A tengerek védelme megoldást nyújthat az éghajlatváltozásra

Az óceánok védelmének biztosítása elengedhetetlen, ha az emberiség meg szeretné oldani az évszázad három legsürgetőbb kihívását, a biodiverzitás csökkenését, az éghajlatváltozást és az élelmiszerhiányt. Ennek ellenére a Föld mintegy kétharmadát borító óceánok jelentőségét eddig figyelmen kívül hagyták korunk kihívásainak a megoldásában – mondta Boris Worm, az új-skóciai Halifaxban található Dalhousie Egyetem kutatója.

Az oltalom alatt álló tengerek fogalmát a Természetvédelmi Világszövetség úgy határozta meg, hogy létezik egy világosan meghatározott földrajzi terület, ahol elismerik és jogilag vagy egyéb módon szabályozzák hosszú távon a vízterület védelmét, védik az ökoszisztémát és a kulturális értékeket.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a védett óceáni területeken olyan végrehajtási intézkedéseket hozhat a kijelölt felelős, amelyek korlátozzák a terület halászati és ásványi kizsákmányolását.

Csupán az óceánok 7 százaléka áll természetvédelmi oltalom alatt, pedig az ENSZ környezetvédelmi stratégiája 2030-ig a tengeri területek legalább 30 százalékát szeretné védelem alá helyezni. Az elképzeléshez egyre több ország csatlakozott már, többek között az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Kanada és az Európai Bizottság is letette a voksát az óceánok védelme mellett.

A Nature című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány iránymutatást ad a Föld felszínének 70 százalékát borító óceáni területek védelmének rangsorolásában. Abban segíti az országokat, hogy meghatározzák, erőforrásaik függvényében melyik vízterület védelme hozza a legnagyobb hasznot a biológiai sokféleség megóvása, a tenger gyümölcseinek elérhetősége és az éghajlatváltozás mérséklése szempontjából. Az algoritmus alapján a kormányok ezeken a területeken kötelesek szigorúan fellépni a túlhalászat és az élőhelyek pusztulása ellen.

A legnagyobb kárt a vonóhálós halászat egyik típusa, a fenékhálós halászat okozza, amikor a lepényhalakat, laposhalakat, tőkehalakat és tintahalakat befogó hálót a tenger fenekén vagy ahhoz nagyon közel húzzák a halászok. Ez az eljárás nem csupán a tengeri élővilágot rombolja, évente egy gigatonnányi szén-dioxidot is bejuttat az óceánba, ez a mennyiség megegyezik a globális légi közlekedés éves összkibocsátásával – derül ki a kutatásból.