Meghirdetése után négy nappal fel kellett függeszteni a múlt héten több mint 10 milliárd forintos kerettel megjelent Építő–5 beruházástámogató pályázatot.
A hatékonyságnövelést célzó, korszerűsítésre készülő cégek eddig is minden alkalommal,
néhány nap alatt túljegyezték a keretet, amelynek forrásain kívül önerőből tavaly például mintegy 200 milliárd forintot fordítottak gépesítésre és technológiaváltásra
– közölte a Világgazdasággal Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) elnöke.
Szerinte az lenne az ideális, ha a dupláját, vagyis a termelési érték 10 százalékát költhetnék beruházásokra, ami a tavalyi 4 ezermilliárdot meghaladó termelési érték esetében több mint 400 milliárd forint lenne. Csakhogy az ágazat vállalkozásai erre nem képesek, mert – mint a szakszövetség elnöke rámutatott – a jellemző árbevétel-arányos adózás előtti eredményük 8 százalék körüli.
Beruházásaik többségéhez ezért hitelt vesznek fel, de ehhez most megvannak a feltételek. A legfontosabb motiváció most az lenne, ha legalább öt-hat évre előre láthatnának, hogy merhetnek-e jelentős beruházásokat kezdeni. A lakásépítők már megtehetik ezt, hiszen 2026-ig marad az 5 százalékos kedvezményes áfa.
Az építőipar tavalyi termelési értéke 4,37 ezermilliárd forint volt, az idén elérhető 4,5-5 ezermilliárd is a teljesítmény fokozatos növelésével.
Az ágazat vállalatai tavaly folyamatosan dolgoztak, éves szinten összesen 340 ezer munkavállalót foglalkoztatva, de hatékonyságuk javításában nem igazán jutottak előre, noha erre különösen nagy hangsúlyt kell fektetniük, hogy lépést tarthassanak az ez évre várható keresletnövekedéssel.
Az ÉVOSZ elnöke szerint ezért egy kifejezetten a lakásépítő- és felújító cégeknek nyíló önálló pályázati keret támogathatná a tervező, kivitelező és háttéripari terméket gyártó vállalkozásokat. Egyszerre ugyanis sok minden kell a hatékonyság gyors növeléséhez, például a folyamatos képzés, az iparosított technológiával készülő, kisebb élőmunka-igényű háttéripari termékek beszerzésének megkönnyítése és a cégek hatékonyabb együttműködése.
Emiatt – mutatott rá Koji László – a támogatások külön értékelési szempontjává kell emelni az integrátori tevékenységet és gondolkodást, ami különösen fontos például a lakásépítéseknél, mert sok szakipari cégnek kell együtt dolgoznia. Javítaná a hatékonyságot az erőforrások közös megszerzése és használata, és ezt szolgálnák az ilyen célú pályázatok is. Mára ez vált az egyetlen járható úttá, hiszen az építőipar a jelenleginél aligha talál lényegesen több munkaerőt.
Ám most még a legegyszerűbb munkaadói gondolkodás érvényesül.
Ezt tükrözi, hogy januárban és februárban 30 százalékkal megnőtt az építőipari álláshirdetések száma, mérnököket, szak- és szerelőipari szakmunkásokat keresnek. A termelés munkaerő-felvétellel növelhető a legegyszerűbben, de ez a megoldás pillanatokon belül kifullad. Ezért mindenképpen szükség van az élőmunkát kímélő korszerűsítő és technológiaváltó beruházásokra, és közben a felnőttképzést is erősíteni kell, hiszen az ágazat utánpótlása több tízezer képzetlen segédmunkásból áll.
Tavaly március és szeptember között beszakadt az építőipari rendelésállomány, az akkor elmaradt új szerződések erősen kihatnak csaknem az egész idei első fél évre.
Különösen az út- és a vasút, valamint a mélyépítés teljesítménye hiányzik. A második negyedévben már nagyobb megrendelések remélhetők, elsősorban az akkor már rendelkezésre álló uniós forrásokra támaszkodva, amelyek az infrastruktúra-fejlesztéseket szolgálják.
Az idén a tavalyihoz képest mindenképpen nő az építőipar teljesítménye, a nehéz évkezdés ellenére is elérheti a 2019-es kimagasló teljesítési értéket – mondta Koji László –, de ez a korábbinál sokkal több feszültséggel és egyenetlen növekedéssel jár.
