirágzásokra, ezért az átlagosnál kevesebb begyűjthető nektárra számítunk idén – beszélt a méztermelők gondjairól Bisztricsány Zoltán nagykőrösi méhész.
A tapasztalt méhészek tudják azt, hogy szakmájukban kik a legnagyobb károsultak. Leginkább azok, akik elsősorban haszonlesésből tartják a méheiket. Kevés eledelt hagytak a kaptárakban, elhanyagolták a méhcsaládokat. Mások, akik féltő gonddal készítették fel a télre a kaptárok lakóit, ahogy azt Bisztricsány Zoltán is tette, kevesebb veszteséggel megúszták. Az igazi méhész lelkiismerete szerint él. Mondásuk: aki nem tud bánni a méhekkel és a mézzel tisztességgel, hagyja a hozzáértőkre!
– Nálunk keszthelyi nagyapám értette kiválóan a méhészetet, majd édesapám is próbálkozott vele, de igazából én lettem az örököse ennek a szakmának. Munka közben jöttem rá, milyen sok tudást, tapasztalatot kell gyűjteni ahhoz, hogy az ember eredményeket érjen el és profi méhésznek nevezhesse magát. Akkor is gondoznák néhány családot, ha történetesen más foglalkozás után néznék. Napjainkban sokan vágnak felkészületlenül a méhészkedésbe, olykor kényszerből, mert nem látnak más kiutat a munkanélküliségből. Nem volna ez baj, ha ki-ki a maga kárán fizetné meg a tandíjat, de a kellő szakértelem hiánya is oka annak, hogy terjednek a betegségek az állományban, veszélyeztetve az egész ágazatot. A másik baj az, hogy a kaptárak sokasodása igazából alig növeli a méztermelést. Minden méhész egyformán vesztese a gyűjtőterületek viszonylagos zsugorodásának. Megtorpannak azok is, akik fejleszthetnék gazdaságukat.
– Számoltam: ha a több jövedelemért további 30-40 méhcsaláddal növelném a gazdaságot, győzném egyedül. A bővülés azonban meggondolandó, hiszen csak mások rovására telepíthetném az újabb kaptárakat és a saját méheimnek sem jutna elég nektár. Nehezíti a méhészek életét a természetvédelmi politika is. Írtják a tájidennek mondott akácot, óriási méhlegelőktől fosztva meg bennünket. A tájban nem a flóra ősisége a lényeg, hanem az, hogy ad-e értéket, javakat, például mézet. A méhészeti fejlesztés másik komoly akadálya a lopások. Szó sem lehet arról, hogy magukra hagyjuk a kaptárakat, mellettük kell lakni, mert különben ellopják.
Elgondolva a méhészetek közelmúltját és hallgatva Bisztricsány Zoltánt, úgy tűnik: a profi méhészek gondjai ma is a régiek. Igaz, az utóbbi időkben némileg kedvükre is változott azóta a helyzet, a legfontosabb helyen, a mézpiacon.
– Elkelne még sok reklám a kistermelői méznek, mindenesetre az eddigi népszerűsítésének is érezzük már a hatását. Hetipiacokon egyre többen vásárolnak tőlem és más megbízható termelőtől. Az én piaci pultomnál eddig még senki nem reklamált – summázta munkája eredményét a fiatal méhész.
