Rozsda marja az acélipart

Tíz százalékot zuhant az ArcelorMittal árfolyama pénteken New Yorkban azt követően, hogy a világ legnagyobb acélipari konglomerátuma jelezte: részvénykibocsátással szeretne úrrá lenni nehézségein. A Lakshmi Mittal indiai mágnás irányítása alatt álló cég a tavalyelőtti 1,1 milliárd után 7,9 milliárd dolláros veszteségről számolt be 2015-ös éves jelentésben. Ebből 4,8 milliárd volt a bányászati tevékenységen keletkezett kár – elsősorban Libériában és az USA-ban –, míg 1,4 milliárd dollárt tett ki a rohamosan csökkenő acélárak miatt elértéktelenedő készletein keletkezett veszteség. Az egyszeri tételek kiszűrésével viszont csak 300 millió dolláros volt a mínusz, szemben az előző évi 400 millióval. Az árbevétel 20 százalékkal, 64 milliárd dollárra csökkent.

A luxemburgi székhelyű vállalat hárommilliárd dollár értékben vonna be tőkét, és további egymilliárd euróra számít a Spanyolországban bejegyzett Gestamp Automocion autóipari vállalkozásban lévő 35 százalékos tulajdonrészének eladásából. Az ArcelorMittalnak egy év alatt 12-ről 15,7 milliárd dollárra duzzadt az adósságállománya, ennek csökkentéséhez van szüksége a friss tőke bevonására. Lakshmi Mittal elnök-vezérigazgató közleményében azt írta, hogy a befolyó pénz erősíti a cég ellenálló képességét, egyben hozzájárul teljesítményének növeléséhez. Újságírók előtt később már keresetlenül fogalmazott, amikor kijózanítónak és csalódást keltőnek nevezte cége tavalyi teljesítményét. Az idei év sem a kirobbanó sikerekről szól majd, az adózás, kamatfizetés és értékleírás előtti eredményt (EBIDTA) Mittal a tavalyi 5,2 milliárd dollár után több mint 4,5 milliárdra várja. Az Egyesült Államokon kívül mindenütt gyengülő kereslettel kell számolniuk.

Az ArcelorMittalt rendkívül érzékenyen érintette a szén és a vasérc árának zuhanása, amit csak tetézett az európai kereslet visszaesése és a legnagyobb felhasználó, Kína igényeinek csökkenése. Mind a bányaiparnak, mind az fémfeldolgozóknak rendkívüli nehézségekkel kellett szembenézniük 2015-ben, s bár az ArcelorMittal kiemelt piacain az igények számottevően nem csökkentek, a kínai acélipar túltermelése nehezen tolerálható áresést váltott ki világszerte, s ennek hatásai alól a cég sem tudta kivonni magát. Hasonló játszódott le, mint az olajpiacon, csak itt a világ acélellátásának csaknem felét előállító kínaiak voltak, akik nem voltak hajlandók tudomást venni a világpiacon zajló eseményekről, s nem fogták vissza a termelésüket. A cégalapító fia, Aditya Mittal pénzügyi igazgató azt hozta fel példaként, hogy a kínaiak a dömpingáras exportjukkal az egyik legkeresettebb termék, az autók karosszériájának gyártásához nélkülözhetetlen melegen hengerelt acéllemez árát 40 százalékkal nyomták le a világpiacon. Keserűen tette hozzá, hogy a dömpinggel szembeni fellépés eredménytelen volt, különösen Európa maradt védtelen ezen a területen. Amerika viszont ellen tudott állni a kínai nyomulásnak.

Az idők változását jól jelzi, hogy az ArcelorMittal piaci értéke mára 6,7 milliárd dollárra csökkent, miközben 2006-ban az indiai Mittal még 27 milliárd dollárt fizetett azért, hogy bekebelezhesse a luxemburgi Arcelort, létrehozva ezzel a világ legnagyobb acélipari vállalkozását.