Rákterápia: a rosszullét a legbántóbb
A Magyar Rákellenes Liga a rákbetegek felvilágosítása érdekében kismintás kvantitatív kutatást végzett a kemoterápiás kezelésben részesülők körében. A kutatás összegzéséből kiderült, hogy a legmodernebb terápiák éppen azokat a kellemetlenségeket, mellékhatásokat védik ki, amelyektől a megkérdezettek a leginkább szenvednek. Megerősítették, hogy a kezelőorvosnak kiemelkedő a szerepe a kezelés sikerében.
A kutatás kérdőíves, személyes megkérdezéssel készült az ország kiválasztott településein lévő onkológiai centrumokban, 170, jelenleg kemoterápiában részesülő beteg bevonásával. A megkérdezettek számára az a legfontosabb, hogy a terápia ne járjon rosszullétekkel. A kisebb fájdalom is fontos elvárás. A budapesti kórházakban megkérdezettek nagyobb aránya tette első helyre, hogy a terápia ne okozzon jelentős fájdalmat, míg a vidéken megkérdezetteknek nagyobb aránya tette ezt a harmadik helyre. Kisebb a jelentősége viszont a terápia külső fizikai elváltozást okozó hatásának. Szignifikáns különbség van a nők és férfiak között a terápia külső fizikai elváltozást okozó hatásának megítélésében: a férfiak közel háromnegyede számára ez a legkevésbé fontos, míg a nők fele válaszolt csak hasonlóképpen.
A megkérdezettek több mint kétharmada gyengének érzi magát, és hányingerrel, hányással küzd a kemoterápia során. A válaszadók közel felének kellemetlenséget okozott a kezeléssel járó fogyás, valamint a kezelés során tapasztalt szorongás, rossz lelkiállapot. Közel harmaduk panaszkodott szédülésre és a kezelés kiváltotta fájdalomra. A megkérdezettek egy kisebb része magányosnak érezte magát a terápia alatt.
A válaszadók legnagyobb aránya a kezelés során jelentkező hányingert, hányást ítélte a legkellemetlenebbnek. Közel hasonló számban jelezték legkellemetlenebbnek a terápiát kísérő gyengeséget. Az egyéb tünetek közül a rossz lelkiállapot, szorongás emelkedik ki, a további tüneteket csak néhányan ítélték a legkellemetlenebbnek.
A kérdezettek többségét leginkább a kezeléssel együtt járó gyengeség, hányinger és hányás, valamint a hajhullás viselte meg. Az általunk jelzett tüneteken túl többen említették a hasmenést is, mint a terápia során jelentkező kellemetlen tünetet. A nők és férfiak között jelentős különbség mutatkozik a hajhullás és szorongás megjelenésében, és megítélésében: előbbieknél nagyobb arányban jelentkezett, és jobban megviselte őket ez a két tünet. A vidéki kórházakban megkérdezetteknél nagyobb arányban jelentkezett a fizikai állapotromlás miatti aggódás, és ez arányaiban többüket is megviselte.
A lelkierő, az egészségügyi szakemberek hozzáállása majdnem minden megkérdezett szerint jelentősen befolyásolja a terápia sikerességét. A válaszadók számára az is fontos, hogy a terápia alatt ne legyenek kiszakítva a megszokott környezetükből, eddigi életmódjukat folytathassák.
A megkérdezettek közül arányaiban több nő, mint férfi tartja jellemzőnek a terápia mellékhatásai miatti kirekesztettséget és azt, hogy a terápia mellékhatásai lelkileg is megterhelők, illetve többüket zavarja, hogy a mellékhatások külsőleg is elváltozást okoznak, így mások is észreveszik a betegséget. A válaszadók túlnyomó többsége számára fontos, illetve nagyon fontos, hogy megszokott életvitelét folytathassa.
A család és a kezelőorvos szerepe kiemelkedő a terápián részt vevők támogatásában. A válaszadók háromnegyede tartja így. A nők több mint harmada lelki terápiát is igényelne, a férfiaknak alig több mint hatoda várna el ilyen segítséget. A megkérdezettek közül többen önmagukon segítettek, voltak például, akik Isten segítségét említették, és olyanok is, akik a közvetlen környezetük támogatását kapták meg.
A válaszadók közel fele a kezeléséről és a mellékhatások kivédésének lehetőségéről szeretne több információhoz jutni. A gyógyszerekről mindössze negyedük kíván részletesebben tájékozódni. Többen igényelnének viszont a betegségük okairól is tájékoztatást.
