Van-e még elég kakaó a dollárban, hogy tovább segítse a forint erejét?

A dollár gyengülése 2025 eleje óta megállás nélkül folytatódik, miután a közel-keleti válság csak némi támogatást nyújtott a zöldhasúnak. A közelmúltbeli rövid távú kamatvárakozások alakulása pedig csak tovább növeli a felfelé irányuló kockázatokat. Azonban úgy vélem, hogy valaminek ténylegesen történnie kell a vámok, az amerikai államkötvények vagy a Fed szentháromságában ahhoz, hogy valóban elérje a kurzus az 1,20-os szintet.

A közel-keleti válság rávilágított a dollár jelenlegi törékenységére . A geopolitikai kockázatok és az olajárak megugrása ugyanis normál esetben az alulértékelt és túladott dollár erősödését kellett volna hogy eredményezze, de a zöldhasú felértékelődése ehelyett csupán csekély mértékű volt, és rövid ideig tartott. Bár az is igaz, hogy a rendkívül hatékony, előretekintő devizapiac valójában sosem árazta be komolyan egy elhúzódó konfliktus és tartósan magas energiaárak kockázatát. Ez részben annak is betudható, hogy a befektetők középtávon kerülik a dollár tartását. Az, hogy a dollár lassan reagált az olyan támogató hírekre, mint például az olajár-emelkedés, miközben a geopolitikai feszültségek enyhülésével gyorsan visszatért a korábbi mélypontokra, azt mutatja, hogy ezek a középtávú megfontolások továbbra is meghatározók a rövid távú árfolyammozgások szempontjából.

Mindeközben az euró-dollár árfolyamot befolyásoló rövid távú tényezők is elmozdultak. 

Ez elsősorban annak köszönhető, hogy több mint 20 bázisponttal szűkült az euró- és a dollárkamatok közötti különbség az euró javára. Ez annak az eredménye, hogy a piacok már inkább lazítás felé hajló Fedet áraznak, miközben az EKB szigorúbb hangvétele felfelé hajtotta az euró rövid lejáratú kamatlábait.

Ez azt jelenti, hogy a mostani 1,180-as árfolyamnál az euró-dollár kockázati prémiuma körülbelül 3 százalék. Egy ekkora értékelési eltérés általában már túlzottnak számít, vagyis azt mondhatjuk, hogy a dollár „túladott”. Ugyanakkor a „felszabadulás napja” (április 2.) óta láttunk már 4-5 százalékos differenciát is az egyensúlyi értékhez képest. Más szóval, ha a piacok visszaáraznák azt a dollárkockázati prémiumot, amely az elmúlt két hónapban általánosan jellemző volt, az  euró-dollár árfolyam nagyon közel kerülhetne az 1,20-os szinthez.

De mik lehetnek azok a feltételek, amelyek újabb dollárgyengülési hullámot indíthatnak el, még inkább elszakítva az árfolyamot a rövid távú fundamentumoktól? 

A cikk írásakor úgy tűnik, hogy a Trump-féle adó- és törvénycsomag átmegy a kongresszus mindkét házán, ami egyértelműen a költségvetés lazításának irányába mutat. Közben pedig július 8–9-én lejár a világ nagy részével szembeni 90 napos vámszünet határideje. Ráadásként említhető a Federal Reserve, azaz az USA jegybankjának függetlensége: jelenleg is olyan hírek sorjáznak, hogy Trump fontolgatja Jerome Powell idő előtti leváltását – ez pedig szintén gyengíti a dollárt.

Feltéve, hogy Powell leváltásával, a vámokkal és a költségvetési hiánnyal kapcsolatos aggodalmak nem növelik tovább a kockázati prémiumot, a hagyományos hajtóerők – elsősorban a rövid távú kamatkülönbségek – vihetik az  euró-dollár árfolyamot közelebb az 1,20-os szinthez. Ha valamitől azonban várhatjuk az  euró-dollár kamatkülönbség elmozdulását, az inkább a Fed oldaláról jelentkezhet. A legutóbbi EKB-kommunikáció ugyanis azt implikálja, hogy a piaci árazás néhány hétig valószínűleg nem mozdul el jelentősen a lazítás irányába. Ugyanakkor úgy látom, hogy a piacok túlzottan lelkesednek a Fed korai kamatcsökkentése iránt, ami inkább vágy, mint tény. A kiábrándultság és a túlságosan egy irányba álló piac hatására pedig az  euró-dollár végül gyorsan visszaeshet az 1,15–1,16-os tartományba. 

De miért is beszéltünk erről, és miért fontos ez számunkra? Az elmúlt hetekben, hónapokban látható, hogy az euró-forint árfolyam leköveti a dollár-euró árfolyam alakulását. Vagyis, ha hiszünk abban, hogy az 1,20-os szint elérése lehetséges, és az sokkszerű lesz, akkor lehet, hogy a forint esetében újra láthatunk majd 385 körüli árazást. Azonban ha úgy gondoljuk, hogy ez nem reális szcenárió – márpedig ezt gondolom –, akkor már elértük euró-forintban a sáv alját. Ráadásul a dollár elmúlt napokban látott újabb gyengülése már nem hajtotta tovább a forintot. Úgy tűnik tehát, hogy a piaci hangulat már nem elegendő, hogy a forintot egy erősebb sávba lökje, miközben a fundamentumok a forintot vevőket óvatosságra intik, és 398 közelében megindul az addigi nyereségek realizálása.