Tizennyolc év tanítás után döntött úgy Kiss Károlyné, hogy megalapítja saját boltját. A Major cukrászda 2008-ban, egy a helyiek körében csak „kis szutykos”-ként emlegetett, hatvan éve működő süteményes helyén nyílt meg a Városmajorban. Az első időkben épp elég volt azt elérni, hogy még az emlékét is kitöröljük az emberekben – meséli Zsuzsa. Cégtársával, Nagyné Haán Bernadettel nem érték be ennyivel: a megszokott, szirupos, vajkrémes sütemények helyett könnyebb, habos szeletek sorakoztak már az első időktől a hűtőben. Mára a közönség is lecserélődött: Zsuzsa szerint ma már azok, akik puncstortára vágynak, nem hozzájuk jönnek.
Akik pedig maradtak folyamatosan megújuló választékkal találkozhatnak: volt itt már a krémes és a Rákóczi túrós keresztezésével született szelet, piramis alakú tiramisu, de ágyban fekvő Mikulás alakú trüffeltortácska is, meg mascarponés szelet. Zsuzsa azt mondja, az újító kedvnek köze van ahhoz is, hogy a cukrásziskolában hosszú időn keresztül mindig ugyanazokat a süteményeket, ugyanazokat a fogásokat kellett megmutatni. Így amikor végre a saját helyükön próbálhatták ki a tudásukat, szívesen kísérleteztek. A tanulást sem hagyták abba: a mai napig külföldre járnak, főleg új technikákat tanulni. Svájc, Hollandia és természetesen Franciaország a fő célpont, ott is a francia cukrászhagyomány elitje, a Relais Desserts tagjai.
Közben persze Magyarországon is megváltoztak az igények: ahogy az éttermek esetében, úgy a cukrászatban is egyre inkább a minőség került előtérbe. „Úgy látjuk, ezt értékelik, szívesebben megveszik például azt a pogácsát, amiben érezni a vaj ízét” – mondja Zsuzsa, de azt is hozzáteszi: ez együtt jár azzal, hogy az emberek kevesebbet vásárolnak. Amíg régen egy tálca krémessel ment valaki haza, ma már legtöbben csak egy-két szeletet vesznek. Igaz, lehet, hogy ez jobban megéri, mint sütni: nem elég, hogy jóval drágábbak már az alapanyagok, mint régen, de aki megsüti, meg is eszi az egészet, vagyis még egészségesebb is nálunk enni egy-egy szeletet – mondja nevetve a Major cukrászda tulajdonosa.
Az újító kedv hajtotta a Major cukrászait a Magyarország Tortája megmérettetésre is. Már tavaly is bejutottak a döntőbe, ennek ellenére idén „az esélytelenek nyugalmával” mentek el a végső megmérettetésre, ahol öt torta versengett egymással. Amíg minden évben elvárás, hogy az édesség magyar alapanyagokból készüljön, innovatív legyen és ne legyen semmi hasonló a cukrászatokban, idén először egy kötelező hozzávalót is megneveztek. Ez a dió volt, amit a Majorban mézzel és karamellával dobtak fel, ám azt mindvégig szem előtt tartották, hogy ízvilágban az olajos mag domináljon.
A zsűri alaposan feladta a leckét a cukrászoknak, mivel tavaly nagyon kevés dió termett. Így már a beszerzés is komoly feladatnak bizonyul, annál is inkább, mivel minden egyes tortához harminc deka dióra van szükség Ám kellett még egy alapötlet is. Ez Bacskó Szilárdtól, a cukrászda egyik korábbi munkatársától származott, aki ma már Svájcban dolgozik. Ezt fejlesztették tovább Zsuzsáék, így született meg a milotai mézes grillázstorta. A név nem véletlen: az ukrán határnál fekvő Milota mindig is híres volt a diótermesztéséről. Az itt termő papírhéjú diót a XIX. században jegyezték az angol tőzsdén is.
Még titkos a recept
A torta receptje egyelőre titkos, a védett pontos leírás augusztus 20-a után lesz nyilvános. Az összetevőkről azonban szívesen beszélnek. A milotai mézes grillázstorta alapja egy grillázst és pörkölt diót tartalmazó piskóta. Erre kerül egy diós pralinélap, majd a tojásos-tejszínes gőzölt krém, amelybe szintén dió került. Fölé újabb piskótalapot tettek, efölött egy vegyes virágmézet tartalmazó tejszínes krém került, majd egy puha karamellréteg. A tortát grillázslapok díszítik.
A Szent István-napi kenyér verseny győztese a tönkölybúzás-joghurtos kenyér lett. Septe József, a Magyar Pékszövetség elnöke elmondta: a kenyér kovászos eljárással készül és csak természetes anyagokat tartalmaz. A nyertes kenyér előállítója Rábai Gábor, a Pékmester Bt. monori üzemének tulajdonosa és fia, ifjabb Rábai Gábor. -->
