Utoléri magát a Richter a szerializáció okozta gondok után

A Richter mérlegeiben jelentős szabad pénzmennyiség pihen. Vannak konkrét célok ezzel a készpénzállománnyal?

A készpénzállományunk egy részére azért van szükségünk, hogy több mint hetven leányvállalatunk normál működéséhez folyamatosan biztosítsuk a szabad forrást. Nagyobb része azonban termékvásárlásra, illetve licencmegállapodásokhoz kapcsolódó mérföldkő-kifizetésekre fordítható, és a megfelelő helyzetekben élni is tudunk ezzel a mozgástérrel.

Milyen típusú és értékű ügyleteket terveznek?

A Richter továbbra is alapvetően organikus növekedésben gondolkodik, ahogy az úgynevezett mid-pharma cégek általában, de ez egyáltalán nem zárja ki a termékátvételeket, ha azok támogatni tudják a stratégiánkat. Célunk, hogy olyan ügyleteket hajtsunk végre, amelyekkel a termékportfóliónkat erősíteni tudjuk. Nem ingatlanokat, üzemeket, gyártósorokat keresünk, hanem a szellemi hozzáadott érték forrását. Egy potenciális lehetőség esetén elsősorban azt vizsgáljuk, hogyan tud egy adott fejlesztési projekt, egy késztermék vagy egy szabadalom beépülni a gyártóbázisunkba, és végül a termékpalettánkba. Ez a folyamat már több mint tíz évvel ezelőtt elkezdődött az Esmya és a Grünenthal-portfólió megvásárlásával, majd a kisebb jelentőségű, de azért fontos nőgyógyászati termékekre vonatkozó licencmegállapodásokkal, köztük például a Levoserttel, majd 2016-ban a Bemfola megszerzésével folytatódott.

Ekkor azonban egy kisebb szünet következett. Miért?

Ez nem véletlen, egyre kevesebb ugyanis a megvásárolható késztermék a piacon. Ráadásul ezek nagy része vagy túlárazott volt, vagy olyan átfedést mutattak a mi termékpalettánkkal – gondolok itt például a Teva 2017-es részüzletágainak értékesítésére –, hogy értelmetlen lett volna a felvásárlásuk. Ezzel szemben a fejlesztési ciklus közepén járó termékek kínálata bővült. Ezeknél a forrásigény kisebb, ám a kockázati szint magasabb.

Nemrég úgy fogalmazott, hogy a kutatás-fejlesztés termelékenysége egyre meredekebben zuhan. Ez sem járható út?

Valóban, egyre több időt és forrást emészt fel egységnyi szellemi termék kifejlesztése, előállítása, törzskönyvezése, az engedélyek megszerzése. Ennek egyik oka, hogy folyamatosan szigorodnak például a törzskönyvezési szabályok, ami különösen a bioszimiláris termékek esetében igaz. Ugyanakkor egyre nehezebb az innovációt a termékek árában elismertetni, főleg Európában, ahol az innovatív készítményeket nem támogatja kellően a gyógyszertámogatási rendszer. Jó példa erre a cariprazine, amelyre az európai országok egy részében úgy tekintenek, mint egy antipszichotikumra a sok közül. Ezzel szemben az Egyesült Államokban, ahol szabadpiaci viszonyok uralkodnak, más szempontok alapján zajlik a termékek közötti verseny. Ott sokat nyom a latban egy készítmény megítélésében a hozzáadott érték, jelen esetben a kedvezőbb mellékhatásprofil, vagy a készítmény hatékonysága a skizofrénia negatív tüneteinek és a bipoláris spektrum betegségnek a kezelésében. Ezért van az, hogy a cariprazine-nak sokkal kisebb az európai piaca az amerikaival szemben, noha a diagnosztizált betegek számában nincs érdemi különbség. Nemrég megállapodást kötöttek

a Mycoviával egy új nőgyógyászati termék forgalmazásáról. Ez a készítmény is egyedi a piacon?

A nőgyógyászaton belül is többféle stratégiai vonalon haladunk: olyan terápiás területekre fókuszálunk, mint a fogamzás gátlás, a meddőség, a méhmióma és a fertőzések. Az utóbbi kevésbé volt hangsúlyos az elmúlt időszakban, noha stratégiai szempontból ugyanolyan fontos. A nemrég kötött licencmegállapodásban érintett hüvelygomba-ellenes készítmény egyedi, hiszen a jelenlegi terápiákkal ellentétben alkalmazásával a pácienseknek nem kell majd újra és újra szembesülniük a fertőzéssel. Amellett, hogy az új termék kiválóan illeszkedik a nőgyógyászati portfóliónkba, az is fontos szempont volt, hogy az Észak-Amerikán kívüli piacokon a kereskedelmi hálózatunk képes piacra vinni ezt a készítményt.

Több termékük is készül a piaci megjelenésre. A Mithra estetrolt tartalmazó (E4) kombinált fogamzásgátlójának vagy a Pantarhei készítményének engedélyeztetése a tervek szerint alakul?

A Mithrával kötött szerződés alapján átvett készítmény néhány hónapon belül engedélyeztetési fázisba kerül, így előreláthatólag 2021 első negyedévében a patikákba kerül. A Pantarhei készítményével viszont van még munka bőven, hiszen egy korai fejlesztési szakaszban került hozzánk. A klinikai vizsgálatok után kerülhet sor az engedélyeztetési eljárásra, várhatóan 2024-ben, a piacra előreláthatólag 2026-ban kerülhet a termék. A fogamzásgátló-portfólión belül azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy minden élethelyzetben megoldást tudjunk kínálni. Az estetroltartalmú készítmény például csökkentheti a mélyvénás trombózis kialakulásának kockázatát, a Pantharhei készítménye pedig ellenszert kínál a fogamzásgátlók esetleges libidócsökkentő mellékhatására, ami egyes esetekben jelentkezhet a nőknél.

Ezen termékek esetében is felmerülhet, hogy sikerül-e differenciálni őket a piacon.

Ezen a területen azért vagyunk jobb helyzetben, mert sok országban a fogamzásgátlókra vonatkozóan az ártámogatási rendszer nem úgy működik, mint más gyógyszerek esetében, ezért a termék könnyebben differenciálható. A két készítményben jelentős potenciált látunk, prémiumtermékként tekintünk rájuk. Az estetrolt tartalmazó (E4) esetében az értékesítés számításaink szerint fel tud futni 50-60 millió euróra Európában és Oroszországban éves szinten. Ha sikerül igazolni, hogy a mélyvénás trombózis kockázatát csökkenti, akkor egy ennél is magasabb pályára kerülhet a készítmény.

Létezik egy olyan kisrészvényesi félelem, hogy ezek a kisebb akvizíciók rövid távon sok pénzt emésztenek fel, a megtérülésükre pedig nincs garancia.

Minden olyan konstrukcióban megvásárolt készítménynek, amely esetében a licencmegállapodás alapján különböző jogdíj- és egyéb kifizetéseket teljesítünk, általában kisebb lesz a megtérülése, mint egy termékvásárlás esetében. Ám a befektetett összeg is jóval kisebb, és a kockázat is sokkal alacsonyabb. Nem véletlen, hogy a nemzetközi szintű gyógyszeripari együttműködéseknek túlnyomó, 75 százalékot is meghaladó része ma már kollaboráció és nem akvizíció.

Az Evestra közelmúltbéli felvásárlása nem ellenpéldája ennek?

Az Evestra nem tekinthető klasszikus értelembe vett gyógyszeripari társaságnak, a fejlesztési témái miatt érdekes számunkra. Gyakorlatilag egy kutatás-fejlesztési egységben vásároltunk részesedést, ennek során azok a jogok is a birtokunkba kerültek, amelyek lehetővé teszik, hogy a portfóliónk részeivé váljanak a fejlesztés alatt álló termékeik. Ebben az értelemben ez is egy fejlesztési együttműködésnek tekinthető, amelyhez mi szállítjuk a kereskedelmi know-how-t és a tőkét.

Nem volt ez kényszerű lépés, tekintve, hogy az Evestra jelentős összeggel tartozott a Richternek?

Ahhoz, hogy folytatódhassanak a fejlesztések, forrásra volt szükség, amiért cserébe részvényeket kaptunk. Ez volt a logikus folytatása a korábbi együttműködésnek.

Tervezik, hogy felvásárolják a fennmaradó részvényeket is?

Ez abban az esetben fordulhat elő, ha a fejlesztések sikeresen haladnak, és teljesülnek a kitűzött célok. Ellenkező esetben erre úgy kell majd tekinteni, mint egy olyan kutatás-fejlesztési ráfordításra, amely végül nem térült meg.

Az Esmyát teljesen elengedték?

Az Esmya ma az egyetlen gyógyszeres terápia a méhmiómára, és az orvosok jelentős része továbbra is hisz a készítményben, ezért limitált erőforrásokkal tovább promotáljuk a terméket.

Az idei évre korábban megfogalmazott terveket felül- vagy alulmúlja a készítmény?

Az év elején becsült 25 millió eurós bevételtől legfeljebb kisebb eltérés lehet fölfelé. A további kilátásokat tekintve bizonytalanságot okoz, hogy jövő májusban új időszámítás kezdődhet, miután lejár az adatkizárólagosság Európában, vagyis lehetőség nyílik a generikus gyártásra. Ennek tükrében nehéz megmondani, hogyan alakul majd a forgalom.

Az Abbie nemrég felvásárolta a Richter amerikai partnerét, az Allergant. Nem adhat újabb lökést az Esmyának az, hogy az Abbie-nek is van hasonló terméke? Nem lehet valamilyen módon a két készítményt párhuzamosan, akár egymást kiegészítve értékesíteni?

Egyelőre úgy tűnik, hogy ezen a területen nem tudunk majd együttműködni az Abbie-vel, nekik Európára is meglesz az az erőforrásuk, hálózatuk, amellyel a saját termékeiket tudják forgalmazni.

Az Allergan felvásárlásának lehet bármilyen hatása a cariprazine-ra?

Arra számítunk, hogy az Abbie is prioritásként kezeli majd a termékünket, hiszen a Vraylar (cariprazine) a két cég összeolvadása után is a top tíz termék közé tartozik majd.

A cariprazine látványos növekedési üteme meddig tartható fenn?

Jövőre még számítunk látványos növekedésre az amerikai piacon, hiszen 2020 lesz az első teljes év, amikor már három indikációban, így bipoláris depresszióban is alkalmazható lesz a készítmény. Az Amerikán kívüli piacon ugyanakkor ennél a terméknél is a korábban említett probléma áll fenn, hogy árban nem fejeződik ki a hozzáadott érték oly mértékben, ahogy szerintünk kellene. Egyebek között ez az oka annak is, hogy Japánban eddig nem sikerült még piacra lépni a termékkel. Ennek ellenére ezeken a piacokon is növekedést várunk, a Recordati 50 millió eurós forgalmat vár a készítménytől Nyugat-Európában, ami jelentős növekedés, tekintve az idei 5-6 milliós forgalmat.

Ön szerint nem jár kockázattal, hogy a cariprazine maradt a Richter egyetlen zászlóshajója?

A Richternek jelenleg olyan, hat pilléren nyugvó stratégiája van, amely minden életciklusban lévő készítmény számára nagyon világos irányokat jelöl ki különböző időtávokon. Tény, hogy ma, illetve a következő két-három évben a cariprazine és a nőgyógyászati portfólió az, amelytől az érdemi növekedést várjuk, a többi terméknél pedig az a feladat, hogy a fedezetromlás ütemét megállítsuk. Hosszabb távon a biotechnológiai kutatásokra, fejlesztésekre építünk, ami biztosítja majd a folytonosságot. Ennek első eredményét, Terrosa márkanéven, csontritkulás kezelésére, sikerült augusztusban piacra vinnünk.

Januárban visszavonták az Efgratin törzskönyvezési kérelmét.

Mi a helyzet ezzel a készítménnyel?

Folytatjuk a munkát, hiszen kiváló minőségű bioszimiláris termékünk van. A klinikai adatokat kell megfelelően összeállítanunk, ami időbe telik, ezért a tervezettnél később érünk majd a piacra a termékkel.

Az első negyedéves gyorsjelentésben csoportszinten 5-6 százalék közötti euróban számolt bevételnövekedést tűztek ki célul 2019-re. Tartható lesz ez a prognózis?

Az elmúlt időszakban az árfolyamok számunkra kedvezően alakultak, és nemcsak a forint-euró keresztben, hanem a dollár piacán is. Ráadásul a cariprazine-eladások is sokkal jobban alakultak a vártnál. Ennek megfelelően a bevétel az év eleji prognózisnál inkább több lesz, mint kevesebb.

Sikerült lassítani a marzseróziót?

A marzsok csökkenésének egyik oka az, hogy a nagykereskedelmi forgalmunk nagyobb ütemben növekszik, mint a gyógyszergyártás. A fedezetre viszont kedvezően hat majd a cariprazine, illetve a devizahatás, így összességében idén elégedettek lehetünk majd.

A cariprazine-t kiszűrve viszont továbbra is szűkül a rés.

Az elemzők folyamatosan kiszűrik modelljeikből azt, ami pozitívum, kiemelve a kedvezőtlen hatásokat. Ha úgy látnánk, hogy hosszú távon meg lehet élni az úgynevezett branded generikus üzletágból, akkor nem kellene innovációra költeni, vagyis a speciality pharmának sem lenne értelme. Az előírások folyamatosan szigorodnak, az árharmonizáció – főleg Oroszországban és Kínában – egyre nagyobb nyomást gyakorol ránk, a munkaerőköltségek egyre magasabbak. Ebben a környezetben nem lehet teljesen megállítani a marzseróziót. Tartjuk magunkat azon ígéretünkhöz, hogy ezt az árréscsökkenést fokozatosan kiegyenlítjük, sőt javítjuk azzal, hogy magas hozzáadott értékű, speciality készítményeket vezetünk be a piacra.

A román piacon a nagykereskedelmi üzletág jövedelmezősége egyre romlik. Nem gondolkodtak azon, hogy elengedjék ezt

a szegmenst?

Egyelőre úgy látjuk, a nagykereskedelmi tevékenység érdemben segíti a helyi gyógyszer-értékesítést, hisz ne feledjük, hogy Romániában 92 egységből álló patikahálózatunk is van. Amíg ez a helyzet fennáll, folytatjuk a nagykereskedelmi tevékenységet.

A szakértők többsége globális szinten is gazdasági lassulást vetít előre. Önök nem aggódnak?

A globálisan is túlfűtött gazdaság számunkra inkább negatív hatással járt. Költségoldalon például érdemben fokozódott a nyomás, hiszen például az energiaárakban több mint 20 százalékos növekedést tapasztalhattunk idén, de említhetném ismét a munkaerőköltségek emelkedését vagy a munkaerőhiányt is. Az immateriális eszközök, szellemi termékek ma már időnként abszurd módon magas árakon cserélnek gazdát. Mi abban reménykedünk, hogy mindezeken a területeken enyhülést hozhat egy gazdasági lassulás. A gyógyszerpiac nem ciklikus üzletág, ha dinamikusan nő a gazdaság, abból mi nem profitálunk úgy, mint a bankok vagy az építőipar. Szerencsére ugyanez igaz fordítva is, azaz egy gazdasági lassulás esetén ellenállóbbak vagyunk, mint sok más szektor. Én azt remélem, hogy Európában nem ilyen sötét a jövő, mert bár a piac összességében nem növekszik, a Richter képes lesz erre. Különösen három terméktől várunk érdemi növekedést Európában, a Bemfolától, a Reagilától és a Terrosától.

A szerializációs problémákat sikerült megoldaniuk? Hogyan fordulhatott elő, hogy ilyen váratlanul érte ez a Richtert, hiszen bőven volt idő a felkészülésre?

A felkészülés több mint két évvel ezelőtt megkezdődött, nem ezzel volt a gond. Az informatikai-műszaki megoldások beszállítója – aki gyakorlatilag monopolhelyzetben van a piacon – nem tudta időre szállítani ezeket a rendszereket, nemcsak a Richternek, hanem másoknak sem. A Richter gyártása nagyon közel volt a kapacitás maximális szintjéhez, aminek viszont az lett a következménye, hogy nem tudtunk előre gyártani, ezért a hirtelen kapacitásszűkülés nálunk súlyosabb következményekkel járt, mint a többieknél.

Korában 10–20 millió euró közötti bevételkieséssel számoltak a szerializációs megkötések okozta kapacitáskiesés miatt. Mélyülhet ez a veszteség?

Az első nyolc hónapban nagyjából kilencmillió euró lehetett az a bevételkiesés, amely kizárólag abból adódott, hogy elveszítettünk üzleteket a szerializációs gondok miatt. Árbevétel soron ennél nagyobb a kiesés, ám ezek nem tekinthetők elveszett üzleteknek, lassan utol fogjuk érni magunkat.

Külső szemlélőként úgy tűnik, hogy egy külföldi nagytulajdonos eladásaival nyomás alatt tartja az árfolyamot. Önöknek van erre bármilyen rálátásuk? Zajlanak például egyeztetések a háttérben, ha egy-egy nagytulajdonos leépíteni tervezi a Richter-kitettségét?

Semmilyen befolyásunk nincs azzal kapcsolatban, hogy a külföldiek hogyan adják-veszik a Richter-papírokat, sőt azt sem látjuk, milyen időtávon történik a tranzakció, ahogy azt sem tudjuk, hogy adott esetben hová kerülnek ezek a papírok. A BlackRock esetében az látszik, hogy a tulajdoni arány az 5 százalékos küszöb környékén billeg, de tendenciaszerű eladásokról nincs tudomásunk. Az tény, hogy korábban az Esmya nehézségeit látva egyes amerikai befektető alapok, amelyek erre alapozva vették a Richter részvényeit, már nincsenek meg. Helyettük azonban van több hazai részvényesünk, súlyuk valamivel több, mint 6 százalékról 11 százalék fölé emelkedett az utóbbi két évben.