Aktívabbak a hitelközvetítők

"Gyors és egyszerű hitelügyintézés kevesebb mint egy hét alatt!" "Szabad felhasználású és lakáshitel: kedvezőtlen biztosításait átdolgozzuk, hogy kevesebbet fizessen!" "Bankhitel jövedelemigazolás és kezes nélkül, terhelt, végrehajtás alatt lévő ingatlanokra is!" Ehhez hasonló ügynöki ajánlatok tucatjait olvashatjuk nap mint nap az újságokban, internetes portálokon megjelentetett hirdetésekben. Szakértők szerint a pénzügyi szolgáltatásokat közvetítő ügynökök társadalmi megítélése jelenleg rossz amiatt, hogy a hirdetések egy részéről utólag kiderül: azokat csalók adták fel hiszékeny állampolgárok megkárosítására.

A tanácsadó-segítő közvetítőkre viszont szükség van, hiszen vidéken - ahol sok helyen nincs bankfiók - gyakorta helyben is elérhetők, s nélkülük jó pár egyszerű ügyfél nem tudna felkészülni a bankok hitelbírálati eljárására. Azzal ugyanakkor nagyon kevesen vannak tisztában, hogy melyik ügynök dolgozik valóban jogszerűen, s hogy ezt miképp lehet ellenőrizni.

A hitelintézeti törvény ma kétfajta pénzügyi közvetítőt különböztet meg, akiket - meglehetősen kevés fantáziával - A és B típusú ügynöknek neveztek el a szakmában. Előbbi körrel jóval kevesebbet találkozhatnak manapság az ügyfelek, hiszen az A ügynökök közül viszonylag kevesen foglalkoznak széles lakossági körben kínált kölcsönökkel (például lakáshitellel).

Az A ügynök a hitelintézet nevében, annak felelősségére és kockázatára végzi tevékenységét, amely ezek szerint önálló hitelbírálati jogosultságot is jelenthet. E közvetítőkre meglehetősen szigorú működési szabályok vonatkoznak: kizárólag jogi személyiségű társaságok - magyarán: minimum kft.-k - vagy szövetkezetek lehetnek. Tevékenységüket ráadásul engedélyeztetniük is kell - mutattak rá kérdésünkre a pénzügyi felügyeletnél (PSZÁF). Utóbbi a bankokhoz hasonlóan tőlük is megköveteli, hogy saját, a pénzmosás megelőzését célzó szabályzatuk legyen, s azt - csakúgy, mint a banktitokra vonatkozó jogszabályi előírásokat - tartsák is be.

A legális működéshez mind az A, mind a B ügynökök és legalább egy hitelintézet között megbízási szerződésnek kell lennie. Az A típusú közvetítőknél a bankoknak két napon belül jelenteniük kell a PSZÁF-nak, ha felbontották az együttműködési megállapodást. A pénzintézetek egyben felelősséggel tartoznak ügynökük működéséért: ha utóbbi ellen panasz érkezik, a felügyelet akkor is velük szemben hoz intézkedést.

A lakossági kölcsönök - így a lakás célú, szabad felhasználású, de akár eszköz- vagy jármű-finanszírozáshoz kötődő hitelek - többségét értékesítő B ügynökökre csak hajszállal enyhébb szabályok vonatkoznak. Nekik ugyan nem kell PSZÁF-engedély, de ők is csak banki megbízási szerződéssel a hátuk mögött dolgozhatnak. A velük kötött megállapodást követő öt napon belül ráadásul maga a hitelintézet köteles bejelenteni új ügynöke nevét és székhelyét a felügyeletnek, csakúgy, mint a félévente frissített teljes ügynöklajstromot.

B típusú ügynök forma szerint akár betéti társaság (bt.), sőt egyéni vállalkozó is lehet. E típus a "saját szakállára", azaz nem a hitelintézet pénzét forgatva dolgozik: tényleges hitelbírálatot nem végezhet, megbízója kockázatára nem vállalhat kötelezettséget, és persze - mindezzel öszszefüggően - banktitkokhoz sem férhet hozzá. (Érdemes tudni, hogy ilyen típusú ügynöke nemcsak hitelintézetnek, de pénzügyi vállalkozásnak - tehát például lízing- vagy faktoringcégnek - is lehet.)

E pénzügyi közvetítők szerepe így az, hogy afféle "mindenes postásként" segítsenek összeállítani és beadni az ügyfél hitelkérelmi dokumentációját, s előzetesen tanácsot adjanak: az állampolgár rendelkezésre álló fedezetével (így elsősorban jövedelmét, ingatlanát, kezesi lehetőségeit tekintve) milyen kölcsönt érdemes igényelni. A jó közvetítő persze előzetesen arra is felhívja a figyelmet, ha az ügyfélnek semmi esélye sincs arra, hogy az ő kondícióival hitelhez jusson. Összességében szerepe kettős: egyrészt megpróbálja sikeresen elintézni a hozzá forduló állampolgár kölcsönügyletét, ugyanakkor arra is kell ügyelnie, hogy a hitelintézet számára tisztességes - a kapott tőkét és a hiteldíjat visszafizető - ügyfelet szerezzen. A B ügynök elvileg egyszerre nemcsak egy, de több bank, takarékszövetkezet számára is dolgozhat.

Egyes hitelintézetek azonban megbízási szerződéseikben kizárólagos kapcsolatot kötnek ki maguknak. Mások nem ragaszkodnak ehhez, pusztán annyit szabnak feltételként: közvetítőjüknek évente bizonyos volumenű - például 50 millió forintnyi - hitelügyletet mindenképp nyélbe kell ütnie a partneri kapcsolat fenntartása érdekében. A többféle társaság módozatát kínáló ügynök esetében nyilvánvalóan nagyobb az esélye, hogy az ügyfél "testhezálló" kölcsönt találjon magának.

Milyen jutalékot számítanak fel a közvetítők? A bankok hitelbírálati díja a lakás- és jelzáloghiteleknél jelenleg akár a kért kölcsönösszeg 1-3 százalékára is rúghat, s általában ennek felét kapják - magyarázta Nagy Tamás, a hitelközvetítőnek is számító szegedi Tonering Ingatlanforgalmazó Kft. ügyvezetője. A pénzintézetek saját kölcsöneinél a bírálati marzs általában nagyobb, 0,5-1,5 százalék, míg a költségvetési forrású hiteleknél az ügynököknek a 0,2-1 százaléknyi marzs felével kell beérniük.

Nagy Tamás szerint ennyi pénzből nem tudnának megélni a közvetítők, így szükségszerűen jutalékot kell szedniük a hozzájuk forduló ügyfelektől is. Utóbbi mértéke vidéken a kölcsönöszszeg 3-4, Budapesten pedig akár a 6 százaléka is lehet. A korrekt közvetítő első látásra egyrészt arról ismerhető meg, hogy a hitelkérelmi csomag beadása előtt, előzetesen egyáltalán nem kér ügyfelétől "indulási összeget", vagy ha mégis, legföljebb tízezer forintnyit.

A közvetítők tevékenységét egyesek kifogásolják, mondván, ők az amúgy is tőkeínségben lévő (leendő) ügyfelektől kérnek pénzt, ráadásul ennek fejében utóbbiak - az ügynök és a hitelintézet közti személyes bizalmi viszony miatt - a hitelbírálati időket, netán a kondíciókat tekintve is előnyösebb helyzetbe kerülnek a "csak" a bankkal tárgyaló állampolgárokhoz képest.

Nem szabad azonban elfelejteni - mutattak rá a lapunk által megkérdezett egyik hitelközvetítő cégnél -, hogy a becsületes ügynök munkájával egyrészt magára vállalja a banki alkalmazottak tevékenységének egy részét, csökkentve ezáltal a költségeket és a fiókhálózat terheltségét. Másrészt akár ügyvédi, földhivatali intézői feladatokat is ellátnak. A személyes kapcsolat miatt a közvetítő naprakész információval bír a bank kívánalmairól, így a kölcsönkérelem elbírálása nagy valószínűséggel sikeres lehet. A (jó szándékú) csaló ügynököknek ezzel szemben legföljebb általános ismeretei vannak a hitelintézeti konstrukciókról.

Egyes hazai lakossági profilú hitelintézetek esetében az ügynökök immár jelentős szeletet hasítanak ki maguknak az értékesítésből. Az FHB Földhitel- és Jelzálogbank kölcsönkihelyezéseinek például mintegy 60 százaléka már a "külsős" üzletkötőknek köszönhető. A továbbiakban ezt az arányt 70-80 százalékra szeretnék növelni. E stratégiát jelzi, hogy az FHB saját fiókjaiba már nem is vesz fel újabb ügyintéző munkatársakat - tudtuk meg Zádori János kommunikációs vezetőtől.

Az állami jelzálogbank esetében persze a kép kissé csalóka, hiszen ügynöküknek számít kilenc bank és négy biztosító is. Mellettük azonban bőven marad hely az FHB klasszikus fő hitelközvetítőinek, a Aritma Kft.-nek, az Ingatlanhitel Plusz Kft.-nek és a KompuTel Kft.-nek is, amelyek jogosítványait - megbízhatóságuk bizonyítékaként - az utóbbi időben kiterjesztették. Így ezek már fedezetértékelésre és a bírálatra vonatkozó döntés konkrét előkészítésére is lehetőséget kaptak.