Befektetések – van lakossági tőke, csak nem használjuk

A Magyar Nemzeti Bank első negyedéves jelentése szerint a háztartások által tartott, nem befektetett készpénz és folyószámla-egyenleg összege megközelítette a 20 000 milliárd forintot, megközelítőleg tehát – ha csak az átlagot nézzük – egy fő kétmillió forintját hagyja lekötés, befektetések nélkül. Ez az adat önmagában is elgondolkodtató. A teljes pénzügyi vagyonon belül az alacsony vagy nulla hozamot biztosító eszközök – jellemzően lekötetlen bankbetétek, folyószámlapénz, készpénz – aránya továbbra is kiugróan magas Magyarországon, az összes megtakarítás közel harmadát teszik ki.

Ez nem csupán a reálhozam elvesztésével jár, de egyben azt is jelzi, hogy a lakossági befektetői kultúra még mindig messze elmarad a nemzetközi átlagtól. Az inflációs környezet következtében ezek a források évről évre veszítenek vásárlóerejükből. A tőke nem dolgozik, azaz nem hoz létre új értéket sem a tulajdonosának, sem a gazdaságnak.

Nincsenek radaron a tőkeági befektetések

Különösen aktuális erről beszélni, hiszen a hazai tőkepiac nemrég történelmi magasságokba emelkedett. A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) idén ünnepelte fennállásának 35. évfordulóját, és júliusban a BUX index első alkalommal lépte át a 100 000 pontos határt, ezzel új történelmi csúcsot ért el. Ez a fejlemény nemcsak szimbolikus jelentőségű, hanem a hazai blue chip vállalatok – mint az OTP, a Mol, a Richter Gedeon vagy a Magyar Telekom – eredményes működését, a befektetői bizalom erősödését és a hazai tőkepiaci infrastruktúra fejlődését is tükrözi.

Az egyedi tőzsdei részvények, részvényhangsúlyos befektetési alapok, indexkövető ETF-ek, valamint a pénztárak együttesen olyan befektetési palettát kínálnak, amely minden kockázati profillal rendelkező befektető számára biztosít valós alternatívát. Mégis, a magyar háztartások közvetlen részvénybefektetéseinek aránya alig éri el a 4–5 százalékot, miközben ez Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban jellemzően jóval magasabb. A tőzsdén kereskedett befektetési alapok (ETF-ek) hazai piaca szintén csak az elmúlt években kezdett éledezni, holott ezek az eszközök nemcsak diverzifikáltak, de alacsony költségűek és hosszú távon is versenyképes hozamot kínálnak, amit Amerikában a nyugdíj-megtakarítók már régen felismertek.

Kiaknázatlan potenciál

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a lakossági tőke aktivizálása nemcsak egyéni, hanem nemzetgazdasági szinten is kulcsfontosságú. A vállalati szektor beruházási hajlandósága jelentős részben a hazai megtakarításokból és a befektetői bázis mélységéből táplálkozik. Ha ezek a források passzívan állnak, a gazdaság egyik legfontosabb hajtóereje marad kihasználatlanul.

A tőzsdei befektetés nem csak spekuláció, lehetőséget ad arra is, hogy a magyar háztartások közvetlenül is részesedjenek a hazai vállalatok növekedéséből. A tőkepiac nem csak azoknak szól, akik napi szinten figyelik a grafikonokat: egy jól diverzifikált portfólióval, hosszú távú szemlélettel és alapvető pénzügyi ismeretekkel is érdemi vagyonnövekedést lehet elérni.

Mire van tehát szükség?

Elsősorban pénzügyi edukációra, tudatosságra és bátorságra. A lakossági befektetőknek ismerniük kellene a lehetőségeket – és nem csak a legkisebb kockázattal járókat. Szükséges lenne továbbá a hazai pénzügyi szektor részéről is ösztönző környezet kialakítása, például olcsóbb, átláthatóbb termékstruktúrával és digitálisan is elérhető befektetési eszközökkel.

Meglátásom szerint ma Magyarországon nem a pénz hiányzik, hanem annak hatékony felhasználása. A lakossági megtakarítások jelentős része befektetés nélkül áll, miközben a hazai tőkepiac számos lehetőséget kínál. Ideje, hogy a tőke végre dolgozni kezdjen, értünk és a gazdaságért.