Hogy áll most a nagy testvér?

A hazai gazdaság függése Németországtól közismert, hosszú évtizedes múltra visszatekintő jelenség. Az elmúlt bő tíz év kapacitásbővítései, főként a jármű- és akkumulátorgyártás terén – függetlenül a beruházó származási helyétől – tovább erősítették az amúgy is rendkívül szoros kapcsolatot. A pandémia előtti, sokak szerint aranyévek is nagyban köszönhetők az akkori német konjunktúrának. Az itthon három éve stagnáló gazdaság mögöttes tényezői között, számos más ok mellett legnagyobb kereskedelmi partnerünk gyengélkedése is meghúzódik. De hol tart most az EU egyik vezető hatalma a konjunktúra terén és ebből a szempontból mire számíthat hazánk?

Érdemes rögzíteni, hogy a német gazdaság jól kezdte az évet. Ez egyrészt alapvetően ciklikus okokra vezethető vissza: az ábrán látható cikcakkos periódusokat tekintve ezúttal egy kedvezőbb negyedév következett. Másrészt a javuló hangulat és aktivitás a februári előrehozott választásokkal is magyarázható. Az optimizmusnak szinte napra pontosan a felszabadulás napja és Trump elnök vámháborúja vetett véget: április eleje óta a Bundesbank gazdasági teljesítménnyel szorosan együtt mozgó Heti Aktivitás Indexe (HAI) fokozatos és folyamatos romlást mutat, ami teljesen annulálhatja a január-márciusi felívelést és a harmadik negyedévből eddig eltelt két hétre sem vet jó fényt.

Nézzük kicsit specifikusabban a legjelentősebb összefonódást magáénak tudó feldolgozóipart és annak főbb alágait. Az eddig kijött adatok alapján az európai új autók piaca minimális bővülést mutatott az idei év első öt hónapjában (+1,6 százalék) és ezzel párhuzamosan a német piac is hasonló mértékben bővült (+1,2 százalék). A szerkezetre térve vegyes a kép: a hagyományos meghajtású (dízel, benzin) járművek összességében nagyjából 20 százalékos visszaesését ellensúlyozta és a pozitív tartományban tartotta az alternatív meghajtás (hibrid, plug-in hibrid, elektromos stb.) 25-30 százalékos éves gyarapodása. Az úgynevezett tisztán elektromos meghajtás esetében 25 százalékos a növekedés európai szinten és legnagyobb akkumulátorpiacunkon, Németországban még ennél is jobb a helyzet: május végéig 45 százalékkal több új EV talált gazdára, mint az előző év azonos időszakában. 

A korábbi években érdemi együtt mozgást mutatott a német EV-piac alakulása és az akkumulátorgyártást is magába foglaló hazai villamos berendezések gyártása alág, ugyanakkor ez folyamat érdemi törést szenvedett a tavalyi évben: hiába a német piac felívelése, ebből a hazai akkugyártók csak keveset tudtak profitálni. Az ábrán látható, hogy csak az elmúlt pár hónapban és a német piac fellendülésénél lényegesen alacsonyabb dinamikával indult felfelé a mélypontról a hazai iparág. Így az akkumulátorelőállítás a mostani időszakban exportpiac-vesztést szenved el.

A Magyarországon jelenleg működő autógyártók közül az Audi és a Mercedes stagnálást, a Suzuki pedig két számjegyű visszaesést mutat az európai piacon az első öt hónapban, enyhén javuló tendenciával. Ebben az esetben a három gyártó kontinentális értékesítései jól jelzik, hogy hol tart a magyar autóipar.

Számos terv marad egyelőre a fiókban, bejelentett projektek kerülnek elnapolásra vagy éppen leskálázódásra, és az elhúzódó bizonytalanság korábban elhalasztott, fájdalmas munkapiaci döntések meghozatalát helyezi előtérbe. Ezzel együtt a hangulat fokozatos javulása a német Ifo indexen, vagy akár legfrissebb ZEW indexen keresztül is tetten érhető, de a sebesség lényegesen lassabb, mint a lebegtetett vámok kérdése nélkül lehetne. A német kormány kilátásba helyezett fiskális expanziója jobbára a jövő évtől kezdődően lökést adhatnak a gazdaságnak. Rövid távon azonban a vámok okozta bizonytalanság és a kínai piacvesztés a magyar szempontból legfontosabb ágazatok elé emel téglafalat: főleg utóbbi esetében nem látszik jele bármilyen fordulatnak. Az Erste Group elemzőinek várakozásai szerint idén 0,2 százalékos, jövőre pedig 1 százalékos mértékben bővülhet a német GDP, ami a külső tényezők felől erős korlátot képez a hazai felívelés előtt.