Az elmúlt héten a három nagy központi bank közül kettő, a kínai és az európai is kamatot emelt. Annak dacára, hogy a kamatemelés az arany egyik legnagyobb „ellensége”, a jegybanki intézkedések ez alkalommal klasszikus „non-event”-nek bizonyultak a sárga nemesfém árfolyamát szemlélve. A pekingi kamatemelés mögött a hivatalos indoklás szerint elsősorban a Kínában érzékelt inflációs nyomás érhető tetten. A drágulás kérdése adhat még ezen a héten is okot izgalomra, hiszen inflációs adatok látnak napvilágot kedden az európai gazdaság motorjának számító Németországban, majd csütörtökön az euróövezet egészére vonatkozóan. Pénteken aztán az Egyesült Államokból érkezik adat a pénzromlásról.
A nemesfémárak emelkedésére az inflációs félelmek mellett a vezető gazdaságok adósságproblémái szolgálnak már egy ideje az unalomig ismételt magyarázattal. 2008 szeptembere óta különböző fiskális és monetáris intézkedések sorozatán keresztül világszerte már eddig is történelmien egyedülálló pénzmennyiséget – becslések szerint 33.500 milliárd dollárt – fordítottak a nemzetközi pénzpiacok stabilizálására és a világgazdaság stimulációjára. Ez a hitelekből előteremtett pénztömeg az egész világ egy éves gazdasági teljesítményének nagyjából a 60 százaléka.
A görög mentőcsomag legutóbb kialkudott 12 milliárd eurós részlete ehhez képest egy ártatlan kis semmiség. Nem is jelent persze többet egy gyors életmentő infúziónál a továbbra is akut légszomjban küzdő görög beteg esetében. Szeptember közepére azonban ismét végzetesen elfogyhat a levegő a Boszporusz partján, addigra egy további 120 milliárd eurós görög segélycsomag útnak indítására lesz még szükség az államcsőd elleni küzdelemben.
Ugyanakkor a jelek szerint a pénz mintha már nem is számítana. Az Európai Központi Bank Kormányzótanácsának holland tagja, Nout Wellink nemrégiben az euróövezeti adósságválsággal összefüggésben annak a véleményének adott hangot, hogy tekintettel a Spanyolországban és Olaszországban várható problémákra 750 milliárd euróról 1,5 billió euróra meg kéne duplázni a bajba került országok megsegítését célzó uniós pénzalap (European Stability Mechanism, ESM) forrásait. A számok tehát egyre inkább absztrakt dimenziókba hajlanak el. Az ehhez szükséges hitelpénz végtére is tetszés szerinti mennyiségben kreálható.
A nemesfémpiac ezekre a fejleményekre jelenleg vad kilengésekkel reagál. Míg az előző heti elemzést még a mélypiros számok dominálták, az aktuális heti beszámolóban az ellenkező irányba lendült vissza az inga.
Az arany árfolyama a jelenlegi nyári uborkaszezon közepette is stabilan tartja rekordközeli színvonalát, miközben komfortosan a középtávú trend mentén halad. Pénteken a londoni kereskedést 1.541,50 dollár/uncia áron zárta a sárga nemesfém, csaknem 4 százalékos heti pluszban. Az 1.480 dollár körüli támaszszinten bekövetkezett fordulatot követően sokkal jobban fest most technikailag is az árfolyam görbéje. A következő, igencsak masszívnak ígérkező ellenállások azonban már 1.550 dollár környékén közelednek.
Az ezüst különösen látványosan jelentkezett vissza az elmúlt hét folyamán, dollárban számítva 7 százalékot is meghaladó pluszt produkálva. A középtávú trendet megsértő árfolyamgörbe egyelőre visszakapaszkodott a trendvonal fölé, de csak az elkövetkezendő napok fognak bizonyosságot adni arról, hogy meg tudnak-e maradni e felett a jegyzések.
A júniussal végződő második negyedév hagyományosan gyengén teljesít a nemesfémeknél. Az árfolyamok utóbbi évtizedben bekövetkezett folytonos növekedését látva azonban, emiatt nincs szükség aggodalomra. A korrekciós fázisokat számlátomást távol-keleti befektetők milliói használják ki következetesen minél kedvezőbb árszinteken történő bevásárlásra. Indiában miután 10 százalékkal nőtt már az idei év első negyedében az arany iránti kereslet, áprilisban további 10 százalékos, májusban pedig 11 százalékos növekedést mértek.
Ez annál is meggyőzőbb adat, mivel erre a növekedésre egy csúcsközeli aranyár mellett és egy olyan időszakban került sor, amikor az esküvői szezon kereslete még nem mutatkozik a fogyasztásban. A keresletet illetően nyilvánvalóan döntő tényező az a stabil növekedés előtt álló befektetési motiváció, amely a feltörekvő ázsiai országokban kialakuló magánvagyonok számára keres biztonságot a megtakarításokban.
