BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Az Octavia babérjaira tör a Rapid

Ha egyszer átütő sikert aratott, miért ne ismételhetnénk meg újra? – gondolták a Skodánál, majd Rapid néven gyakorlatilag feltámasztották az első generációs Octaviát. A cseh márka messze legnépszerűbb modelljéből 1996 óta több mint 3,7 millió példányt értékesítettek, harmadik nemzedéke pedig bőven kinőtte az alsó-középkategóriát, helyet hagyva az újdonságnak

Komoly és értékes autó benyomását kelti, a letisztult vonalak józan eleganciát kölcsönöznek a cseh kompaktnak. Ahogy az Octavia, úgy a Rapid is négyajtós, lépcsőshátú limuzinnak látszik, pedig valójában sokkal praktikusabb ötajtós ferdehátú. Így aztán az alaphelyzetben 550 literes csomagtartóba hatalmas nyíláson keresztül pakolhatunk, az osztottan dönthető támlákkal pedig közel 1,5 köbméterig növelhető a befogadóképesség – a padló nem lesz sík. A tengelytáv 24 mm-rel hosszabb, mint a kifutó Octáviáé, ennek megfelelően akár kétméteres égimeszelők is kényelmesen elférnek egymás mögött! Ugyanakkor a vállszélesség kisautósan passzentos, úgyhogy hátul is csak két felnőttnek megfelelő a helykínálat, s az ereszkedő tetővonal miatt korlátozott a fejtér.

Funkcionális kialakítása miatt a műszerfal villámgyorsan áttekinthető, a kezelés magától értetődő. Gondos a kidolgozás, a kapcsolók és kezelőszervek finoman működnek, s a tesztautó vezetési környezete még egészen hangulatos is. Csakhogy az olcsó, kemény és kopogós műanyagok sivárságát (az ajtókon kizárólag a könyöklőre jutott kárpit) egyedül az Elegance csúcsfelszereltség képes valamelyest palástolni sötét-világos belső színvilágával és diszkrét krómdíszítéseivel.

Ennek azonban megkérik az árát. Még ezen a szinten is sokat el lehet tapsolni extrákra (menetstabilizáló visszagurulás-gátlóval és guminyomás ellenőrzéssel: 38 100 Ft, multifunkciós bőrkormány: 38 100 forint, multimédia adapter: 39 370, fűthető első ülések és ablakmosó fúvókák: 64 770, navigáció: 152 400, hátsó parkolóradar: 102 870 forint), de széria például a négy elektromos ablak, két vezetőoldali kapcsolóval: a spórolással kapcsolatban itt nagyon kilóg a lóláb.

Hidegindításkor és erőteljes gyorsításkor a kelleténél hangosabban dörmög az 1,6-os dízel, alapjáraton beszűrődik némi vibráció az utastérbe, részterheléskor azonban csendesen és simán jár. Alacsony fordulaton sem vérszegény a motor, ha nem sietünk, korai felkapcsolásokkal, kényelmesen is lehet vezetni. 1800-as fordulat körül aztán mind a 250 Nm-es nyomatékát összekapja a motor, ekkor határozottan meglódítja és erélyesen gyorsítja a könnyűsúlyú Rapidot.
Városi forgalomban ritkán kell negyediknél feljebb kapcsolni, míg utolsó fokozatban 130 km/órás autópálya tempónál laza 2300 körül forog a motor. Cserében viszont a mindennapokban, vegyes használat mellett is kimondottan takarékos az autó, különösebb erőlködés nélkül sikerült figyelemre méltó 5,3 literes tesztfogyasztást elérnünk – és ezt még nem is a start-stop -rendszeres GreenLine kivitel.

Egész jól lehet vele manőverezni

A Rapid vezetése magától értetődően egyszerű, a kissé steril és könnyű kormányzása dacára jól manőverezhető az autó. A váltókar pontosan megvezetett és könnyedén siklik a kulisszában, míg a fék nyomáspontja határozott, ereje érzéssel adagolható. Országúton megnyerő a kocsi előzési rugalmassága, míg a menetzajok autópályán is elfogadható szinten maradnak.

Az elöl MacPherson, hátul egyszerű csatolt lengőkaros felfüggesztések szépen kivasalják a kisebb úthibákat. A nagyobbakkal viszont hadilábon állnak, a lágy rugózást ugyanis feszes csillapítással próbálták ellensúlyozni: némi futóműzaj kíséretében az ütések már eljutnak az utasokig, a keresztbordákról pedig hajlamos elpattogni a kocsi hátulja. Amúgy kiszámíthatóan viselkedik és a kanyarokban jóindulatú alulkormányzottsággal fordul.

Mindezek ellenére kétséges a Rapid népszerűsége: a fapados Easy alapmodellért 1,2 literes, 75 lóerős háromhengeres benzinmotorral 3,2 millió forintot kérnek. Értelmesebb motorral (1.2 Tsi, 86 LE) és eggyel magasabb Active felszereltséggel már 3,9 millió felett járunk, a tesztelt 1.6 TDI pedig még ennél is drágább bő 750 ezer forinttal.

Az elöl MacPherson, hátul egyszerű csatolt lengőkaros felfüggesztések szépen kivasalják a kisebb úthibákat. A nagyobbakkal viszont hadilábon állnak, a lágy rugózást ugyanis feszes csillapítással próbálták ellensúlyozni: némi futóműzaj kíséretében az ütések már eljutnak az utasokig, a keresztbordákról pedig hajlamos elpattogni a kocsi hátulja. Amúgy kiszámíthatóan viselkedik és a kanyarokban jóindulatú alulkormányzottsággal fordul.

Mindezek ellenére kétséges a Rapid népszerűsége: a fapados Easy alapmodellért 1,2 literes, 75 lóerős háromhengeres benzinmotorral 3,2 millió forintot kérnek. Értelmesebb motorral (1.2 Tsi, 86 LE) és eggyel magasabb Active felszereltséggel már 3,9 millió felett járunk, a tesztelt 1.6 TDI pedig még ennél is drágább bő 750 ezer forinttal. -->

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.