Így látják a piac

Gazdaság | Makrogazdaság

Török Zoltán – Raiffeisen Bank

A kormány a bruttó bérek ötszázalékos emelését tervezi elérni 2003-ban a versenyszférában, az infláció szintén 5 százalék körüli lehet jövőre. A kormány szerint azonban az adószabályok változása körülbelül 3 százalékos reálbérnövekményt jelentene mégis. Ez már nem tűnhetne teljességgel elfogadhatatlannak a munkavállalói oldal számára, amely a reálbérnövekmény igényét a GDP várt növekedési üteméhez kötötte (ez 4-4,5 százalék lehet jövőre). A különbség nem áthidalhatatlan, ésszerű kompromisszum születhetne, ha egy olyan országban élnénk, ahol az érdekegyeztetésnek jól bejáratott mechanizmusai működnének, ahol a hivatalos inflációs tervek jellemzően teljesültek volna, és ahol kölcsönös bizalommal közeledhetnének egymáshoz a bértárgyalások résztvevői. Sajnos ma nem felelnek meg a körülmények ezeknek az elvárásoknak. Félő, hogy a munkavállalói oldal biztos, ami biztos alapon megfejeli egy-két százalékponttal az inflációs előrejelzéseket, félő, az adószabályok kedvező változását nem veszi figyelembe, félő, az elmúlt egy-két év gyors béremelkedése után a jelenlegi ígéret irreálisan alacsony lesz. Másfelől a munkavállalók érdekérvényesítési képessége korlátozott. A bruttó bérnövekedés tehát alacsonyan tartható lesz 2003-ban – ennek kedvező inflációs és versenyképességi következményeivel. A munkavállalóknak be kell érniük azzal, hogy legalább újraindult a formális érdekegyeztetés, és pár év alatt megteremtődhet a ma még hiányzó kölcsönös bizalom.

Forián Szabó Gergely – CA IB Alapkezelő

A fejlett Nyugathoz történő felzárkózás egyik legerősebb mozgatórugója az elmúlt évtizedben a relatíve olcsó munkaerő volt, ami a magyarországi termelőkapacitások folyamatos bővítését eredményezte. Az élőmunkaköltségek mostanában tapasztalható “vágtázása” – ami nem csekély részben a választási időszakban tartott heves licitálás ereménye – azonban jelentősen erodálja a versenyképességi pozíciónkat. Az átalakulás nagy adósságaként aposztrofált bérfelzárkóztatás felgyorsítása a jogos igények kielégítésén túl áldozatokkal is járhat. A háztartások jövedelmi pozíciójának javításával az amúgy is gyengélkedő üzleti szektor kerülhet még nehezebb helyzetbe, ami akadályozhatja a kibocsátás bővülését. A bérfelzárkóztatásnak nem a legszerencsésebb módja a költségvetési forrásokra támaszkodó, mindenféle reformtörekvést és differenciálást nélkülöző kampányszerű pénzosztás. Az államháztartásban rejlő óriási tartalékok feltárását, avagy a közszféra “termelékenységének” javítását célzó reformtörekvések sikerét akadályozhatja, ha a kiemelkedően teljesítő munkaerőnek szánt “jutalmat” – mindenféle teljesítményvizsgálatot megelőzve – előre kiosztjuk. A teljesítménynövekedéstől elszakadó jövedelembővülés hatására tehát ismét letértünk a beruházás- és exportvezérelt növekedés pályájáról. A “fordított Bokros-csomag” hatására ismét a háztartások fogyasztása válik a gazdaság fő húzóerejévé, ami az egyensúlyi korlátok miatt előbb-utóbb fékezési manőverbe torkollik.

Nyeste Orsolya – Postabank

Az ez évi bértárgyalások legfontosabb kérdése, hogy vajon a bevett szokásnak megfelelően az árak múltbeli alakulását vagy pedig az elkövetkező esztendőre prognosztizált inflációt veszik kiindulási alapnak az alkufolyamat során. Azaz a viszszatekintőt felváltja-e az előretekintő bérindexálás gyakorlata. A váltás egyértelmű mércéje lehetne a gazdaságpolitika hitelességének, és talán ez a legfontosabb záloga a jövő évi inflációs célkitűzés teljesülésének is. A kilátások azonban pillanatnyilag nem túl biztatók. A PEP-ben előirányzott, mindössze bruttó 5 százalékos jövő évi bérnövekedés feltételezése elég merésznek tűnik a gazdaságpolitika részéről. A munkavállalói oldal az európai szintre történő bérfelzárkózás szükségességével, illetve a korábbi minimálbér-emelések miatt összeszűkült bérskálával fog érvelni. Ennek fényében félő, hogy a kormányzati oldal érvei, miszerint a csökkenő adóterhelés miatt jövőre a nettó bérek javára várható majd az elnyílás, nem lesznek túl meggyőzőek. Összességében tehát a bruttó bérek 7-10 százalék körüli növekedését valószínűsítjük a 2003. évben. Ez keresleti oldalról nem feltétlenül dobná meg az inflációt, ha a megtakarítási hajlandóság is erősödne, kedvezőtlen költségoldali hatásokkal azonban szinte biztosan számolni kell. Mindenesetre a béralakulás körüli dilemma jó példája a reál- és nominális konvergencia között létező ellentmondásoknak a várható EU-GMU csatlakozás kapcsán.

Kovács György – DZ Bank

A 2001. és 2002. év folyamán a gazdaságban erőteljes bérkiáramlás ment végbe. A bérdinamika egyelőre nem tartozik a romló folyó fizetési mérleg döntő tényezői közé. A folyó fizetési mérleg eredményét három úton befolyásolhatja a bérkiáramlás. Egyik, hogy a nemzetgazdasági keresetnövekedés megemeli a fogyasztási célú importkeresletet. A jegybanki statisztikák szerint az első negyedévben a fogyasztás típusú importban nem történt volumennövekedés. Mindazonáltal a nagyobb jövedelemkiáramlás előbb vagy utóbb kedvezőtlen hatást gyakorol a folyó mérleg egyenlegére. Ebbe az irányba mutat, hogy a kiskereskedelmi forgalom legdinamikusabb része, a gépjárművásárlás erőteljes importpotenciállal bír. A magasabb jövedelem együtt járhat a külföldi utazásokon keresztül a turizmus egyenlegének romlásával. A 2002. évben nőtt a kiutazásokra fordított jövedelem, amelynek az egyenleget rontó hatása már látszik. A harmadik út az exporthoz kapcsolódik, ahol a magasabb bérkiáramlás a versenyképesség csökkenéséhez vezethet, ha nem párosul a termelékenység növekedésével. A termelékeny-ségnövekedés üteme felett bővülő bérek egy időben jelentkeztek a világgazdasági recesszióval és a forintárfolyam nominális felértékelődésével. Ezért ebben az évben nehéz elkülöníteni az egyes tényezők hatásait, de valószínűsíthető, hogy ha 2003-ban a termelékenységet meghaladó mértékben nőnek a bruttó bérek, az számottevően rontani fogja az exportteljesítményt.

Kevesebb felajánlás érkezett, az egyházaknak viszont több jutott

A legtöbb pénzt a Magyar Katolikus Egyház kapta, közel három milliárd forint értékben.

Mindig legyen tíz fillér a zsebedben

Török Zoltán nagypapája gazdasági alapvetése mentén tartja csúcson a soproni kosárlabdacsaptot. A cél a régi, ám most kénytelen meghúzni a nadrágszíjat.
Világgazdaság Piactér