Hatásos koleszterinszint-csökkentők
Nemzetközi vizsgálatok igazolják, hogy a statinkészítmények a vér koleszterinszintjét mérséklő hatásuk mellett harmadával csökkentik a szív-ér rendszeri betegségek, valamint az érelmeszesedés kialakulását. A megfelelő terápiák alkalmazása a világszerte szaporodó kardiovaszkuláris halálozások visszaszorítását eredményezheti.
Több mint 100 éve tudjuk, hogy a koleszterin lerakódhat artériáinkban, és az érelmeszesedés elzárhatja az ereket, súlyos érszűkületet, infarktust és agylágyulást okozva. Az 1950-es, 1960-as évek során a nyugat-európai országokban jelentősen megnőtt az érelmeszesedésben szenvedők száma, és ugyanezt a jelenséget észlelhettük a kelet-közép-európai országok egészségügyi helyzetében is, csak mintegy két évtizeddel később.
A szaporodó érrendszeri halál miatt lázas kutatás indult az érelmeszesedés fő okainak tisztázására. Ezek révén fokozatosan összeállt különféle betegségeknek, esetleg környezeti hatásoknak az a csoportja, amelyet a mai kor embere is már a szakzsargont használva "rizikótényezőknek" nevez.
A magas vérnyomásban és cukorbetegségben szenvedők jelentős része szív-ér rendszeri betegségben halt meg, könnyű volt okként e betegségeket megjelölni. A dohányzással való összefüggés az érszűkületben szenvedők tragikus sorsa miatt ugyancsak könnyen felismerhető volt. A "Falstaff típusok" korai szívhalála, gyakori "szélütései" a kövérség érrendszeri káros hatását igazolták. Azokban a családokban, ahol korai szívinfarktusok fordultak elő, az egyenes ági rokonokban törvényszerűen megfigyelhető volt az érrendszer korai károsodása, a genetikai tényezők szerepe hangsúlyozottá vált.
Részben állatkísérletek, részben a humán populációs vizsgálatok irányították a figyelmet a vér koleszterintartalmára, illetve olyan zsírtartalmú véralkotó részekre, amelyek emelkedett szintje az érfalak zsíros átitatódásához, majd elmeszesedéséhez vezethet.
Milyen biológiai mechanizmus váltja ki a koleszterin lerakódását az érfalban? A fokozott koleszterinkoncentráció miatt bizonyos falósejtek (makrofágok) igyekeznek a vérből a fölöslegben jelen lévő koleszterint "eltakarítani", azonban a bekebelezett koleszterin hatására saját maguk is átalakulnak, és az érfalba vándorolnak. Az érbelhártya (intima) sejtjei alatt felszaporodó, koleszterintartalmú falósejtekben dús, kóros szövetszaporulatot nevezzük érelmeszesedéses "plakknak". Ezek a plakkok fokozatosan növekszenek (néha olyan ütemben, hogy voltak kutatók, akik az érelmeszesedést daganatos betegségnek gondolták), és bedomborodnak az artéria belsejébe, súlyos szűkületet okozva és jelentősen rontva a szövetek és szervek vérellátását. A zsírokban dús felrakódások puhák, könnyen beszakad a szélük, ilyenkor hirtelen vérrögök keletkeznek a helyükön, és akár az egész artériát elzárva a környező szövetek elhalását okozhatják. Ezt a jelenséget nevezzük infarktusnak, és ha ez a szív koszorúereiben történik, szívinfarktus a diagnózis.
A koleszterinben dús felrakódások (plakkok) sérülékenysége a közelmúlt felfedezése, amely magyarázatot adott a súlyos koszorúér-szűkületek nélkül is hirtelen létrejövő, akár azonnali halált okozó szívinfarktusokra.
Hogyan kezdett az emberiség védekezni e megfordíthatatlannak, végzetesnek tűnő betegség ellen?
Az első fontos lépés, a rizikótényezők felismerése megadta a lehetőséget a betegség előrenyomulásának visszaszorítására. A vérnyomás csökkentése - ha kezdetleges gyógyszerekkel is - mérsékelte a betegség progresszióját. A vércukor-beállítás ugyancsak csökkentette - ha nem is direkt módon és rövid idő alatt - az érelmeszesedés kockázatát. A dohányzásról való tömeges leszokás (pl. az Amerikai Egyesült Államokban) ugyancsak a szív-ér rendszeri betegségek statisztikájának javulását eredményezte. Talán a legbonyolultabbnak tűnt a vér koleszterinszintje és az érelmeszesedés közötti összefüggés. Kísérletek történtek a vérzsírok csökkentésére, de az eredmény nem volt egyértelmű. A kövérség csökkentése, az életmódbeli változások eredményesnek tűntek, azonban a vér koleszterinszintje nehezen volt befolyásolható, és feltűnt, hogy különösen azokban a családokban, ahol az egyének nem voltak különösképpen túlsúlyosak, extrém magas és diétával nehezen befolyásolható vérkoleszterin-értékek voltak mérhetők. Az ilyen családok egy részében gyakori volt a szívinfarktus, és itt felismerték a koleszterin-anyagcsere genetikai eltérései, a vér koleszterinszintje és az infarktusok közötti összefüggés. Goldstein és Braun, két kiváló amerikai kutató Nobel-díjat érdemelt ki az emelkedett vérkoleszterin genetikai hátterének tisztázásáért.
Tulajdonképpen itt következett be egy jelentős fordulópont. Ha drámáról beszélnénk, az ezt követő események képeznék a tetőpontot. Japán kutatók gombafélékből a vér koleszterinjét jelentősen csökkentő anyagot állítottak elő, a compactint. Az ebből továbbfejlesztett gyógyszer, a lovastatin a manapság is széleskörűen alkalmazott koleszterincsökkentők, a statinok első, igen hatásos tagja lett. A következő természetes statin, az eredeti simvastatin pedig igazolta az előzetes reményeket.
Egy svéd vizsgálat 4444, szívinfarktust szenvedett beteg kezelésére alkalmazta a simvastatint, és az 1994-es montreali érelmeszesedési világkongresszuson jelentették a hírt: ötéves simvastatinkezelést alkalmazva a betegek egyharmadánál a szív-ér rendszeri betegségek jelentősen, a gyógyszert szedőknél 30 százalékkal csökkent a halálozás. A mindennapi alkalmazás során egyre-másra tapasztalhatták az orvosok, hogy megtorpan a plakkok fejlődése, sőt a szűkületek mérséklődnek, az érelmeszesedés visszafordul, mérséklődik. A svédországi vizsgálatban még kis adagban alkalmazták a fenti gyógyszert, de egy ugyancsak öt évig történt követés során több mint 20 000 beteg vizsgálatát végezték oxfordi orvosok, és a szokásosnál nagyobb adagolásban (40 mg) alkalmazva idős (80 év felettiekben is) betegeknél, nőknél, cukorbetegeknél is a szív-ér rendszeri betegségek 30 százalékos csökkenését jelezték (Oxford szívvédő vizsgálat).
A vizsgálat 2001-ben fejeződött be, és jelentős hatással volt a statinok alkalmazására. Kiderült, hogy azoknál a betegeknél, akiknek a vérkoleszterinszintje nem emelkedett, de érelmeszesedésük van, ugyancsak megfordítják a koleszterin lerakódását az erekben. Már előzetes vizsgálatok is igazolták, hogy a beteg erek állapotát a statinok a koleszterinszint-csökkentő hatásuktól függetlenül is javítják, és direkt módon az érfalak sejtjeire hatva a megváltozott érszerkezetet gyógyítják. Tehát a vérkoleszterin-csökkentő hatásuk csak egy a sok jótékony hatás mellett.
Mind az előzőleg említett svéd, mind pedig az Oxford vizsgálatot egy amerikai készítménynyel, az eredeti simvastatinnal végezték.
Ma már mindennapjaink gyógyszerévé vált a statin. A modern életvitellel járó betegség - sok környezeti és genetikai tényező hatására - az érelmeszesedés. Az érrendszeri betegségek megelőzésében és kezelésében kihagyhatatlan e gyógyszercsoport, és szinte csodaszámba megy, hogy egyre újabb és újabb előnyös tulajdonságára derül fény. Lehet, hogy a jóisten kifelejtette a szervezetünkből?
