Könnyítés az auditoroknak

A vállalati csődök nyomán egyre több per indul a könyvvizsgáló cégek ellen, és az óriási kártérítési követelések romba dönthetik azokat – ebből indult ki az Európai Bizottság akkor, amikor felvetette az auditorok anyagi felelősségének korlátozását. A tegnap kiadott közlemény négy lehetséges módszert vázol, és március 15-éig várja az érintettek hozzászólásait. A négy megoldás közül három felső határt vezetne be a könyvvizsgálók ellen érvényesíthető kártérítési követelésekre, a negyedik pedig megosztaná a felelősséget, tehát az auditorok csak azokért a károkért tartoznának fizetni, amelyek az ő hibájukból származnak, míg a többiért az érintett cég felelne. A Financial Times szerint a befektetők ez utóbbi megoldást támogatnák, mert a másik három azt jelentené, hogy egy bizonyos összeg felett senki sem felelne a károkért.

Magyarországon kötelezettségszegés esetén a könyvvizsgáló a polgári törvénykönyv szabályai szerint, felső korlát nélkül felel az okozott kárért, amelynek mértékét viszont bizonyítani kell. A könyvvizsgálatot elvégző vagy azt aláíró természetes személy ellen – akit akkor is meg kell nevezni, ha könyvvizsgálóként egy cég jár el – büntetőeljárás is indulhat. Erre többnyire adó- és társadalombiztosítási csalás, csalás, csődbűntett vagy közokirat-hamisítás vádjával kerülhet sor.

A legtöbb kártérítési per az Egyesült Államokban indult a nagy könyvvizsgáló cégek ellen. Emlékezetes, hogy az Enron 2002-es csődje nyomán az Arthur Andersen több vezetőjét elítélték, és – bár a legfelsőbb bíróság 2005-ben megsemmisítette az ítéletet – a presztízsveszteség miatt a neves cég gyakorlatilag megszűnt létezni. Brüsszelben attól tartanak, hogy ha a még talpon lévő négy „nagy” közül az egyik hasonló sorsra jutna, nem lenne elegendő könyvvizsgálói kapacitás a multinacionális cégek igényeinek kielégítésére. A Deloitte Touche Tohmatsu éppen a múlt héten egyezett bele, hogy 149 millió dollárt fizet a Parmalat 2003-as csődjéből adódó követelések rendezésére.

Az uniós kezdeményezést a felelősség korlátozására a piaci érdekekkel megegyezőnek és a szakma számára előnyös lépésnek tekinti Fekete Katalin, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara alelnöke. Felelősségük korlátozását a könyvvizsgálók jelenleg csak megbízóikkal kötött szerződéseikben köthetik ki, illetve előírás, hogy ügyfelenként legalább ötmillió forintos biztosítást kössenek. Az alelnök hozzátette: az Arthur Andersen esete után olyan mértékben emelkedtek a könyvvizsgálói biztosítási díjak a világban, hogy ha a felelősséget nem korlátozzák, lehetnek olyan nemzetközi cégek, amelyeket éppen a magas kockázat miatt senki sem lesz képes elvállalni. A szakma felelősségkorlátozásának egyik mozgatórugója éppen a kockázattal arányos, a növekvő biztosítási díjakat is figyelembe vevő könnyvizsgálói tarifák megemelkedése.

A magyar könyvvizsgálókat szabályozó törvények alapvető ellentéteit oldaná fel a bizottság ajánlása – jelentette ki Detrich Jánosné, a Szenczi Divizor Kft. ügyvezető igazgatója és könyvvizsgálója. Mivel a rendelkezések kizárják, hogy egy könyvvizsgáló egy vizsgált cégben érdekelt legyen, ezért az auditor érdekköre nem egyezik meg a gazdasági társaság érdekeivel. Ha az érdekkör nem azonos, a felelősségi kör sem lehet az – hangsúlyozta.

Emellett a könyvvizsgáló kevésbé ismert, de kötelező feladata, hogy a vállalat tulajdonosait értesítse arról, ha valamilyen visszásságot tapasztal. Így kell tennie például, ha tudomást szerez arról, hogy a társaság vagyonának jelentős csökkenése várható, vagy olyasmit észlel, ami a vezető tisztségviselők vagy a felügyelőbizottság tagjainak felelősségre vonását indokolja.

Sőt ha a taggyűlés vagy közgyűlés összehívására nem kerül sor, vagy azon nem hozzák meg a jogszabályok által megkívánt döntéseket, értesítenie kell az illetékes cégbíróságot is.

Emellett a könyvvizsgáló kevésbé ismert, de kötelező feladata, hogy a vállalat tulajdonosait értesítse arról, ha valamilyen visszásságot tapasztal. Így kell tennie például, ha tudomást szerez arról, hogy a társaság vagyonának jelentős csökkenése várható, vagy olyasmit észlel, ami a vezető tisztségviselők vagy a felügyelőbizottság tagjainak felelősségre vonását indokolja.

Sőt ha a taggyűlés vagy közgyűlés összehívására nem kerül sor, vagy azon nem hozzák meg a jogszabályok által megkívánt döntéseket, értesítenie kell az illetékes cégbíróságot is.

Eddig egyetlen nagy magyar per Magyarországon eddig egy jelentős, százmilliárdos nagyságrendű per indult könyvvizsgáló cégek ellen: az állam és felperestársai – ÁPV, Magyar Fejlesztési Bank, Magyar Villamos Művek, Magyar Posta, Szerencsejáték Rt. – azért indítottak eljárást a Postabank 1994–1998 közötti éves jelentéseit auditáló könyvvizsgáló társaságok, a Deloitte, az Arthur Andersen és a Prudencia ellen, mert álláspontjuk szerint mérlegeik nem a pénzintézet valós helyzetét tükrözték. A könyvvizsgálói mérlegek alapján végrehajtott tőkeemelések, majd a bank konszolidációja mintegy 170 milliárd forintjába került az államnak. A felperesek ennyit követelnek.

A jogvita 2001 tavaszán indult, és zárt ajtók mögött folyt. A Fővárosi Bíróság 2005 nyarán hozott, nem jogerős közbenső ítélete szerint a Deloitte ötven százalék erejéig felelős a magyar államot és felperestársait ért kárért.

A bíróság a másik két alperes ellen benyújtott keresetet elutasította. A közbenső ítéletről a Fővárosi Ítélőtábla dönt jogerősen.-->