A korán felismert daganat gyógyítható
Az ezredfordulón közel 10 millióan vesztették életüket a világon rosszindulatú daganatban, 2030-ra megduplázódhat a számuk. Hazánkban minden negyedik ember rosszindulatú daganat áldozata. A korán felismert kór gyógyítható, de a végstádiumban lévők fájdalmának csillapítására is korszerű terápiák és eszközök állnak rendelkezésre.
A rosszindulatú betegségek kialakulásáért számos tényező felelős. A felgyorsult, hatalmas pénzösszegeket mozgató daganatkutatás eredményeként ugyanis számos olyan elem vált ismeretessé, mely a kórképek kialakulásának mechanizmusát megvilágította. Köztudott, hogy a különböző fokozott sugárkárosodás - kezdve az uránbányászok gyakori tüdődaganatától a nukleáris reaktorokkal kapcsolatos balesetek következményeként kialakult fehérvérűségig, a lökhajtásos repülőgépek kondenzcsíkjain bejutó kozmikus sugaraktól a napsugarakig - számos tumor kialakulását okozhatja.
Ugyancsak ismeretessé vált, hogy egyes rosszindulatú kórképek bakteriális, vagy virális eredetűek lehetnek (pl. gyomorrák és helicobakterpiroli fertőzés, méhnyakdaganat és humán papiloma vírus). Talán a leginkább kutatott a dohányzás/dohányfüst és a hörgődaganat, illetőleg a szájüregi tumorok közötti összefüggés. Minél több dohányfüstnek van a gazdaszervezet kitéve, annál nagyobb a valószínűsége ezen rákok kifejlődésének.
A rákbetegségek halmozódásának hátterében nemegyszer genetikai vonatkozások találhatók. Az emlődaganatok - melyek az iparilag fejlett országokban szinte kivétel nélkül a női rákhalálozás első helyein állnak - mintegy 10-12 százalékban öröklődnek, s családon belül halmozódva, egyre fiatalabb és fiatalabb családtagokat érintenek. Ugyancsak genetikai háttérre utal a szintén magas incidenciát mutató vastagbéldaganatok örökletes formája, mely a rosszindulatú bélbetegségek akár 15 százalékát is jelentheti.
Nem elhanyagolható a környezeti ártalmak daganatkeletkezést elősegítő hatása sem. Ismeretes a nyomelemek, a vitaminok, az ionok koncentrációja és a rosszindulatú folyamatok összefüggése. Nem elhanyagolható a hormonális környezet hatása sem. Az utóbbi időben vált nyilvánvalóvá az, hogy a nők öregedési folyamatát lassító hormonpótló terápia és az emlőrák között egyenes arányú összefüggés áll fenn, s ugyancsak napjainkban bizonyosodott be, hogy a modern fogamzásgátlók nem okoznak rosszindulatú eltérést.
A régi, immár klasszikussá vált mondás, miszerint betegséget sokkal egyszerűbb megelőzni, mint gyógyítani, a klinikai onkológiában talán még hatványozottabb értelemmel bír. A rosszindulatú daganat önmagában az élettartamot nem befolyásolja, elvben kezelést sem igényel. A baj az áttétek megjelenésekor keletkezik, akkor, amikor nemcsak a daganatsejtek által termelt méreganyagok halmozódnak fel nagy mennyiségben, hanem olyan szervi eltérések alakulnak ki, melyek megbontják az addigi szöveti szerkezetet (pl. csontáttétek, vagy daganatos májátépülés, agyi áttétek okozta létfontosságú központok nyomatása stb.).
A mai komplex kezelések mellett a kezdeti stádiumban felismert rák, vagy vérképző szervi megbetegedés gyógyítható. A hazánkban most lezárult kétéves emlőrákszűrés hosszú távú eredményei természetszerűleg még nem állhatnak rendelkezésre, de elméletileg teljesen egyértelmű, hogy a korán felismert betegséget megbízhatóan lehet gyógyítani, hiszen ilyen esetekben még nincs áttétképződés, és a daganatsejtek száma is meglehetősen alacsony. Ugyancsak a korai felismerést, áttétmegelőzést szolgálnák a fej-nyaki eltérések minél korábbi vizsgálatai.
Az 1900-as évek közepétől alkalmazott hármas terápiás stratégia, a műtét, a besugárzás és a gyógyszeres kezelés a megbetegedettek mintegy 30-40 százalékát gyógyította meg. Az 1990-es években bevezetett génterápiák, immunterápiák, vakcinációs eljárások, nagy dózisú kezelések - kiegészülve a mai daganatkutatás egyik fő irányával, az áttétet ellátó erek fejlődésének gátlásával, illetőleg a sejtosztódásban oly fontos szerepet játszó enzimtevékenységek gátlásával - elvezettek odáig, hogy ma már a komplex kezeléseket kapó daganatos populáció 50 százaléka gyógyíthatóvá válik. Ezen stratégia végső soron az áttétek kezelését foglalja magában. A klinikai onkológus valójában a távoli áttétek megjelenése ellen harcol, és megkísérli elérni azt, hogy az újonnan keletkező daganatsejtszigetek szervi-szerkezeti eltéréseket hozzanak létre.
A megbetegedettek nagyobb része előrehaladott, áttétes formában kerül orvoshoz, s ilyenkor az optimálisnak tűnő összetett kezelések ellenére egy idő után a betegség mint olyan, kezelhetetlenné válik, s ilyenkor a tüneti terápiák kerülnek előtérbe.
Ezek között talán a legjelentősebb a fájdalomcsillapítás, melynek elve a fokozatosság (egyre erősebb fájdalomcsillapítók alkalmazása), illetőleg a kín kialakulásának megelőzése. A korábbiakban jelentősebb fájdalmak esetén kizárólagosan a morfininjekciót alkalmazták. Manapság az ún. kiegészítő szerekkel (nyugtatók, antidepresszánsok, gyulladásgátlók stb.) akár önmagukban, akár tablettás morfinszármazékkal, vagy az ugyancsak a kábító fájdalomcsillapítók kategóriájába tartozó, tapasz formában lévő fentanillal kombinálva az igen erős fájdalmak 80-90 százaléka megszüntethető, de a legroszszabb esetben is jelentősen csökkenthető. Az egyenletes eloszlást biztosító tablettás retard készítmények mellett alkalmazott, infúziós formában adott fájdalomcsillapítók a beteg egészségügyi személyzettől való függetlenségét teszik lehetővé, hiszen a szerelékből (infúziós pumpa) folyamatosan, vagy szakaszosan beáramló fájdalomcsillapító a panaszok kialakulását meggátolhatja.
A terminális betegellátás, mely valójában a tüneti terápiát jelenti, s nem feltétlenül esik egybe a halálozást megelőző napokkal, a betegek méltóságát, az emberi értékek konzerválását foglalja magában. E stratégia elve az életet nem megrövidíteni, a szenvedést nem meghosszabbítani mottóval fejezhető ki. Valójában a minden körülmények közötti emberi normák megtartása, a humanisztikus betegellátás magas szintre emelése a célja, s mint ilyen, méltó alternatívája a sokak által felvetett eutanáziának, melyben felmerülhet az élet tartamának rövidítése. A hospice-szellemiség e kérdést igen emberségesen oldja meg, s lehetőséget ad arra, hogy a beteget mint embertársat lássuk el a végsőkig.
