Milliárdos kinnlevőségek

Tizenöt-húsz milliárd forintra tehető az az összeg, amellyel a nem fizető megrendelők tartoznak a hazai nyomdáknak. A kinnlevőségek behajtását segítendő a Magyar Nyomdász Szakmai Szövetség követeléskezelő rendszert működtet – mondta lapunk érdeklődésére Peller Katalin főtitkár.

A magyar gazdaságban ismét divatba jött a körbetartozás, a nem fizető cégek miatt jó néhány tisztességesen működő vállalkozás küzd pénzzavarral. Az üzleti morál romlása a nyomdaipart sem kerülte el. Peller Katalin rámutatott, hogy becslések szerint a nyomdáknak, a beszállítóiknak mintegy tizenöt-húsz milliárd forinttal tartoznak, emiatt a vállalkozások likviditási helyzete, versenyképessége is romlik. A legális fizetési határidő – 60 nap – amúgy is hosszú, azonban gyakran csak 90 vagy 120 nap alatt érkezik meg a számlára a pénz, rosszabb esetben viszont hiába várják a cégek a jogos járandóságukat. A főtitkár hozzátette: az a tapasztalat, hogy az adósok sok esetben nem is akarnak fizetni, s a „bliccelők” között nemcsak magyar, hanem külföldi cégek is vannak.

Ezen az áldatlan helyzeten saját eszközeivel a szövetség is igyekszik segíteni: egyrészt információnyújtással, másrészt konkrét jogvédelemmel. A szervezet rendszeresen figyeli a csődértesítőt, s kigyűjti azon potenciális megrendelők – kiadók, médiavállalkozások, reklámcégek – neveit, amelyek ellen fel- vagy végelszámolási eljárás indult. A listát rendszeresen közzéteszik a honlapjukon, így a nyomdák elkerülhetik, hogy már bajban lévő cégekkel szerződjenek. Peller Katalin hozzátette: tanulmányozták az európai nyomdászszövetségek gyakorlatát is. Így született meg az a döntés, amely szerint a Magyar Nyomdász Szakmai Szövetség által működtetett követeléskezelő rendszerhez csatlakozott cégeknek jogvédelmet is nyújtanak. A szövetség a tagtól kapott megbízás alapján szólítja fel az adóst a teljesítésre. Ha ez nem jár eredménnyel, megindítják a szükséges jogi eljárást. A bírósági eljárás tényét a szövetség felteszi a site-jára, s ez addig fent van, amíg az adós nem rendezi a tartozását. A főtitkár kiemelte, hogy nyilvánosságra hozható az adós cég neve, a peresített adósság összege, az eljáró bíróság neve, valamint a peres eljárás megindításának időpontja. Egyéb adatok nem, mivel a törvény az adós jó hírnevét is védi. Ha a pénzéhez nem jutó nyomdának nincs jogásza, a szövetség kész arra, hogy a peres eljárásban képviselje a társaságot. Ha perre kerül sor, számolni kell azzal – ismerve a hazai bírósági gyakorlatot –, hogy az eljárás akár évekig is elhúzódhat, s a jogerős ítéletet követően is kérdéses, mennyire lesz eredményes a végrehajtás. Peller Katalin kiemelte: jogszabályi módosítások is szükségesek lennének ahhoz, hogy a gazdaságban a lánctartozások csökkenjenek. A jelenlegi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, a jogszabályok jóhiszeműen védik az adósokat, akik ezt a helyzetet igyekeznek maximálisan kihasználni. Ugyanakkor a cégeknek állami kötelezettségeiket – adó, tb – percre pontosan fizetniük kell.

A nyomdák egyelőre most ismerkednek a rendszerrel, várható, hogy a következő hetekben, hónapokban mind többen csatlakoznak hozzá; a szövetség bízik abban, hogy a nyilvánoság ereje is segíthet az ügyek rendezésében.

Az ágazatban aligha van olyan vállalkozás, amely még nem került olyan helyzetbe, hogy kinnlevősége után kellett szaladgálnia. Jól jellemzi ezt a pécsi – magyar magántulajdonban lévő – Reploflex Kft. esete is. A húszfős, évi 200 millió forintos forgalmat lebonyolító társaság középvállalkozásnak számít, s kiadói-nyomdai tevékenységgel is foglalkozik. Misángyi Miklós ügyvezető igazgató elmondta: visszatérő probléma, hogy a megrendelők egy része nem fizet, emiatt évente átlagban három-négy peres ügyük van. Előfordult, hogy a ki nem egyenlített számlák miatt – a likviditás megőrzése érdekében – hitelt kellett felvennie a cégnek. Ügyeik közül az egyik legcifrább történet egy svájci megrendelővel kapcsolatos; a 2003-ban kezdődő ügy végére még mindig nem került pont. A bútorkészítéssel foglalkozó svájci vállalkozó Magyarországon is létesített céget, s a bútorokat bemutató katalógust a Reploflexnél rendelte meg. A nyomda a vállalt határidőre teljesítette a megbízást, elküldte a számlát, de a pénz nem érkezett meg, s a fizetési felszólítás sem vezetett eredményre. Mivel a szerződésben kikötötték, hogy vitás esetekben a magyar jogrendszer szerint járnak el, a peres eljárás a Pécsi Városi Bíróság illetékességi körébe került. Másfél év alatt született jogerős bírósági ítélet, a pert a Replofex Kft. megnyerte. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar cég pénzéhez is hozzájutott volna. A végrehajtást ugyanis Svájcban kellene intézni, de a helyzetet nehezíti, hogy az alpesi ország nem uniós tagállam. Misángyi Miklós elmondta: cégüknek Svájcban kell megbízni egy ottani ügyvédi irodát, amely a végrehajtási eljárást kézbe veszi, de mindenképpen problémát jelent, hogy a költségeket – előre – a magyar vállalkozásnak kell kifizetnie. A történethez hozzátartozik, hogy a svájci vállalkozó magyarországi cégének nincs behajtható vagyona.

Az ügyvezető hozzátette: amíg a jogszabályok nem változnak, a körbetartozások számottevően nem mérséklődnek. Érthetetlennek tartja például, hogy az áfát olyan vállalatok is visszaigényelhetik – s vissza is kapják –, amelyek a számlájukat nem fizették ki. HÉ

Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége honlapján is szerepelnek az ezzel kapcsolatos peres eljárások, az Ipartestületek Országos Szövetsége (Iposz) pedig a napokban írt alá az Eye Watch Global Network Kft.-vel egy együttműködési megállapodást a lánctartozás megfékezésének elősegítésére.

Az Iposz országos felmérést is készített a témáról, s javaslatait elküldte a kormányzati szerveknek is.

Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége honlapján is szerepelnek az ezzel kapcsolatos peres eljárások, az Ipartestületek Országos Szövetsége (Iposz) pedig a napokban írt alá az Eye Watch Global Network Kft.-vel egy együttműködési megállapodást a lánctartozás megfékezésének elősegítésére.

Az Iposz országos felmérést is készített a témáról, s javaslatait elküldte a kormányzati szerveknek is. -->