A Magyar Orvosi Kamara (MOK) idén április és június között online kérdőíves megkérdezést végzett az EU-tagországok orvosi kamarái körében az orvosok állami- és magánegészségügyi ellátásban való együttes munkavállalás jellemzőiről, valamint az állami egészségügyi ellátásban a páciensek orvos- és intézményválasztási lehetőségeiről. A jelzett időszakban 16 ország töltötte ki a kérdőívet, összesen 101 kitöltés történt, főleg kamarai tisztségviselők közreműködésével.
Magyarországon régi adósságként az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló, 2020. évi C. törvény kívánta rendezni a közösségi és a magánellátás viszonyát. Ugyanakkor ez a rendezés egyrészt leszűkítettre és egyoldalúra sikeredett, másrészt a mai napig nem jelentek meg a törvény által ígért végrehajtási utasítások
– írja vezetői összefoglalójában Kincses Gyula, a MOK elnöke. A probléma komplex, a rendezés tartósan nem halasztható, és a Magyar Orvosi Kamara elnöksége bízik abban, hogy széles szakmai vitával megalapozott szabályozás fog születni.
Átjárás a két szektor között
Az elemzésből kiderül, hogy a vizsgált tagállamokban általánosnak tekinthető, hogy az állami egészségügyi ellátásban foglalkoztatott orvosok a magánegészségügyi ellátásban is végezhetnek munkát. Válaszadó országok közül kilencben kötik a kétszektorú munkavégzést engedélyhez. Engedélyhez kötött a munkavégzés az állami szektorban dolgozó orvosok esetében, ha a magánellátásban is gyógyítanak, Magyarországon, Csehországban, Horvátországban, Szlovákiában, Szlovéniába, Finnországban, Írországban, Spanyolországban és Görögországban is. Hét országban Bulgária, Észtország, Lengyelország, Lettország, Románia, Németország, Luxemburg a másodállás vállalása nem engedélyköteles.
Az engedély jogszabályban rögzített korlátai között első helyen említhető az összeférhetetlenség. Ennek egyik eleme a munkaidő. Az állami és a magánszektorban történő munkavégzés esetében a munkaidő nem lehet fedésben Lettországban, Magyarországon, Romániában. Németországban a járóbeteg ellátásban dolgozó, kötelező biztosítással rendelkező betegeket kezelő orvosok (háziorvosok vagy szakorvosok) jogilag arra kötelezettek, hogy a kötelező biztosítású betegekre meghatározott óraszámot fordítsanak.
A szétválasztás vagy szeparálás hiánya, nem teljeskörűsége nemcsak az ellátókra, de a betegek szolgáltatás-igénybevételi lehetőségére is vonatkozik: az országok nagyobb részében – kivéve néhány közép-európai országot, és az állami egészségügyi szolgálattal rendelkező országokat – egy epizódon belül is mehet a beteg váltakozva a magán- és az állami ellátásba, akár ugyanazon orvoshoz is – derül ki a kutatásból.
A betegek választási szabadságának növelése a ‘90-es évek óta elterjedt Európában. A háziorvosok szabad megválasztási lehetősége általános Európában. Hasonlóan a kórházválasztás is, kivéve a regionális betegutakat követő rendszereket, Írországot és Spanyolországot, valamint elviekben Magyarországot.
Díjfizetésért plusz ellátás
A közép- és kelet-európai országok nagyobb része megadja a beteg számára azt a lehetőséget, hogy a közfinanszírozott ellátásban díjfizetés ellenében az állami vagy a kötelező biztosítás nyújtotta szolgáltatásokon kívül kiegészítő, vagy komfort javító szolgáltatásokhoz, ellátásokhoz is hozzájussanak – írják. A két szektor szektorsemleges igénybevételére jó példa Finnország, Németország, Görögország és Ausztria, ahol ha a beteg a magánellátást veszi igénybe az állami helyett, akkor utólag részleges visszatérítést kaphat. A magánorvosok fele írhat beutalót az állami ellátás irányába, többsége viszont felírhat támogatott gyógyszert, és egyes országokban elrendelhetnek táppénzt is.
Átjárás az ellátórendszerek között
A 16 országból kilenc országban a beteg egy epizódon belül is igénybe veheti az állami és magánellátást, és ugyanazon orvos, aki a magánellátásban kezelte, a közellátásban is folytathatja ugyanannak a betegnek a gyógyítását. Ezek az országok: Bulgária, Csehország, Észtország, Horvátország, Lengyelország, Finnország, Görögország, Luxemburg és Németország. Nem veheti igénybe a beteg ugyanazon betegsége tekintetében (egy epizódon, ellátási sorozaton belül) váltakozva a köz- és magánellátást Magyarországon, Lettországban, Romániában, Szlovákiában, Szlovéniában, Írországban és Spanyolországban.
A megengedő országokban az állami és magánellátás igénybevételének ugyanazon betegség során nincs a beteg részéről korlátja. Finnország fontosnak tartotta megjegyezni azt, hogy ezt csak beteg kezdeményezheti. Észtországban a helyes klinikai gyakorlat az, hogy ha a beteg magánellátásban kezdte az ellátást, ott is fejezze be (pl. diagnosztika). Abban az esetben, ha magánkezelés nem lehetséges (nagy műtét, rákkezelés stb.), a beteg ellátása az állami kórházban folytatható.
Szabad orvosválasztás
A 16 ország válasza alapján a külön díj fizetése nélküli szabad az orvosválasztás a közfinanszírozású ellátásokon belül kilenc országban (Csehország, Észtország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Szlovénia, Írország, Németország és Luxemburg) minden ellátásban (alapellátás és szakellátás) biztosított a betegek számára.
Szabad intézményválasztás
A válaszadó országok többségében a közellátásban a betegek megválaszthatják a kezelést nyújtó fekvőbeteg intézményt. Magyarországon a jogszabályok szerint regionális betegutakat kell követni, de a gyakorlatban ezt senki sem ellenőrzi, így szabad a választás. Pontosabban: a betegnek joga van nem a kijelölt intézményt választani, de az intézmény nem köteles őt fogadni, ha nem tartozik az ellátási területében.
Többletszolgáltatás vásárlási lehetősége
Az állami finanszírozású egészségügyben nyújtott szolgáltatásokhoz jellemzően a közép-, kelet-európai országokban lehet kiegészítő díj fizetése ellenében többletszolgáltatást vásárolni. Ugyanakkor a legálisan vásárolható többletszolgáltatások – akárcsak Magyarországon – többnyire nem szakmai szolgáltatásokat fednek le, hanem a standard feletti elhelyezési körülményekért, esetleg jobb étkezésért történő fizetés az általánosabb (pl. Bulgária, Észtország, Magyarország). Bulgáriában a kötelező biztosítással nem fedezett elektív beavatkozásokhoz is hozzá lehet jutni fizetés ellenében, Szlovákiában is fizetni kell például a beteg kérésére végzett altatásért.
Állami kompenzáció magánegészségügyi ellátás esetén
Írországban adókedvezmény formájában létezik kompenzáció, Finnországban a 15-20 százalék mértékű kompenzációt (a dolgozók) országos egészségbiztosítása téríti. Görögországban az intézményi költségekre kérhető kompenzáció, az orvos díjára nem. Németországban is van részleges kompenzáció, amennyiben magánklinika igénybevétele esetében az állami egészségbiztosítás megtérítheti a költségek egy részét, ha azok összhangban vannak a kötelező biztosításban szereplő szolgáltatások katalógusával.
Magánorvosok utalványozási jogosultságai
A válaszadó 16 országból 11 országban a magánorvosok is felírhatnak támogatott gyógyszert. Nincs erre lehetőség Csehországban, Horvátországban, Lettországban, Romániában és Spanyolországban. A magánellátásban dolgozó orvosnak nyolc országban van, és nyolc országban nincs joga beutalásra közfinanszírozott diagnosztikai szolgáltatásokra és közfinanszírozott gyógykezelésre. Ez utóbbi országok Horvátország, Lengyelország, Lettország, Magyarország, Románia, Szlovénia, valamint Írország és Spanyolország.
Mindössze négy ország válaszában szerepelt, hogy a magánellátásban dolgozó orvos nem rendelhet el táppénzt: Horvátország, Magyarország, Szlovénia és Spanyolország. Ez némileg ellentmondásos, hiszen a táppénz-utalványozás elvben szigorúbb kritériumrendszer alapján történik, mint a beutalás.
