Jótékony hatással lesz a csatlakozás a gépiparra

Az 1990-es évek elején a visegrádi országok mindegyike jelentős gépipari kapacitással rendelkezett. Az átmenettel járó kezdeti recessziót követően az ágazat lényegében egésze mindenütt talpra állt, igaz, más-más ütemben. Az átalakulás és a szolid növekedés elsősorban a külföldi befektetéseknek volt köszönhető. Ezáltal a gépipar legdinamikusabban fejlődő ágazatai a jármű-, a villamos-, a gép- és műszergyártás lettek, az országok gépiparát pedig egységesen a termelékenység komoly növekedése, a magas és vélhetően tovább növekvő beruházási ráta, emelkedő kutatás-fejlesztési ráfordítások és az egységes piac feltételeihez való mind szélesebb körű alkalmazkodás jellemzi.

Szlovákiában a járműgyártás folyamatosan növekvő részesedése figyelhető meg a gépiparon belül. A szektor további fejlődését segíthetik az elmúlt két évben sorra bejelentett autóipari beruházások. A szlovák járműgyártás jelentőségét jól mutatja, hogy az adott ágazatban a visegrádi országok közül itt a legmagasabb a termelékenység, ami elsősorban a Volkswagen Slovakia kilencvenes években megvalósított intenzív termelésnövelésének köszönhető. Ennek ellenére a gépipar öszszességét tekintve a túlfoglalkoztatás még mindig fontos probléma, amely döntő hatással van a teljesítményre. A járműgyártásban viszont a fejlesztések további foglalkoztatásbővülésre adnak lehetőséget.

Csehországban néhány, főleg járműgyártással, illetve elektrotechnikai berendezések gyártásával foglalkozó vállalat már elérte az uniós termelékenységi szintet, elsősorban a meghatározó külföldi jelenlétnek köszönhetően. Ezáltal ezek az ágazatok a cseh gazdaság legdinamikusabban fejlődő területei közé tartoznak. A növekedési kilátások alapvetően a külföldi tulajdonú vállalatok fejlődésétől, a termelékenység növekedésétől, illetve a cseh szereplők kutatás-fejlesztési projektekben való részvételétől és a külső kereslet alakulásától függ. Csehországban a járműgyártás egyike a feldolgozóipar legdinamikusabb ágazatainak. Ez a szektor jelentős külkereskedelmi többletével egyedül ellensúlyozza a gépipar összes többi ágazatának deficitét.

A gép- és berendezésgyártó ágazat ugyanis gyengeségeket mutat: alapvető hiány mutatkozik a revitalizációhoz és technológiai fejlesztésekhez szükséges pénzügyi forrásokból, ugyanis nem állnak rendelkezésre megfelelő alacsony kamatozású hitelek. Emiatt a termelési vonalak elégtelen átszervezése jellemzi a szektort. A szektor jövője szempontjából kritikus a beruházások alakulása, ami döntően szintén a külföldi befektetőktől függ. A szektor előnyei között említhető annak exportpotenciálja, illetve a meglévő magasan kvalifikált munkaerő, amely lehetőséget teremt a kutatás-fejlesztésre.

A lengyel gépipar növekedése a csatlakozást követően gyorsulhat, ami az alacsony munkaerőköltségeknek és relatíve magas technikai színvonalú termelés komparatív előnyeinek köszönhető. Abban az esetben, ha a gyorsuló növekedés hozzájárul a szektor vonzerejének emelkedéséhez, esély nyílik a beruházások intenzív növekedésére és a kutatási tevékenység erősítésére.

A magyar gépipart is a külföldi leányvállalatok jelenléte jellemzi. Itthon azonban ezek nagy része enklávészerűen működik. A külföldi tőkével működő vállalatok alacsony integráltsági foka elsősorban a kis- és középvállalkozások nyújtotta szolgáltatások nem megfelelő színvonalával, szerény kapacitásával, illetve a határidők betartásával kapcsolatos problémákkal és a referenciák hiányával magyarázható.

Ebből adódóan a növekedési dinamikát a nemzetközi vállalatok integrációjának alakulása, illetve a további külföldi beruházások megvalósulásához szükséges megfelelő környezet kialakítása - így elsősorban a kis- és középvállalkozói szektor fejlesztése - fogja döntően meghatározni. Az utóbbi két esztendőben az Európai Unió importkereslete, különösen a német import hanyatlott. Ezzel egy időben a magyar gépipari vállalatok versenyelőnye is csökkent, különösen a munkaerőköltségek gyors növekedése miatt. Ezért néhány multinacionális társaság a magyar kapacitások leépítéséről döntött, elsősorban a villamosgép- és műszergyártó ágazatban. Ráadásul Magyarországnak az autóalkatrész-gyártásnál sem sikerül évek óta újabb befektetőket becsábítani.

A visegrádi országok gépipari kibocsátásának nemzetközi forgalomba kerülő része a teljes külkereskedelem meglehetősen nagy részét teszi ki. A gépipari kivitel szerkezete meglehetősen hasonló az egyes országokban: a korábbi, túlnyomó többségében a Szovjetunió felé irányuló exportot a döntően nyugati - és különösképp az uniós - reláció váltotta fel. Ez a váltás folyamatosan növekvő külkereskedelmi deficitet eredményezett, amelyet egyrészt a valódi verseny, másrészt külföldi befektetések nyomán beáramló termelőeszközök jókora volumene okozott.

Ma már a legtöbb országban csökken a gépipari külkereskedelmi deficit, az egyetlen kivétel Csehország, ahol a gépipari egyenleg már ma is aktív. Ez a trend várhatóan folytatódik a csatlakozás után is. Az ágazat különös jelentőségét mutatja, hogy a gépipari termékek egyenlege még olyan nehéz években is aktívumot mutatott, mint a 2002-es, amikor valamennyi vállalatnak a kedvezőtlen árfolyammozgásokat is el kellett szenvednie. Ez jelentheti azt is, hogy az ágazat versenyképessége relatíve magas. Összehasonlítva az utóbbi évekkel, a jövőben az export növekedésére kevésbé lesz hatással az FDI-beáramlás, s a csatlakozást követően a külkereskedelem szerkezetében is csupán szerény változások várhatók.

Lengyelországban a csatlakozás várhatóan kedvező hatással lesz a gép- és berendezésgyártó ágazatra, hiszen az export majdnem 80 százalékát az EU fogadja. Az utóbbi években e szektor exportja meglehetős gyorsan nőtt, míg az import csökkent. A termelési struktúra modernizálása növelte a termelékenységet és a versenyképességet. Az átalakulást jól mutatja, hogy az elmúlt kilenc évben a szektorban foglalkoztatottak száma egyharmadával csökkent.

Szlovákiában a legfontosabb módosulás, hogy a ma működő cseh-szlovák vámunió a mai formában megszűnik, hiszen az unió közös kereskedelmi szabályai nem adnak lehetőséget a két ország között preferenciális kereskedelmi reláció átmeneti fenntartására sem. Az előrejelzések alapján ez a gépipari kereskedelmi egyenleget befolyásolja a legkedvezőtlenebbül.

Az elmúlt években a gépiparba áramló külföldi közvetlen befektetések (FDI) jelentőségét nem csupán a struktúraváltás során befektetett pénzösszeg adja, hanem sokkal inkább a kapcsolódó tulajdonos- és menedzsmentváltás. Ezek a befektetések megkönnyítették a belépést a külföldi piacokra, növelték a technikai színvonalat, és javították a vállalati vezetés hatékonyságát is.

A beruházások egyik fő mozgatórugója az olcsó munkaerő és a kedvező földrajzi adottságok kihasználása volt. Ez magyarázza, hogy a beruházások nemcsak a méretgazdasági előnyök kihasználására koncentráló iparágakra fokuszáltak, hanem olyan nem munkaerő-intenzív ágazatokra is, mint az elektronikai gépgyártás, műszer-, gépjárműgyártás.

Lengyelországban a gépiparba irányuló FDI növekedési üteme alacsonyabb, mint más feldolgozóipari ágazatokban. Ez egyrészt a hazai tulajdon magas arányával, másfelől a piacra való belépés nehézségeivel magyarázható. Az integráció kissé változtathat a képen: a külföldi vállalatok jobb teljesítménye kedvezően hat ugyanis a lengyel tulajdonú vállalatok tevékenységére is.

Csehországban a külföldi tulajdonosok száma - különösen az újonnan alapított társaságoknál - folyamatosan emelkedik, különösen az autóiparban és az elektrotechikában.

Feltételezhető, hogy a csatlakozás után a beruházások formája megváltozik: a privatizáció a végéhez közeledik, így a csatlakozás után a befektetők alighanem a technológiaintenzív iparágak felé fordulnak. Eközben a néhány állami tulajdonban maradt vállalatnak súlyos konszolidáción kell átesnie a közeljövőben.

A visegrádi négyek munkaerő-piaci trendjei igen hasonlóak: azokban az országokban, ahol az átalakítás gyorsan és gördülékenyen ment végbe, mint például Magyarországon és Csehországban, az átmenet elején a gépiparban foglalkoztatottak számának gyors csökkenése volt megfigyelhető. Ezt követően a gépipar versenyképes ágazataiban a foglalkoztatottság ismét növekedni kezdett. Lengyelországban viszont, ahol a struktúraváltás még nem fejeződött be, további, igaz az eddiginél lassabb ütemű foglalkoztatáscsökkenés várható.

Ellentétben a foglalkoztatási tendenciákkal, a gépipari jövedelmek mind a négy országban folyamatosan emelkedtek. Ez a trend ugyanakkor együtt járt a termelékenység jelentős növekedésével is, amihez nem csupán a foglalkoztatottak létszámának csökkenése, de új technológiák alkalmazása és termelésszervezési eljárások bevezetése is hozzájárult.

A legalacsonyabb munkaerőköltség Magyarországon és Szlovákiában figyelhető meg, míg Cseh- és Lengyelország relatíve magas bérekkel, de magas termelékenységgel is jellemezhető. Szlovákia költség-versenyképesség tekintetében az első helyen van a járműgyártás ágazatában, míg hazánk a járműgyártás mellett a villamosgép- és -berendezésgyártásban tűnik különösen versenyképesnek. Az elmúlt két évben azonban - elsősorban az expanzív jövedelempolitika miatt - Magyarország pozíciója alapvetően megváltozott.

Ennek ellenére gépiparát tekintve Lengyelország meszsze a legköltségesebb a visegrádi országok között, míg Csehország munkaerőköltsége különösen a járműgyártásban, Szlovákiáé a villamosgép- és -műszergyártásban kiugró.

Így különösen azért van nagy szükség a termelékenység további növelésére, mert a reálkonvergencia folyamata és ezen belül a jövedelmek felzárkózása a csatlakozás után várhatóan felgyorsul.

Habár a gépipar piacszerkezete inkább oligopol jellegű a végső előállítókat tekintve - különösen az autóiparban -, alapvetően kis- és középvállalkozásokból áll. Így az autóipari és az elektrotechnikai iparágak várható nemzetközi fellendülésének köszönhetően az itt működő kis- és középvállalkozói kör helyzete is javulhat.

Ugyanakkor az uniós polgárok félelme az olcsó munkaerő tömeges beáramlásától racionális okokkal nem indokolható, különösen mivel a fizikai munkások számára a nyelvismeret hiánya komoly akadály a külföldi munkahely megszerzésénél.

A közösségi joganyag vonatkozó részét lényegében már teljes egészében adaptálták a visegrádi országok. E jogharmonizáció a csatlakozást megelőző időszakban fokozatosan ment végbe. Számos irányelv már jogerőssé vált ezen periódus alatt, míg mások a formális csatlakozás napjától lesznek érvényben.

A technikai követelményeket és standardokat illetően sem várható jelentős változás. Jóllehet néhány vállalatnak többletköltséget jelent majd az uniós szabályok teljesítése, az ezekhez való alkalmazkodás azonban relatíve hosszú idő lesz majd.

Ezekkel ellentétben a beruházásösztönző politikát, amelyeket valamilyen formában minden visegrádi ország alkalmazott eddig, az állami támogatásokra vonatkozó szigorú szabályozásnak megfelelően meg kell változtatni. Így azon komparatív előnyök (beruházási és adókedvezmények), amelyek a külföldieket befektetésekre ösztönözték, megszűnnek. Ez a helyi vállalatok számára is veszélyt jelent, még akkor is, ha a kis- és középvállalkozói szektor különleges elbánásban részesül az EU-ban is.