Nosztalgia és menekülés: a retrójátékok sokaknak jelentenek felüdülést

Érdekes időszakát éli a videójáték-ipar: a Sony és a Microsoft harcának árnyéka kezd egyre kisebb lenni, és a PlayStation vs. Xbox konzolháború is úgy tűnik, lecsengőben van. Mindkét fél egyre nyitottabb arra, hogy exkluzív játékaikat megjelentessék a rivális platformra is, a játékosoknak viszont nincsen elég idejük, hogy minden újonnan megjelenő címet kipróbálják, így sokan a megbízható, régi tartalmak mellett döntenek. Nincs ez máshogy az igazi retrójátékokkal és régi játékkonzolokkal sem.

Nem véletlen, hogy ma is léteznek olyan helyek, mint a londoni Four Quarters retró játékterem, ahol egymás után sorakoznak a Donkey Kong és OutRun árkádgépek, vagy ki lehet bérelni Nintendo 64 és GameCube konzolokat. A hely nemcsak játékteremként, de ingyenes konzoljavító műhelyként is funkcionál. Legtöbben azért fordulnak meg az ilyen helyeken, mert újra szeretnék élni a gyerekkorukat, vagy éppen fel akarják azt támasztani a régi konzolok megjavíttatásával.

Kutatások kimutatták, hogy világszinten a mai 25-27 évesek 24 százaléka rendelkezik retró játékkonzollal. Londonban a a RetroSix nevű cége 16 embert foglalkoztatott, hogy megbirkózzanak a karantén alatti megnövekedett kereslettel. „Az emberek otthon unatkoztak, előszedték a régi dolgaikat, és elkezdtek keresgélni az interneten. Eleinte csak eBay-en árultunk, még saját weboldalunk sem volt. Az eBay pedig korlátozta az eladásainkat, mert csalásnak hitték az egészet. Aztán az egész elindult, és átvette az életemet” – magyarázza Luke Malpass, a RetroSix vezetője. 

A RetroSix ma is havonta több száz megkeresést kap olyanoktól, akik szeretnék újra működésbe hozni régi konzoljaikat vagy fejlesztéseket kérnek rájuk. Malpass szerint a retrójátékos közösség ma már nagyon sokszínű:

• Az idősebb generáció (40-es, 50-es éveikben járók) főként a PC-alapú rendszereket, például az Amigát és a Commodore-t kedvelik.
• A 30-as korosztály leginkább a Game Boy, Mega Drive és Super Nintendo konzolok iránt érdeklődik.
• A fiatalabb generáció a Nintendo DS és egyéb, számukra már retrónak számító konzolok iránt rajong – sőt, egyes húszas éveikben járó játékosok még jobban bele vannak zúgva a retróba, mint az idősebbek, akik ténylegesen ezen nőttek fel.

A fiatalok azért vonzódnak a retrójátékokhoz, mert ezek sokkal letisztultabb játékélményt nyújtanak, és segítenek kikapcsolódni – állítja Malpass. „Belkapcsolod a konzolt, és már játszol. Nincs stressz, nincs internet, nem kell a világgal versenyezned. Csak te és a játék, miközben fokozatosan haladsz előre és eléred a céljaidat – régen pontosan erről szólt a videojáték.” Szerinte a mai fiatalok sokkal nagyobb stressznek vannak kitéve, főként a közösségi média hatásai miatt:

A 40-es éveiben járó szoftverfejlesztő, Matthew Dolan is a rajongók közé tartozik. Dolan szerint a régi konzoloknál maga a játékélmény a lényeg, nem pedig a látványos grafika: „Ezekben a játékokban minden a szórakozásról szólt. Például előre ki kellett számolnod, hogy az elemek meddig bírják egy hosszabb autóúton”. Azóta már ő maga is konzolokat javít és alakít át, és tavaly 7 000 fontot (3,2 millió forint) költött a hobbira.

Az ilyen hobbi nem olcsó mulatság, például

• egy teljesen felújított Prestige Edition Game Gear konzol ára 298,80 font (kb. 140 000 forint),
• a LED Edition pedig 334,80 font (kb. 157 000 forint).

A kisebb módosítások és javítások ára 36 fontnál (kb. 17 000 forint) kezdődik.

Sokan a retrójátékokba menekülnek a fullasztóan nagy gamingpiac elől

A tavalyi év során mintegy 19 ezer videójáték jelent meg a Steamen, ami azt jelenti, hogy minden nap akár 52 új játékkal játszhattunk volna, és még így is maradtak volna érintetlen címek. Ennek ellenére 2024-et a videójáték-ipar egy könnyebb évnek tekinti, mivel ritkábban jelentek meg igazán erős címek.

Az idei év azonban ennél sokkal többet ígér: nagy franchise-ok új részei, mint például a Grand Theft Auto, az Assassin’s Creed, a Monster Hunter, valamint a nemrég bejelentett Nintendo Switch 2 megjelenése várható. Sok játékos azonban úgy érzi, hogy kimerítő ekkora kínálatból választani: túl sok a játék, és túl kevés az idő, a játékosok pedig inkább régebbi videójátékokhoz nyúlnak vissza, amelyekről már tudják, hogy szeretik.