Közélet

Taktikai atomfegyver – Moszkva nem viccel

Moszkva atommal fenyeget és gyakorlatozik, a nyugat kétségbeesve korszerűsít és szintén gyakorlatozik. Újra napirenden a taktikai atomfegyverkérdés.

Moszkva nem viccel – ezzel a felütéssel elemzik az orosz katonai bloggerek a május végén Dél-Oroszországban elkezdett hadgyakorlatot, amelynek első szakaszában nukleáris robbanófejjel felszerelt, taktikai atomfegyver, Iszkander M rövid hatótávolságú ballisztikus rakétákkal és Kinzsal hiperszónikus rakétákat mozgatnak. 

taktikai atomfegyver
Háborúellenes tüntetés Hirosimában – Moszkva taktikai atomfegyver bevetésével fenyeget / Fotó: The Yomiuri Shimbun via AFP

A hadgyakorlat által közvetített, nyomatékosított üzenet lényege: Oroszország taktikai atomfegyvert is bevethet, ha az ukrajnai háború során területi egységét veszély fenyegeti. Hagyományos (kémiai) robbanóanyaggal megtömött robbanófejekkel felszerelt Iszkander M-eket és Kinzsalokat Moszkva már bevetett Ukrajna ellen. Ukrán források szerint a lég- és rakétavédelmi rendszereik (PATRIOT-ok) ezek egy részét a célra repülés közben sikeresen megsemmisítették.

Tárgyalási csapda

Ezzel függhet össze Moszkva minapi kiszivárogtatott tűzszüneti javaslata, amely a jelenlegi frontvonalak alapján rendelné el a fegyvernyugvást és készítené elő a tárgyalásokat. A kiszivárogtatásba beépített csapda: a négy, korábban Ukrajnához tartozott megyét és a Krím-félszigetet mintegy másfél éve (a Krímet 2014 óta) Oroszország részének tekintik, ezt alkotmányjogilag is megerősítették. Azaz ezen területek visszaadása, vagy Ukrajna (és esetleg NATO-támogatói) által erővel való visszafoglalása Moszkva felfogása szerint Oroszország területi egységének megbontása lenne. 

Ha ez bekövetkezne, Oroszország önmagát feljogosíthatná akár taktikai atomfegyverek bevetésére is Ukrajna ellen.

Mint a Kreml propagandaeszközének tekintett Sputnik-Armenia-ban Alekszandr Hrolenko katonai elemző megfogalmazza: 

Oroszország taktikai atomfegyverei képesek pontot tenni Amerika és a NATO ukrajnai proxy-háborúja végére.

Meglehetősen kemény szóhasználat és eléggé többértelmű ahhoz, hogy rágódjanak rajta a brüsszeli, washingtoni, londoni NATO-elemzők. Nem derül ki ugyanis egyértelműen a mondatból, hogy az orosz taktikai nukleáris erők hol akarnak pontot tenni az ukrán háború végére, az ukrán hadszíntéren (orosz katonai rövidítéssel a TVD-n), vagy esetleg franciaországi, nagy-britanniai célpontokra mért atomcsapásokkal.

Ez utóbbi sem kizárható

a Franciaországban május közepe óta tartó, június közepéig tervezett, nukleáris rakétafegyverek légi úton való bevetésének gyakorlása 

ismeretében. A több mint egy hónapos Durandal-műveletről van szó, amelynek során egyeztetik és tökéletesítik – mint Sebastien Lecornu védelmi miniszter jelezte – az új francia nukleáris fegyver doktrína alkalmazását a korszerűsített-felújított ASMPA-R (a betűszó végén az „A” amélioration-t korszerűsítést, az „R” betű a rénové-t, megújított szót jelenti) levegő-föld nukleáris rakéták segítségével, amelyeket a Dassault-Rafale gépekről indítanak. 

Taktikai atomfegyver – teljes a fogalomzavar

Újabb zűrös pont a fogalomzavar. Mást tekintenek taktikai atomfegyvereknek nyugaton és mást Oroszországban. Moszkvai felfogás szerint az 500–5500 kilométer hatótávolságú hordozóeszközök taktikai eszközöknek tekinthetők. A többi között ezek juttatnák célba az orosz taktikai atomfegyvereket, amelyek robbanóerejének felső határa, 300 kilotonna TNT-egyenérték, húszszorosa a Hirosimára ledobott atombombáénak. 

Nyugaton a taktikai atomfegyverek robbanóereje felső határának az 50–100 kilotonnát tekintik. 

Az orosz taktikai robbanófejeket nyugaton már méreteik miatt is stratégiainak tekintik.

Több elemző szerint az orosz nukleáris fegyverek nagyobb pusztítóerejének oka lehet a hordozóeszközök pontatlansága – amit a nagyobb robbanóerővel kompenzálnak.

Mondhatni, ahány ország, annyi szokás, annyiféle számolás. Franciaország, amelynek félhivatalosan 290 nukleáris fegyvere van, a hidegháború végén (nagyjából az 1990-es évtized elején)  felszámolta földi indítású ballisztikus rakétáira szerelt atomarzenálját. Az ország fő védőereje azóta a tengeralattjáróról indított, stratégiainak minősített ballisztikus rakéta-nukleáris robbanófej kombináció. Továbbá a taktikai határesetnek tekinthető, – hiszen a francia légierő Dassault Rafale vadászbombázói szállítják az ASMPA-R-t, a 300 kilotonnás nukleáris robbanófejjel felszerelt rakétát, amit a francia vezérkar „pre-stratégiai” fegyvernek minősített.  

Atomháború – modellezve

Milyen lenne egy nukleáris fegyver robbanásának a hatása egy modern nagyvárosra? Ezelőtt jó tíz évvel a franciaországi Bordeaux városán modellezték egy 300 kilotonnás francia gyártmányú hidrogénbomba pusztítását. Harmadfokú égési sérülést szenvednének mindazok, akik a bombarobbanás pillanatában a detonáció központjától egy 7,25 kilométeres sugarú körön belül tartózkodtak és túlélték a csapást. Ez 175 négyzetkilométeres terület, Budapest kétharmada. És „csak” egy viszonylag kis méretű, a hirosimai bomba hússzorosának megfelelő pusztításra képes fegyver okozná ezt.

Oroszországnak ezerszámra lehetnek ilyen fegyverei. 

Franciaország egyébként 1991 után több mint a felére csökkentette hadserege nukleáris robbanófejeinek a számát. Párizs most egyelőre nem növeli atomarzenálját, de, mint a Durandal jelzi, komoly mértékben korszerűsít. A francia légierő által indított 50 darab ASMPA-R atomrakéta (500 kilométeres hatótávolság)

csak a bevezető csapást mérné Moszkva határ menti területeire, 

a második lépcsőben bevetnék a négy Triomphant-osztályú francia atom-tengeralattjáró egyenként 16 darab M51 mintájú víz alól indított interkontinentális ballisztikus rakétáit, minden rakétán 4-5 önállóan célra vezérelhető (MIRV), egyenként 100 kilotonnás hidrogénbomba-robbanófejjel.

A másik európai NATO-tag, Nagy-Britannia is leépítette taktikai atomütőerejét és több évtizede áttért az amerikai nukleáris fegyverrendszerek használatára. Ebben az évben 225 nukleáris fegyvert tart hadrendben. A franciáéhoz hasonlóan négy Vanguard-osztályú atom-tengeralattjárón elhelyezett 16-16 Trident II. interkontinentális ballisztikus rakéta (rakétánként nyolc, majd később csökkentett számú hidrogénbombával). 

London lemondott a taktikai atomfegyvereiről, de nukleáris fegyverbevetési politikája eléggé áttekinthetetlen. Jelenleg is elvben tart az amerikai robbanófejek felváltása az új nagy-britanniai fejlesztésű-gyártású termonukleáris fegyverekkel (amelyeket 2011 óta a 2021ben újraállamosított aldermastoni AWE-központ koordinálta MENSA-projekt keretében gyártanak), de a folyamatot erős titokburok fedi.

Az atomfegyvereket három csoportba sorolják. 

  • A maghasadáson alapuló atombombák. Viszonylag kis hatóerejűek  mármint a mai nukleáris fegyverekhez képest. Ilyen volt az urán-235-ös izotópja atommaghasadása alapján működő 1945. augusztusi Hirosima-bomba (a Fat Man, a Kövér Ember, 15 ezer tonna TNT-egyenértékkel) és a néhány napra rá a Nagaszakira ledobott, a plutónium-239-es izotópja maghasításán alapuló, a Fat Mannél mintegy 20 százalékkal erősebb bomba, a Little Boy (a Kisfiú). Ami kevéssé ismert: az amerikaiaknak 1945-ben volt tartalékban egy harmadik atombombájuk is, a Third Shot (a Harmadik Lövés). Akkor vetették volna be, ha Tokió az első két nukleáris bomba után sem kapitulál. 
  • Az atommaghasadás és a magfúzió kombinálásán alapuló hidrogénbombák. 
  • A többfázisú szuper-nukleáris bombák, amelyekben az első két pontban leírt bombák csak a gyutacs, az indítótöltet szerepét játsszák. Ilyen lehetett az 1961. október 30-án Novaja Zemlja északi sarkvidéki sziget felett felrobbantott „Bombák Cárja”, a 602-es gyártmány (izgyelije 602), ahogy az oroszok nevezték „az Iván”. A három fázisú bomba hatóereje mintegy 50 millió tonna hagyományos robbanóanyagénak (TNT, trotil) felelt meg. A kísérlet hírét a szovjetek okkal jó előre kiszivárogtatták, alkalmat adva az amerikaiaknak, hogy alaposan megfigyeljék a történteket.

 

 

 

taktikai atomfegyver orosz-ukrán háború atomháború
Kapcsolódó cikkek