Kötelező a fiskális konszolidáció

Az Európai Bizottság által nyilvánosságra hozott országjelentések közül a csatlakozó államok gazdaságpolitikáját és gazdasági felkészültségét érintő bírálatok központi eleme az államháztartási egyensúly alakulása volt. A jelentések szinte egységesen állapították meg, hogy kedvezőtlen folyamat a hiány növekedése, ami egyes gazdaságokban már kritikus és hosszabb távon nehezen kezelhető szintet ért el, és mindenképpen visszaveti a gazdaságok nominális konvergenciáját és képességét a maastrichti feltételek teljesülésére.

A Baltikumban az államháztartási egyenlegek kedvezően alakulnak, ezzel szemben a közép-európai gazdaságok növekvő fiskális problémákkal kénytelenek szembenézni. Az öt közép-európai gazdaság államháztartási hiányának átlaga a 2000-ben megfigyelt GDP-arányos 2,7 százalékról 2001-re 3,7 százalékra növekedett, és az előrejelzések szerint 2002-ben elérheti a GDP 5,6 százalékát. Az államháztartási deficit különösen Lengyel-, Csehországban és Magyarországon ölt aggasztó méreteket: az idén 5,5, 8,0 illetve 6,5 százalékos hiány várható ezekben a gazdaságokban - hívják fel a figyelmet az ICEG kutatói.

A deficitnövekedésben szerepet játszik a világgazdasági konjunktúra kedvezőtlen hatása, de - a bevételek elmaradásán keresztül - a sikeres dezinfláció is hozzájárul. Emellett az államháztartási egyenlegek romlása mögött a költségvetési kiadások erőteljes növekedése áll, ami az alkalmazott anticiklikus fiskális politikák hatásának a következménye.

A kialakuló monetáris-fiskális politikai mix kedvezőtlen makrogazdasági hatásokkal jár, például negatívan hat a gazdasági növekedésre - állítják a szakértők. Ráadásul a magas államháztartási hiányt felhalmozó gazdaságokban csúszhat az egységes valuta bevezetése. Ez viszont kedvezőtlen várakozásokat alakíthat ki a piaci szereplőkben: nagyobb árfolyam-volatilitást, a kamatprémium növekedését eredményezheti, gátolva a növekedés és a nominális konvergencia más ele-meinek (kamatlábak és infláció) teljesülését.

Az EU-csatlakozásból a költségvetésre nehezedő rövid távú teher, hogy a megnyíló EU-s forrásokhoz saját nemzeti, ezen belül döntően állami forrásokat kell helyezni. Ha ez nem jár az állami kiadások racionalizálásával, akkor ez a kiadások és a hiány növekedésében is testet ölthet. (MI)