Évenkénti szűrés 50 év fölött

A prosztata jóindulatú daganata az idősödő korosztály betegsége, szövettanilag már negyvenéves kortól kimutatható. A prosztatamegnagyobbodás a hatvanéves férfiaknál 40-50 százalékban jár tünetekkel. A megnagyobbodás mértéke nincs arányban a panaszokkal, ennek az a magyarázata, hogy a prosztata mirigyállománya mellett a megszaporodott kötőszövet- és simaizomelemeknek is meghatározó szerepük van a panaszok kialakulásában. Míg a mirigyállomány növekedése egyértelműen hormonális befolyás alatt áll, a kötőszöveti tónusfokozódás elsősorban neuroendokrin-működési zavar következménye. Az utóbbi tíz-tizenöt év kutatásai ezen két támadáspontra koncentrálódtak, melynek eredményeként hatékony gyógyszeres kezelési lehetőségek birtokába jutottunk. A kicsi, kevés mirigyet tartalmazó prosztatáknál a tónuscsökkentő gyógyszereket adjuk, míg a mirigyállomány túltengésének előtérbe kerülésekor a férfihormon hatékony metabolitjának a gátlása a fő cél.

Az esetek egy részében kombinált gyógyszeres kezelés az előnyös. A gyógyszernek nem minősülő különböző növényi kivonatok elsősorban megelőzési célból javasoltak. Szövődménymentes esetekben (nincs visszamaradó vizelet, hólyagkő, fertőzés nem mutatható ki, a veseműködés nem károsodott) a gyógyszeres kezelés az esetek döntő részében lehetővé teszi a műtéti beavatkozások elkerülését, illetve időbeli halasztását. Ha a gyógyszeres kezelés eredménytelen, s nem túl nagy prosztatáról van szó, az úgynevezett minimal invasiv beavatkozások kerülnek előtérbe. Ezek mindegyike hőhatáson alapul, és meghatározóan húgycsövön keresztül alkalmazható. Az energiaforrás lehet microwave-, radiofrekvenciás energia, lézer, esetleg fokuszált ultrahang. A hő hatására létrejött szövetelhalás csökkenti a prosztata tömegét, elpusztítja a tónusfokozódásban szerepet játszó idegvégződéseket, csökkenti a megmaradó szöveti elemek vérellátását. Az esetek egy részében ezek nem jelentenek végleges megoldást, évek múlva esetleg ismétlés válhat szükségessé. A radikálisabb műtéti technikák ma már ritkábbak.

A férfiak leggyakrabban diagnosztizált rosszindulatú megbetegedése a prosztatadaganat. Előfordulása jellegzetes földrajzi eloszlást mutat. Az ázsiai országokban szinte alig fordul elő, ugyanakkor Európában és Amerikában a halálozási okok közül az első három hely valamelyikén áll. Fekete bőrű lakosok között 40-50 százalékkal gyakoribb, mint a fehéreknél. A genetikus tényezők szerepét jelzi, hogy a familiáris előfordulás nem ritka. Az A- és D-vitamin hiánya valószínűleg szintén szerepet játszik a folyamat progressziójában. Kifejlődésében a férfihormonnak szerepe van, bár önálló tényezőként ez nem bizonyított. A kifejlődött prosztatarák progresszióját azonban egyértelműen fokozza. A betegség felismerésében az utóbbi húsz évben előrehaladás történt.

A vérből kimutatható prosztataspecifikus antigén (PSA) értéke felhívhatja a figyelmet a rosszindulatú daganatra. Jóindulatú megnagyobbodásoknál is kimutatható, de mennyisége és egyes frakcióinak aránya szignifikánsan különbözik a rákos betegeknél mért értékektől. A fizikális és ultrahangvizsgálat a PSA-értékekkel együtt szűrővizsgálati értékű, és minden ötven éven felüli férfinál ajánlott. A szövettani mintavétel eredményével bizonyított prosztatarák korai stádiumban műtéti úton gyógyítható. A folyamat kiterjedésétől, a rákos sejtek biológiai viselkedésétől és a beteg korától függően egyes esetekben a röntgenbesugárzás különböző típusai vagy izotópos kezelés is szóba jön. Előrehaladott esetekben, kimutatott áttéteknél kombinált gyógyszeres kezeléssel évekig kielégítő állapotban tarthatók a betegek. A betegség gyakori előfordulására való tekintettel minden ötven év feletti férfit minden évben urológusnak kellene látni a betegség korai felismerése és hatékony kezelése érdekében.