Javulnak a kivándorlási mutatók

– derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adataiból. A Figyelő cikke szerint ez azt jelenti, hogy folytatódott az elmúlt évekre jellemző csökkenő tendencia. A KSH meghatározása szerint kivándorlóknak azok számítanak, akik külföldi letelepedés szándékával, a visszatérést nem tervezve (véglegesen) vagy a visszatérést tervezve, de tartósan (ideiglenesen) hagyják el Magyarországot, és ezt be is jelentik. 2013 márciusában az ideiglenes távozás bejelentési kötelezettsége megszűnt. A hivatal azt is rögzíti, hogy a kivándorlók számának becslése megbízható, hivatalos kivándorlásra vonatkozó statisztikai adatok hiányában nehézségekbe ütközik. A hazai becslés kérdőíves adatfelvételekre épít, és a tükörstatisztikák segítségével vizsgálja a külföldön tartózkodó, illetve egy-egy évben távozó magyarok számát, annak változását.

Az adatok 2015-től kezdtek csökkenni. Hat éve 32 852-en hagyták el az országot, 2016-ban 29 425-en, 2017-ben 26 957-en, 2018-ban 23 808-an, 2019-ben 21 900-an.

A csökkenés mértékét a járvány és a brexit is befolyásolhatta. A kivándorló magyarok 37 százaléka Ausztriát, 27 százaléka Németországot, 10 százaléka Nagy-Britanniát választotta új otthonának. Miközben az Ausztriába kivándorlók hányada emelkedett 2019-hez viszonyítva, addig Németországé enyhén, Nagy-Britanniáé jelentősen csökkent. Külföldre leginkább a fiatalabb korosztály tagjai vándorolnak: 42 százalékuk 30 év alatti, 68 százalékuk pedig nem érte el a 40 éves kort. Ezek az arányok jelentősen eltérnek az itthoni népesség kormegoszlásától (31 és 44 százalék).

Noha a ki- és visszavándorló magyarokra vonatkozó statisztika is alulbecsüli a tényleges mozgások számát, feltételezhetjük, hogy a hazatérés bejelentésében ők inkább érdekeltek – áll a KSH beszámolójában. 2020-ban 23 100 korábban kivándorolt, Magyarországon született magyar állampolgár vándorolt vissza, ami szinte megegyezik a 2019-es 23 172-vel.

A visszavándorlók 34 százaléka Ausztriából, 24 százaléka Németországból, 21 százaléka Nagy-Britanniából tért haza. A 2019-es adatokhoz viszonyítva az Ausztriából visszaköltözők aránya nagymértékben emelkedett, a Németországból jövőké jelentősen csökkent, a Nagy-Britanniából hazatérőké pedig stagnált. A visszaérkezők 61 százaléka 40 évesnél fiatalabb, 28 százaléka 30 év alatti, 56 százalékuk férfi, jellemzően (53 százalék) hajadonok vagy nőtlenek, de a kivándorló magyarokhoz viszonyítva körükben magasabb volt a házasok aránya (35, illetve 24 százalék).

A mobilitás okai

Egyértelmű, hogy a kivándorlást a munkalehetőségek, a magasabb fizetések, a jobb életszínvonal elérésének vágya határozza meg.

A gazdasági válságok idején egyértelműen csökken a mobilitás mértéke, hiszen a nyugati országok is bajba kerülnek, ott is kevesebb az álláslehetőség. A pandémiás időszak még nem ért véget, és a szakemberek szerint ennek is ugyanolyan hatása lesz a vándorlási statisztikákra, mint a 2008-as világválságé: az emberek elbizonytalanodtak, inkább az itthon maradást választják, nem pedig az ország elhagyását.

A tavalyi első hullám teljesen átrendezte az európai munkaerőpiacot. Az adatok azt mutatják, hogy a határ menti osztrák területen dolgozó magyarok közül – akik olyan 110-120 ezren lehettek érintettek 2019-ben – mintegy harminc-negyvenezren nem mentek vissza dolgozni a külföldi munkahelyükre. Nyáron, a lazítások miatt ez a szám csökkent, de az is látszik, hogy nem az utolsó „békeév” adatai köszönnek vissza a statisztikákban: mintegy 10 ezerrel kevesebben, 100 ezer körül lehetnek a nyugati szomszédunknál munkát vállalók.

2013-ban 21 580-an, míg egy évre rá közel tízezerrel többen, 31 385-en hagyták el Magyarországot. A 2010-es évek első felének számadatait természetesen az is befolyásolta, hogy 2011 májusában Németország és Ausztria is liberalizálta a munkaerőpiacát a közép-európai országok, így Magyarország munkavállalói előtt. A 2004-es uniós csatlakozási szerződésekben rögzítették, hogy az uniós tagság elnyerése után legkésőbb hét évvel a tagállamoknak be kell engedniük az új tagországok munkavállalóit. A 2010-es évek második felétől az ellenzéki pártok folyamatosan azzal támadták az Orbán-kormányokat, hogy az ő idejük alatt hagyta el a legtöbb munkavállaló az országot. Csakhogy az imént idézett uniós szerződést Medgyessy Péter, az MSZP–SZDSZ-koalíció vezetője írta alá, tehát a baloldal tisztában volt azzal, hogy a 2011-es munkapiac-liberalizáció megnöveli a Nyugat-Európába vándorló magyarok számát.

Az is mutatja a kritikák hiteltelenségét, hogy az Európai Unióhoz ugyancsak 2004-ben csatlakozó Romániát tekintve 1000 állampolgárból 175-en, míg Magyarország esetén csak 45-en élnek más uniós tagállamban. A kelet-közép európai országok, így hazánk is felismerte az elsősorban a fiatal munkavállalók elvándorlásából eredő problémákat, ezért különféle intézkedésekkel próbálja otthon tartani őket. Így a 25 év alattiak szja-eltörlése, az egészségügyi dolgozók drasztikus béremelése vagy a családtámogatási juttatások folyamatos szélesítése, növelése is itthon maradásra ösztönzi a fiatalokat.

A cikk a Figyelő május 20-ai számában került publikálásra.