A kutatóként is aktív szakember által felvázolt (kór)kép szerint bár "innovációs középhatalomnak, a feltalálók és a tudósok országának szeretjük gondolni magunkat, a tények azonban másról - szerény innovációs teljesítményű, a nemzetközi élmezőnytől távol lévő és egyre inkább leszakadó Magyarországról - tanúskodnak".
Az állam viszonylag sokat költ ugyan a szellemi javak előállításának támogatására, ám még többet tesz azért, hogy az innovátoroknak nehéz dolguk legyen - írta a lap szerdai számában. Az Európai Innovációs Eredményjelző szerint 2005-ről 2006-ra Magyarország visszaesett négy helyet és azóta is 20. a 27-ből. 2005-ben még a felzárkózó államok csoportjába tartozott az ország, 2006-ban átkerült a leszakadók közé - ez az igazán rossz hír a szegedi akadémikus szerint.
Ismertetése szerint az innováció gazdasági hatásának mérésére az egyik eszköz a multifaktoriális termelékenységnövekedés (MTN) vizsgálata. Az ilyen elemzések azt mutatják, hogy a modern gazdaságokban a növekedése 60-80 százalékban az innovációból származik - Magyarországon ez az arány a legutóbbi felmérés idején, 2002-ben 43 százalék volt. - A helyzet azóta valamelyest romolhatott, de nem gondolom, hogy nagyon drasztikus változások lettek volna - vélekedik Szabó Gábor.
Szerinte a magyar gazdaságnak pillanatnyilag nincs olyan szektora, amelyben az innováció megfelelően működik - a legtöbb, ami elmondható, hogy léteznek az innovációban sikeres vállalatok. Szabó Gábor úgy látja, az innováció-finanszírozás egyik lényeges láncszeme, a kockázati és magvető típusú tőke komoly fejlesztésre szorul, de nem megfelelő az innováció jogi, illetve adminisztratív környezete sem. "Évek óta próbálom minden lehető fórumon felvetni, hogy a közbeszerzési törvény az innováció szempontjából annyira ésszerűtlen, hogy csak ezen keresztül évente tízmilliárdos nagyságrendű összegeket herdálunk el" - mondta a MISZ elnöke.
Ismertetése szerint 2008-ban összesen negyvenmilliárd forintot adott az NKTH innovációs stratégiai kutatásokra. 2006-ban ugyanerre még csupán ötmilliárd jutott, ugyanakkor az ugrásszerű javulás gyümölcsei a gazdaságban nem mutatkoznak. Inkább úgy tűnik, mintha az állam ezzel más, eltűnő finanszírozók helyébe lépett volna: változatlanul a nemzeti össztermék alig egy százalékát költjük tudományra és innovációra, amivel Magyarország az európai sereghajtók közé tartozik.
A legutóbbi innovációs OECD-körképből az derül ki, hogy a hazai K+F ráfordítások szintje GDP-arányosan alig éri el az OECD-átlag 40 százalékát, az egy főre jutó összeg pedig csupán az átlagos érték 25 százaléka.
