A monitoring szerepe és egyben legfontosabb feladata, hogy biztosítsa az EU-támogatásokat elnyert projektek tervszerű megvalósítását. A monitoring folyamatos ellenőrzést jelent a projekt időtartama alatt, a megvalósulás minden lépcsőjét figyelemmel kíséri, és amikor szükségesnek látja, beavatkozik.

Magyarország ezen a területen egyáltalán nincs lemaradva az Európai Uniótól, sőt az első monito-ringrendszer felállítását célzó kormányrendelet már 1997-ben megszületett, míg az unióban csak 1999-ben jelent meg a strukturális és kohéziós alapok monitoringjáról szóló rendelet. 1997-ben még a PHARE-program miatt merült fel az igény, és komoly eredményeket is produkált: 1999 végére már 2 millió euró alá sikerült csökkenteni a veszteséget - az arra az évre elkülönített támogatásokból le nem hívott összeget -, ami évekkel korábban még 20 millió felett volt.

A csatlakozásig a rendszert fel kell készíteni a strukturális és kohéziós alapok fogadására. Az erre vonatkozó kormányrendeleti javaslat a napokban kerül beterjesztésre, a cél egyszerűsíteni és átláthatóvá tenni az egész rendszert. Az EU-magyar vegyes bizottságok felállítása ugyanis olyan helyzetet teremt, amelyben több ponton is duplikáció, azaz feladatátfedés észlelhető. Intézményi szinten ez annyit jelent, hogy a vegyes bizottságok mellett még léteznek a hazai intézmények is, a Központi Monitoring Bizottság, az Országos Monitoring Bizottság és a Fejezeti Monitoring Bizottság. Ezért a javaslat a nem programhoz kötött szervezetek megszüntetését indítványozza, míg a vegyes bizottságok maradnak. A Központi Monitoring Bizottság szintén megmarad mint szakmai, stratégiai monitoringirányító szervezet. A tervek szerint 2006-ig megmarad az ISPA és a SAPARD Monitoring Bizottság, illetve a Monitoring Vegyes Bizottság (JMC).

A PHARE-program jó tapasztalatokkal szolgál a Nemzeti Fejlesztési Tervhez, de számos helyen változtak a körülmények. A PHARE decentralizációs végrehajtási rendszerben működött, ami azt jelentette, hogy a döntések egy részét Brüsszelben hozták meg. Ezzel szemben a strukturális és kohéziós alapokból nyert támogatásoknál már az úgynevezett EDIS (kiterjesztett decentralizációs végrehajtási rendszer) lesz érvényben, ami a döntéseket a tagországokba delegálja. Ugyanígy a PHARE esetében ex ante ellenőrzést kellett végezni, az unió gondosan ügyelt minden elköltött centre. A csatlakozást követően ex post ellenőrzés lesz, ami részben megkönnyíti az ellenőrző szervek munkáját.

A PHARE rendkívül bürokratikus volt, de azt is meg kell jegyezni, hogy nagyon sok a rossz terv és projekt, amik különböző okokból elutasításra kerültek - mondta lapunknak Fábián András, a MeH NFTH értékelő és monitoring igazgatási főosztályának vezetője. Igaz, ezek többségét viszonylag gyorsan kijavították és második, harmadik alkalommal már megfelelő tartalmú és formájú projektek kerültek beterjesztésre.

Fábián András arra is felhívta a figyelmet, hogy bár a monitoring sem garantálja, hogy nem lesznek sikertelen projektek, de igyekszik ezek számát minimálisra szorítani. A tapasztalatok azt mutatják, hogy általában azok a projektek fulladnak kudarcba, amelyeknek nem megfelelő az előkészítésük. Ez pedig az adott tárca felelőssége, a monitoring csak a végrehajtás során kapcsolódik be, az előkészítést nem felügyeli.

A megvalósítás közben észlelt problémákat ugyanakkor igen hatékonyan képes kezelni. A monitoring akár miniszterelnöki szintre is irányíthatja azt az ügyet, ahol nem történik megfelelő előrelépés. A JMC-nek pedig joga van a brüsszeli bizottsághoz fordulni, és javaslatot tehet reallokációra. A reallokáció azt jelenti, hogy egy pénzügyi megállapodás keretén belül a bizottság már átcsoportosíthatja az egyes projektekre szánt összegeket programokra, amenynyiben úgy látja, hogy az adott projekt esetében fennáll a nem teljesülés veszélye. Ilyen esetben megvonhatja a támogatást az adott projekttől és odaadhatja egy másiknak, amely szintén ugyanazon pénzügyi megállapodásban megfogalmazott célokat hivatott megvalósítani. Ez meglehetősen hatékony eszköz a projektek tervszerűségének betartatására. Ráadásul a monitoringjavaslatoknak eleve nagyobb súlya van, mint egy minisztériumi észrevételnek.

Egy projekt monitoringja akkor kezdődik el, amikor a magyar és az uniós képviselő aláír egy pénzügyi megállapodást, amelyben jól definiált célokat fogalmaznak meg. Az ehhez illeszkedő elfogadott projektek precíz mellékleteket tartalmaznak, amelyek részletesen bemutatják a projekt megvalósulásának fázisait. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez az időterv általában különböző okok miatt nem tartható, és ezzel a monitoring is tisztában van. Ezért van egy kialakult gyakorlat, amely alapján a monitoring eldönti, hogy mi az a csúszás, ami még elfogadható, és milyen esetekben kell beavatkozni. A monitoring az utolsó lépésig nyomon követi a projekt végrehajtását, s a pályázók biztosak lehetnek benne, hogy az ütemtervtől történő bizonyos mértékű eltérés észlelésekor azonnal jelezni fog a monitoring.