A röppályák a műholdas kommunikáció egyik alapvető problémáját igyekeznek megoldani. A tervezőknek ugyanis állandó gondot okoz a műholdak számának és keringési pályájának földtől mért távolságának meghatározása. A mintegy 30 kilométeres magasságban keringő műholdak képesek befogni a föld felszínének körülbelül felét, az alacsonyabban lévők esetében viszont szolgáltatásuknak időről időre meg kell szakadnia. A fejtörést régóta az okozza, hogy a földtől való távolság növelésével egyenes arányban emelkedik a fellövés költsége is. Még akkor sem tökéletes a kommunikáció, ha négy, egymással összhangban álló, alacsonyabb helyzetű műholdat állítanak csatasorba. A szolgáltatás esetleges kihagyása viszont néhány területen rendkívül zavaró, nemcsak katonai hadműveletek végrehajtásánál, hanem például a műholdas mobiltelefonoknál is.
Az egyetem kutatói nagy teljesítményű számítógépeknek azt a feladatot adták, hogy négy összehangolt műhold legjobb röppályáját keressék meg. A rendszerező elv a darwini volt, vagyis a szinte végtelen számú lehetőség kombinálásánál a rosszabbul teljesítő vagy jobb helyzetbe -- műszaki adottságai miatt -- már nem hozható műholdakat "kirostálták", és csak a legjobbak maradtak versenyben. A számítógépek más genetikus algoritmusokhoz hasonlóan most is meglepő eredményt értek el. Kiderült például, hogy négy műhold nem akkor tud a legjobban együttműködni, ha egyenlő távolságra van egymástól. Egy tervezett kommunikációs szolgáltatás modellezésénél a kieséseket nem tudták teljesen kiküszöbölni, de idejük minimálisra csökkent. Az új konstellációktól a kutatócsoport azt várja, hogy segítségükkel mind a katonai, mind a polgári felhasználás minősége érezhetően javulni fog.