Nagy érték a működő konszenzus

Ha jól tudom, kilenc hónapra szól az elnökségi megbízatás, amit vállalt. Miért?

Hasznos gyakorlatnak tartom, hogy a Magyar Bankszövetség teljes elnöksége háromévente egyszerre újul meg. Ha nem így lenne, az átfedések miatt megnehezülne a hatékony munka. A következő teljes tisztújításra 2020 tavaszán kerül sor, ezért vállaltam korábbi alelnökként, hogy az új helyzetben elnökként továbbviszem a munkát. Igyekszem a folyamatban lévő egyeztetéseket lezárni, a fejlesztéseket megvalósítani.

Alelnökként számos tárgyaló delegációt vezetett, változik-e ez most az új pozícióban? Az elődje, Patai Mihály inkább a stratégiai tárgyalásokon, döntésekben vett részt.

Jól fel tudtuk osztani a különböző témaköröket, kiváló volt

a kooperáció Patai úrral, akinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a hét szűk esztendőt maga mögött hagyta a bankrendszer, és ma már felívelő pályán van. Patai Mihály munkájának egyik kiemelkedő momentuma a forintosítás megszervezésében való aktív részvétel volt, ő tárgyalt közvetlenül a Magyar Nemzeti Bankkal és a Pénzügyminisztériummal. Emellett az ő érdemének tudhatjuk be a bankrendszer egységességét, azt, hogy a pénzintézeti szektor működését ma mindenki által betartott szakmai konszenzusok jellemzik. A következő hónapokban Jelasity Radován alelnökkel visszük majd tovább ugyanilyen aktívan a tárgyalási feladatokat, Kovács Levente főtitkár bevonásával, folyamatos együttműködésben az elnökségünkkel.

A legfontosabb az együttműködés a kormányzattal és a jegybankkal. E téren szükséges bármin is változtatni?

Az elmúlt időszakban hatékony és konstruktív szakmai párbeszéd alakult ki a kormány, az MNB és a bankszövetség között. Láttatni tudjuk azokat a tényeket és érveket, amelyeket egy-egy szabályozás előkészítésekor vagy épp a gyakorlati tapasztalatok alapján a későbbi korrekció érdekében fontosnak tartunk. Az érveinkre, javaslatainkra van is fogadókészség. A jogalkotónak, a szabályozónak is az az érdeke, hogy időben kiderüljenek és orvosolva legyenek a működést nehezítő problémák. Szimbolikus jelentőségűnek tartom, hogy számos fontos kérdésben – például a fix hitelre váltásban vagy épp az adategyeztetésben – közös közleményekkel, sajtótájékoztatókkal kommunikált a bankszövetség a jegybankkal és a pénzügyi tárcával. Ugyanakkor nekünk, bankároknak tisztában kell lennünk azzal, hogy mi csak a gazdasági horizontot tudjuk belátni, a politikusok sokszor más dimenziókban gondolkodnak, ezért a prioritások nem mindig egyeznek.

A konszenzusra jó példa lehet az azonnali fizetés rendszerének elhalasztása?

Azt gondolom, igen. Az elmúlt hónapok arról szóltak, hogy az MNB mind a bankszövetséggel, mind pedig az egyes tagbankokkal önállóan is feltérképezte a helyzetet, és felelős döntést hozott a tesztelési időszak meghosszabbításával, a bevezetés határidejének kitolásával. A határidő nyolc hónapos elhalasztásával is ez lesz az egyik leggyorsabban megvalósuló instant payment megoldás a világon – arról nem is beszélve, hogy a tízmilliós értékhatár messze magasabb a más országokbeli megoldásoknál. Magyarország abból a szempontból is kuriózum, hogy a rendszer minden piaci szereplő számára kötelezően alkalmazandó lesz. Viszont a határidő-módosítás leglényegesebb szempontja a biztonság volt. Szemben a pénzügyek környékén feltűnő néhány, mostanában sokat emlegetett szereplővel, a magyar pénzügyi szektor csak alaposan ellenőrzött, éles körülmények között futtatott próbaüzemek egyértelműen pozitív eredményei alapján vezeti majd be az azonnali fizetés rendszerét. A biztonságban nem ismerünk tréfát, ebben nemzetközi szinten is élenjárók leszünk.

A politikai döntésekhez való alkalmazkodásra a CSOK és a babaváró hitel a példa? Sokak szerint a tízmilliós, fedezet nélküli kölcsönnel szintet lépünk.

Közismert alapvetés, hogy az erős gazdasághoz erős bankszektorra van szükség. Hasonlóan fontos alapvetés, hogy az erős gazdasághoz és a fejlődő társadalomhoz a kormányzat által célként kitűzött demográfiai fordulat is szükséges. A családvédelmi akcióterv olyan időszakban született, amikor a gazdaság fejlődése lehetővé tette, hogy a kormányzat kiemelt támogatást nyújtson a családoknak. Ami pedig a babaváró kölcsön összegét illeti, látható, hogy az elmúlt években a fedezet nélküli fogyasztási hitelek, a személyi kölcsönök átlagos összege gyorsan emelkedett, ma már nem ritka az 5-7 milliós összeg sem. A tízmillió ehhez képest is magas, ám nem szabad elfelejteni, hogy a kormányzat banki hitelbírálathoz kötötte a babaváró folyósítását, így csökkentve a saját kockázatát is, hiszen a visszafizetés elmaradása esetén a költségvetésnek kell jótállnia.

A bankokat az elmúlt hetekben bírálat érte az azonosítás elhúzódása miatt, most pedig a fixesítési ajánlatok kiküldésével kapcsolatban hallani arról, hogy sokan komolyabb megoldást vártak a kamatemelkedés hatásainak kivédésére. Ezekről mit gondol?

Az adategyeztetés kapcsán látni kell: sok ügyfél ma fiókba járás nélkül, pusztán a bankkártyáját, az internetbankot használva meg tudja oldani pénzügyei jelentős részének kezelését. Őket roppant nehéz aktivizálni, közreműködésük pedig elengedhetetlen az adategyeztetésben. Az aktív lakossági ügyfelek azonosítása lényegében megtörtént, a fennmaradó, azonosítás nélküli számlák jó része alvó lakossági számla. A vállalati ügyfelek figyelmét pedig továbbra is több csatornán hívjuk fel a törvényi kötelezettségükre. Ami a fixesítést illeti, az ajánlatot a bankoknak az MNB által meghatározott menetrend szerint és az általa előírt tartalommal kell kiküldeniük. A cél az, hogy az ügyfelek ismerjék meg a saját lehetőségeiket, és kellő információ birtokában döntsenek a fix kamatra váltásról vagy a meglévő konstrukció megtartásáról.

A digitalizáció előretörésével a bankrendszernek új trónkövetelőkkel kell megküzdenie. Mennyire felkészült erre a banki társadalom?

Rendkívül nehéz helyzetben vagyunk, mert az egyik oldalról valóban itt vannak a trónkövetelők, a másik oldalról pedig a szabályozói környezet újabb és újabb előírások teljesítésére kötelez. Az elmúlt években volt olyan időszak, amikor szektorszinten a fejlesztési kapacitások 70 százalékát a jogszabályoknak való megfelelés kötötte le. A fentiek miatt tartjuk fontosnak azt, amit a közelmúltban a Nemzetközi Fizetések Bankja, a BIS megfogalmazott: ha egészségesen akarjuk fejleszteni a pénzügyi rendszert, akkor minden szereplőre – a bankokra és a fintech cégekre is – egyformán érvényesnek kell lennie a same activity, same regulation elvnek, vagyis ugyanaz a tevékenység, ugyanaz a szabályozás. Ez az EU célkitűzése is a PSD2 újraírt pénzforgalmi rendjével és szabályaival. Hosszú évek után a Facebook saját kriptovalutája, a libra ötlete az, ami felnyitotta a politikai döntéshozók szemét. Trump elnök például a Twitteren jelezte: ha a Facebook bank szeretne lenni, akkor váltsa ki a pénzintézeti engedélyt, hogy rá is ugyanazok a szabályozók, felügyeleti szabályok legyenek érvényesek. A bankszektor támogatja a pénzügyi innovációt, de ha a banki oldalt az ügyfelek (pénzének) védelme érdekében szigorú szabályok kötik, ezeknek érvényeseknek kell lenniük minden olyan szereplőre, aki ügyfélpénzt kezel. A biztonság a bankszektorban mindig meghatározó érték volt, és marad is, ezért az elektronikus csatornákon nyújtott szolgáltatásokkor sokszor szigorúbb garanciális feltételeknek kell megfelelni, mint a személyes ügyintézés esetén.

Mit tartanak a legnagyobb akadálynak?

Az új versenytársakhoz képest rendkívül nagy terheket fizet a hazai bankszektor. Miközben a magyar bankok évek óta nyögik a bankadót, addig világszerte az a hír, hogy a big tech vállalatok nemhogy a különadókat nem fizetik, de mivel a szolgáltatásuk nem köthető fizikai helyhez, a hagyományos adófizetést is optimalizálják. Nálunk a kormányzat még fenntartja a tranzakciós illetéket, holott most már több számítás is mutatja, hogy az ebből származó bevételeknél több lenne az állami haszon, ha a fizetések mind nagyobb része kerülne elektronikus útra. A példánál maradva, kérdéses, hogy a Facebookot lehetne-e kötelezni arra, hogy a librában történő magyar utalások után befizesse a tranzakciós illetéket a kincstárba.

A bankszövetség mit tehet a digitális térben?

Gőzerővel zajlanak a digi­ta­li­zációs fejlesztések a bankokban, de a pénzintézeti lehetőségeket meghatározza, hogy a digitalizációban társadalmi szinten vagyunk lemaradásban. A bankszövetség épp ezért egy huszonkét pontból álló javaslatcsomagon dolgozik, amelyet hamarosan a döntéshozók elé terjesztünk. Jó dolog például, hogy már mobiltelefonnal tudunk fizetni, ám a jelzálog-hitelezésben még akadály a papíralapúság: az adásvételi szerződések csak írásban köthetők meg. Bár már van mód e-közjegyzői hitelesítésre, ma még a nemzetiszínű cérnával átkötött paksaméta a hiteles, és a földhivatali nyilvántartás is lényegében papíralapú. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a jogszabályok egy része nem Budapesten, hanem Brüsszelben születik, ezért a bankszektorban is erősítjük a régiós érdekvédelmet – évente több találkozót szervezünk a kibővített V4-ek bankszövetségeivel, és közös álláspontokat, javaslatokat fogalmazunk meg.

Első nekifutásra mindössze

9

hónapos megbízatást vállalt az új elnök