Szingapúr a versenyképességi listák élén

Makrogazdasági mutatókat tekintve a szingapúri felzárkózás kulcsa az exportágazatok támogatásában és a beruházási ráta magasan tartásában rejlik. A felzárkózási időszakban (1965-től 2004-ig) a GDP-arányos export meghaladta a 160 százalékot, míg a beruházási ráta csaknem 35 százalékon alakult. A gazdasági fejlődés során azonban Szingapúr nem a klasszikus lineáris strukturális fejlődési útvonalat (mezőgazdasági, feldolgozóipari, majd szolgáltatásdominancia a gazdaságban) járta be, hanem mindig is a szolgáltatások alkották a gazdaság gerincét.

Külkereskedelmi aktivitását és gazdasági nyitottságát alapvetően támogatja az ország szerencsés földrajzi helyzete, amellyel egyfajta közvetítő szerepet tölt be elsősorban Európa és Ázsia között. Itt található a világ második legforgalmasabb teherkikötője és egyben legnagyobb olajfinomító telepe is. A nyitottságot szemlélteti az a tény is, hogy az elmúlt három évtizedben az export és az import együttes értéke több mint a háromszorosa volt a megtermelt bruttó hazai termékének. Szingapúr az Európai Unió és a délkelet-

ázsiai régió közötti kereskedelem harmadáért, a kétoldalú beruházások kétharmadáért felelős, és Magyarország legfontosabb partnere az ASEAN-országok közül. A külfölddel folytatott kereskedelmet támogatja, hogy Szingapúrban 1995 óta 0,3 százalékos szintnél alacsonyabb az effektív vámkulcs, átlagosan 0,1 százalék. A vámkezelés során a legtöbb termék esetében igénybe vehető online egyablakos rendszer is, amely összekapcsolja a jóváhagyáshoz szükséges kormányzati szerveket, a folyamat az esetek 99 százalékában néhány percre csökken.

A folyamatos gazdasági növekedés és terjeszkedés erős állami szerepvállalás mellett tudott megvalósulni, a társadalmi elit és a civil szféra támogatta a kormányzati törekvéseket. Szingapúrban az ország függetlensége óta kormányzó néppárt töretlenül képes fenntartani a politikai stabilitást. Az integrációs politika sarokköve az ingatlangazdálkodás állami irányítása. Az állam birtokolja ugyanis a szingapúri ingatlanvagyon 80 százalékát, így a lakhelyválasztást is központilag irányítják, ezzel a kormány integrálni tudja az etnikumokat. Az egyéni szabadságjogok (például lakhelyválasztás, nyílt politizálás) egy részét ugyan korlátozza az állam, viszont ezt más szabadságjogok (főként a biztonsághoz való jog) érvényesítése érdekében teszi. A bevándorlást az állam támogatja, ám kvótaszabályokon keresztül korlátozza is, annak érdekében, hogy a szingapúri eredetű lakosság maradhasson a domináns népcsoport. A bevándorló lakosság érdemi része határozott idejű szerződéssel él az országban, és feltételekhez kötik számukra a gyermekvállalást is.

A szingapúri gazdasági csoda a szociálpolitikai intézkedések bevezetése mellett az iparpolitikával indult meg. Az állam közvetlenül is részt vett a vállalatok alapításában. A mai napig az egyik legfontosabb szingapúri vállalat a Temasek, amelyet a pénzügyminisztérium alapított a 70-es években azzal a céllal, hogy a szingapúri állami vagyont kezelje és piaci alapon hasznosítsa. Mindemellett Szingapúr a technológia és a startupok egyik globális központjává is vált, vállalkozóknak és diákoknak biztosítanak lehetőséget tanulásra, tapasztalatgyűjtésre a világ „startup hotspot” nagyvárosaiban. Az ígéretes kezdő vállalkozásokat adókedvezményekkel és folyamatos mentorprogramokkal támogatják. A vállalkozásokra irányuló állami támogatások szinte mindegyikénél közös feltétel, hogy a támogatott vállalat szingapúri központtal rendelkezzen, vagy a felhasználásnak az legyen a célja, hogy a vállalat Szingapúrba tegye át központját. A támogatásokon kívül az adminisztrációs környezet is kedvező Szingapúrban. A Világbank éves felmérései szerint itt a világon az egyik „legegyszerűbb” a cégalapítás, köszönhetően a vállalkozásbarát szabályozásoknak.

Az oktatásban is a világ élvonalához csatlakozott az ország az elmúlt évtizedek során. A kormány évente felülvizsgálja és tárgyalja az oktatási rendszer sikerességét. Annak ellenére ugyanis, hogy az oktatás alapvetően ingyenes vagy nagyon alacsony anyagi hozzájárulást igényel, a szingapúri The Straits Times szerint a diákokra nehezedő versenykényszerből fakadó nyomás miatt a családok 70 százaléka költ magántanárra és különórákra, így aki nem engedheti meg ezeket a költségeket, lemarad. A szigorú oktatási rendszer okozta gyakori pszichológiai problémák orvoslására a szingapúri Oktatási Minisztérium 2005-ben bevezette a Teach Less, Learn More stratégiát, amelynek segítségével több hangsúlyt fektetnek a kreativitás fejlesztésére és a diákok való életre való felkészítésére. A tanárok is többet dolgoznak az OECD-országok átlagához viszonyítva, ám a fizetésük is lépést tart ezzel, a versenyszféráéhoz közeli. Az egyetem után is nagy hangsúlyt fektetnek a tanárok továbbképzésére, az iskolákban mentori rendszert működtetnek a tanári munka fejlesztésére. Fontos mozgatórugó tehát mind a diákok, mind a tanárok képzésének rendszerében a megfelelő motiváció, valamint a folyamatos fejlődés, fejlesztés.

A teljes lakosságra vetített foglalkoztatási ráta extenzív és intenzív munkaerőpiaci intézkedések segítségével 30 százalékról 62 százalékra emelkedett úgy, hogy közben a lakosság mérete megháromszorozódott. 2007-ben a világot övező megatrendek lekövetésére szakmaátalakító programot vezettek be (Professional Conversion Programmes – PCPs) szakemberek, vezetők, technikusok számára, hogy olyan foglalkozások és szektorok irányába mozduljanak a készségeik, amelyek jó lehetőséget adnak az ország fejlődéséhez. 2015-ben karriertámogatási programot is indítottak, ennek keretében bértámogatást nyújtanak azoknak a munkaadóknak, amelyek hosszú ideje vagy visszatérően alkalmaznak munkanélküli szingapúriakat.

A viszonylag alacsony állami szociális kiadások ellenére a humán fejlettséget mérő indikátorok jellemzően meghaladják a jóval magasabb ráfordítási arányokkal működő nyugati világ fejlettségi indexeit.

A megközelítés alapja, hogy szemben az európai típusú szociális piacgazdasági modellel, a szingapúri szociális háló az egyéni felelősség modelljére épül. Az egyéni befizetések határozzák meg a kapott szolgáltatásokat. A szingapúri társadalombiztosítási rendszer különlegességét az adja, hogy akár lakásvásárlási célra is fordítható a befizetések egy része. Ennek megfelelően a megtakarítási hajlandóság nagyon magas az országban. Az öregségi nyugdíjak mértéke teljes egészében az állampolgárok egyéni számlájára befolyó korábbi befizetésektől függnek.

A versenyképességi ranglistákon Szingapúr évről évre az élmezőnyben végez. A svájci IMD üzleti iskola Versenyképesség Központja által publikált, több száz indikátort figyelembe vevő legújabb rangsorban ismét élre tört az ország. Az ENSZ által kidolgozott, az életminőséget általánosságban mérni képes HDI indikátor tekintetében pedig a legutóbbi felmérés szerint a kilencedik helyen áll a szigetország (lásd az ábrát). 2019-ben az OECD értékelése szerint Szingapúrnak volt a világon a második legjobb oktatási rendszere. A legutóbbi PISA-felmérésen a szingapúri diákok a második helyen végeztek, és a brit Quacquarelli Symonds cég által évente publikált egyetemi rangsorban is jól teljesít az ország. A Szingapúri Nemzeti Egyetem és a Nanyang Műszaki Egyetem tizenegyedik a világ legjobb egyetemeiről készült 2020-as listán, és már a megelőző évben is a lista húsz legjobb egyeteme között szerepelt.

A szingapúri vívmányokat beárnyékolja, hogy a felmérések szerint a szingapúri emberek relatív gazdasági fejlettségükhöz viszonyítva nem boldogok, és pesszimisták a jövőjüket illetően. A pesszimizmus az élet minden terén meglévő magas teljesítménykényszerre vezethető vissza. A szingapúri fejlesztő modell egyik gyakorlati kritikája, hogy a rendszer olyan központi tervezést igényel, amely csak kis államokban, városállamokban kezelhető megfelelően. Legújabban pedig a koronavírus mutatta meg, hogy a szolgáltatásokra specializálódott, extrém nyitottságú gazdaság rendkívül érzékeny a globalizáció lassulására, ami a finomhangolás szükségességére utal.

Összességében a stabil humán és gazdasági fundamentumok a legversenyképesebb gazdaságok élmezőnyében tartják Szingapúrt. A gazdaságstratégia fontos tanulságokkal szolgál az olyan, a közepes fejlettség csapdájából kitörni kívánó gazdaságoknak, mint amilyen Magyarország is.

A szerzők a Magyar Nemzeti Bank elemzői