Tovább folytatódhat a munkanélküliek számának csökkenése az eurózónában. Az évtizedes mélypontra süllyedt mutató alakulása azért is nagyon biztató, mert a munkaerőpiacra lépők száma 2 százalékkal növekedett.
A hosszú távú gyors fejlődéshez még jó néhány, a piac egységesülését gátló korlátot kell lebontani Európában. Még mindig sok a vállalatok piacra lépését nehezítő adminisztratív akadály, döcögve halad a technikai szabványok kölcsönös elismerése, problémás a közbeszerzések szabályozása.
A szervezet üdvözölte az euróövezet több országában is az idén induló adócsökkentési programokat. Ugyanakkor arra buzdította a kormányokat, a tartós egyensúly érdekében a költségvetések kiadási oldalát is igazítsák a csökkenő bevételekhez.

Az OECD értékelése szerint az Európai Központi Bank (ECB) nem vádolható a gazdasági bővülés visszafogásával. A monetáris politika most is viszonylag lazának nevezhető. A stratégiai kamatlépések helyesek voltak, még ha a taktika olykor ellentmondásosnak bizonyult is -- fogalmaz a jelentés. Ám nemcsak a gazdaság lassulására, hanem a termelékenységi mutatók esetleges javulására is rugalmasan kell reagálnia a banknak, véli a tanulmány. A szervezet közgazdászai szerint most inkább a kamatláb mérséklése időszerű, egy a Reutersnak nyilatkozó kutató szerint a jelentés készítői közeli, negyed százalékpontos kamatvágással számoltak prognózisuk készítésekor.
A foglalkoztatottság javulása figyelemre méltó, még akkor is, ha az adatok kedvező alakulásában a statisztikai harmonizációnak is volt némi szerepe. Az eurózóna adata ugyanakkor még mindig meghaladja a megfelelő amerikai, illetve brit értéket. Növekvő ugyan a részmunka és az átmeneti alkalmazás részaránya, de távoli cél a teljes foglalkoztatás.
A hosszabb távú gyors növekedés fenntartásának záloga a "régi gazdaság" szerkezetváltásának következetes továbbvitele, vélik a szerzők. Az integráció fejlődése ellenére sok a rendszerben a kevéssé rugalmas elem, részben ez okolható az össztényezős termelékenység lassú növekedéséért. Az egységes piac hiányosságait mutatják az autóárak országok közötti különbségei, a határokon túlra utalt pénzösszegek után felszámított szédítő díjak vagy a technikai szabványok kölcsönös el nem ismeréséből fakadó problémák.
A kormányzatok nem sietnek példát mutatni a piaci szereplőknek. Még mindig sok az egységes piac alapelveit sértő állami támogatás. Különösen szembetűnő, hogy a közbeszerzések során még mindig a hazai cégeket favorizálják a megrendelők.
Néhány területen a pénzügyi piacok integrációja is előrehaladt, de a problémákat jelzi, hogy a banki összeolvadások inkább a nemzeti határokon belüli szereplőket kovácsolnak össze. A számviteli szabályok, a tőzsdére kerülés követelményei, a nyugdíjalapok kezelésének előírásai továbbra is övezetszerte különbözőek, gátolva a vállalatok tőkegyűjtését és terjeszkedését.
A költségvetési politikában óvatosságra int az OECD. A tavalyi, várakozásokat felülmúló gazdasági növekedést követően az idei büdzsék készítésében az illetékesek nem vették teljes egészében figyelembe az olajárak és a kamatlábak csökkenését. A permanens kiadások visszafogására is szükség lenne a stabilitás fenntartása érdekében, tekintettel az adócsökkentésekre. Utóbbiak, bár jó irányba mutatnak, nem járulnak hozzá a gazdasági növekedéshez a lehetséges mértékben. Az 1999-es adatok szerint még mindig 15 százalékkal magasabb az adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya, mint az Egyesült Államokban, főleg a munkaerő intenzívebb adóztatása következtében. Az intézkedések mérséklik ugyan a különbséget, de általában nem egy átgondolt stratégia részei, nem számolnak az adócsökkentések és a szociális kiadások együtthatásával, így nem ösztönzik eléggé a munkaerő-kínálat növelését.