A 22,65 százalékos visszalépési arány viszonylag magasnak számít annak tükrében, hogy korábban a pénztáraknál csupán néhány százalékra rúgott a nyilatkozók aránya. Az adatok alapján mindenesetre úgy tűnik – akárcsak a maradásnál –, a visszalépésnél is sokan az utolsó pillanatra hagyták a végső döntést. A visszalépők egyébként a tavalyihoz hasonlóan az idén is adómentesen felvehetik a reálhozamukat és a tagdíj-kiegészítést, ami a rövid távú érdekeket figyelembe véve mindenképp e döntés irányába billenti a mérleget. Miután ez visszakerült a tagokhoz, az állam nagyjából 40-50 milliárd forinttal gyarapodhat, ennek hozzávetőlegesen a fele lehet állampapírban.
A visszalépésről március 31-ig nyilatkozhattak a tagok, és bár Szabó Máté ombudsman arra kérte a Nemzetgazdasági Minisztériumot (NGM), hosszabbítsa meg a határidőt annak érdekében, hogy a tagok megfontolt döntést hozhassanak, a tárca erre nem volt hajlandó. A távirati iroda érdeklődésére az NGM közölte: március 30-án kapta meg az alapvető jogok biztosának kérelmét a március 31-én lejárt határidő meghosszabbítására, erre hivatalosan még nem adtak választ. Az átlépésre nyitva álló határidőt viszont törvény állapítja meg, így annak meghosszabbítására a nemzetgazdasági miniszternek nincsen hatásköre.
Az ombudsmanhoz érkező beadványokban a pénztártagok azt kifogásolták, hogy ellentmondás van a hatályos jogszabályok és a nemzetgazdasági tárca ígéretei között. A maradó pénztártagok munkavállalói járuléka – a korábbi ígéretekkel ellentétben – az idéntől is az állami tb-alapba kerül. Ezért cserébe a pénztártagok továbbra is szereznek szolgálati időt, és jogosulttá válnak az állami nyugdíjra, a hatályos törvény szerint azonban hiába fizetnek ugyanannyi járulékot, mint a tb-be visszalépettek, a társadalombiztosításról szóló törvény 1. mellékletében lévő képlet alapján csak 75 százalékos járadék jár majd nekik a következő évekre. Ebben a jogi bizonytalanságban pedig az ombudsman szerint sokan lehetnek, akik nem képesek megfontolt döntést hozni.
A másik dilemmát az okozhatta a pénztártagoknak, hogy ha maradnak is, nem biztos, hogy hosszú távon lesz olyan intézmény, amelyik kezeli majd a magánnyugdíj-megtakarításaikat. Az idei évtől ugyanis a munkavállalói járulék tb-rendszerbe való végleges átcsatornázása után a kasszák rendszeres tagdíjbevétel nélkül maradhatnak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy működési bevételük sincs, miközben költségeik elég magasak. Ezt a problémát a kasszák egy része kötelező tagdíj bevezetésével, mások pedig adományok kérésével próbálják orvosolni, de több olyan intézmény is van, amelyik egyelőre a korábbi évek során felhalmozott tartalékokból kívánja kihúzni a következő hónapokat, éveket. Vannak azonban olyan magánnyugdíjpénztárak is, amelyek nem vállalták a további küzdelmet, és a végelszámolás mellett döntöttek.
A kisebbek közül így tett az Életút, a Quaestor, a Honvéd, a Vasutas, a nagyobbak közül pedig az Erste és az Aegon döntött nemrég a megszűnés mellett. Valószínűleg ezzel a bejelentéssel magyarázható, hogy a két nemzetközi pénzügyi csoport által alapított kassza tagjai közül különösen sokan léphettek vissza az állami nyugdíjrendszerbe, a Portfolio.hu portál adatai szerint náluk az arány már a múlt hét elején is bőven 20 százalék fölött volt, amikor a piaci átlag még tíz százalék alatt volt.
Ha egy magánnyugdíjpénztár megszűnik, és annak tagja továbbra is szeretne a kétpilléres rendszerben maradni, át kell lépnie egy még talpon maradó intézménybe. Erre harminc napja van, egyébként visszakerül az állami nyugdíjrendszerbe, ekkor viszont már nem kaphatja meg a reálhozamot.
Hosszabb távon megérheti maradni a rendszerben
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének adatai szerint 2009 elejétől, az egységalapú elszámolás bevezetése óta, a hazai magánnyugdíj-pénztári alapok mindegyike pozitív hozamot ért el. A kimutatások szerint a magánkasszák átlagosan több mint 30 százalékos hozamot értek el a bő három év alatt.A legmagasabb hozam a legnagyobb kockázatot vállaló növekedési alapokon keletkezett, öt pénztár is 45 százalék fölötti hozamot ért el ebben a kategóriában annak ellenére is, hogy tavaly a tőzsdék nem teljesítettek jól, és ezek a portfóliók általában veszteségesen zárták az évet. A legalacsonyabb hozamok a klasszikus portfóliókon keletkeztek, de az átlaghozam ebben a szegmensben is 25 százalék fölött volt.
A lengyel nyugdíjpénztárak szintén kedvező teljesítményről számoltak be az elmúlt három évre vonatkozóan. Náluk az átlaghozam 2009 tavasza óta valamivel meghaladta a 30 százalékot, vagyis hasonlóan alakult a magyarországihoz.
Világgazdaság - Herman Bernadett Hosszabb távon megérheti maradni a rendszerben A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének adatai szerint 2009 elejétől, az egységalapú elszámolás bevezetése óta, a hazai magánnyugdíj-pénztári alapok mindegyike pozitív hozamot ért el. A kimutatások szerint a magánkasszák átlagosan több mint 30 százalékos hozamot értek el a bő három év alatt.
A legmagasabb hozam a legnagyobb kockázatot vállaló növekedési alapokon keletkezett, öt pénztár is 45 százalék fölötti hozamot ért el ebben a kategóriában annak ellenére is, hogy tavaly a tőzsdék nem teljesítettek jól, és ezek a portfóliók általában veszteségesen zárták az évet. A legalacsonyabb hozamok a klasszikus portfóliókon keletkeztek, de az átlaghozam ebben a szegmensben is 25 százalék fölött volt.
A lengyel nyugdíjpénztárak szintén kedvező teljesítményről számoltak be az elmúlt három évre vonatkozóan. Náluk az átlaghozam 2009 tavasza óta valamivel meghaladta a 30 százalékot, vagyis hasonlóan alakult a magyarországihoz.
-->
