Alig van pénz a fejlesztésekre

A hazai víziközmű-társaságok döntő többségének nincs pénze arra, hogy karbantartsa, fejlessze, bővítse eszközeit a stabilabb szolgáltatás érdekében – tájékoztatta a Világgazdaságot egy vízügyi szakember. Látszólag minden rendben van: az érintett társaságok mindegyike rendelkezik a kötelezővé tett 15 éves gördülő fejlesztési tervvel (bár a frissítésükkel többen késnek). Csakhogy e tervek úgy születtek, hogy az azokat jóváhagyó Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) előzőleg többet visszadobott, mert elégedetlen volt a beruházások forrásaként megjelölt tételekkel: ez sokszor bérleti díj vagy vagyonkezelés volt, amit a hivatal nem fogadhatott el (a pénzről nem a szolgáltatónak, hanem a tulajdonosnak kell gondoskodnia).

Hozzá lehet férni persze uniós támogatáshoz is, de csak víziközmű-vagyonelemek létesítéséhez, ilyenek a vízművek, a szennyvíztisztító telepek, a hálózatok. A szolgáltatók működéséhez szükséges karbantartásra, gépvásárlásra, laboratóriumi és informatikai fejlesztésekre, irányítástechnikai beruházásokra nincsenek külső források, azokat önerőből kell megoldani, az viszont jellemzően nincs.

A MEKH-hez újból beadott tervek így jóval szerényebbek lettek, már csak a legszükségesebb elemeket tartalmazzák. Forrásunk szerint amíg a társaságok bevételét meghatározó díjak nem tartalmaznak minden indokolt fejlesztésre fedezetet, addig csak állami támogatással oldhatók meg e gondok. Ezek idő múltán sokasodnak: egyes rendszereken akár kétszáz éves lemaradásokat görgetünk magunk előtt, míg Nyugat-Európában a legrosszabb érték is 50-60 év. Mivel néhány év alatt nem hozható be több évtizedes lemaradás, a szakma szerint országos rekonstrukciós tervre is szükség volna. Vannak jó adottságú hazai víziközmű-társaságok, amelyeknek a rendszerei jó állapotban vannak, de több az ellenpélda, főleg a kis cégek területén, amelyek már nagyobbakba integrálódtak az elmúlt években.

A hazai víziközműszakma összességében 2014-ben és tavaly is veszteséges volt. Bevételük 2012 óta esik a KPMG tanulmánya szerint, főleg a csökkenő vízfogyasztás és lakossági tarifák lefaragása miatt. Külön gond, hogy a rendkívül magas fix költséghányaddal működő iparágnak a hálózata hossza alapján kell a tovább nem hárítható közműadót fizetnie, ugyanúgy, mint a többi, nála sokkal nagyobb árbevétellel dolgozó vezetékes ágazatnak. A terület a törvényileg előírt összevonások után ma 42 társaságból áll, ezeknél mintegy 20 ezren dolgoznak.