Lengyel László, a Pénzügykutató Zrt. elnök-vezérigazgatója az ülés megnyitásakor úgy fogalmazott: az ágazat a jéghegynek ütközött, mint a Titanic, ez a jéghegy pedig a kormány. Mint mondta, intézményeket nem lehet úgy felszámolni, hogy a kormány nem tud újakat a helyére állítani. A tartós intézmények felépítésének hiánya ugyanis aláássa a nemzetközi bizalmat. Figyelembe kell venni azt is, hogy 1997 óta csak a nyugdíjrendszer keretében történt nagy, intézményes reform. Nem lehet egy költségvetést tartós növekedési pályára állítani ideiglenes, lényegében idegen intézményekkel stabilizálni.
Oszkó Péter volt pénzügyminiszter szerint a mostani kormányzati gazdaságpolitika azokat a helyeket keresi, ahol van tartalék, amelyet el lehet venni, reménykedve, hogy a növekedés elmulasztja a strukturális feszültségeket. Ugyanakkor illúzió az elképzelés, miszerint egyes szektorokat meg lehet adóztatni úgy, hogy az nem érinti a többi üzletágat. A nyugdíjrendszer éppen csak fenntartható pályára állt és szó sincs arról, hogy többlet lenne. A következő 14 hónapban mintegy 400 milliárdnyi kifizetés kerül az államkasszába, de ettől a refinanszírozandó államadósság nem csökken, vagyis a 400 milliárd forint az államadósság finanszírozása tekintetében hiányozni fog. 2008-ban láttuk, milyen hatással jár, ha a magánnyugdíj pénztárakat kivonulnak az állampapír piacról. Sok pénztár kizárólag a tagdíjbevételből finanszírozza magát, így nem tudni, hogy a következő 14 hónapot hogyan élik túl a pénztárak. Ezeket a kérdéseket sürgősen rendezni kéne.
Bod Péter Ákos, a Corvinus Egyetem tanszékvezetője szerint a kormány startja azért különös, mert a tankönyvi példa szerint, ha egy kormány megnyeri a választást, az első időszakban általában szigorúbb megszorító politikát alkalmaz. A magyar szuverén legfeljebb BBB és a helyzet a válság hatására romlott, miközben a riválisok javítottak helyzetükön. Ezért keskeny a gazdasági ösvény, ameddig nem következik be felminősítés. A helyzet cudar, hiszen a 2010-es év ugyan jobb lesz, mint 2009, de ismét a nettó kezdi húzni a GDP-t, de a belső felhasználás trendje lefelé tart. Márpedig a gazdaság csak akkor fenntartható, ha a belső felhasználás nem csökken.
Surányi György, a Corvinus Egyetem tanára úgy látja, óriási szakadék van a Magyarországról kialakult percepció és a valóság között. Harminc év után először van folyó fizetési mérleg szufficit, méghozzá jelentős. A korábbi deficit miatt az ország külföldi eladósodottsági szintje magas, ez a legkomolyabb sebezhetőségi tényező. Ebben a folyamatban kedvező változás állt be 2008-2009-ben. Igaz, emögött radikális belföldi beruházáscsökkenés húzódik meg, ez pedig bizalomhiányból fakad. A válság élesen rámutatott arra, hogy a maastrichti kritériumrendszer használhatatlan, mert a legfontosabb kérdéssel, az adott ország külső egyensúlyi helyzetével nem foglalkozik. Amikor egy ország explicitté teszi államadósságát, tartósan magasabb kockázati prémiumot idéz elő. Az elemzők ugyanis nem rendelkeznek azzal a szofisztikáltsággal, amivel megkülönböztethetik az almát a körtétől. Ha a világ elfogadja, hogy 60 százalékos államadósság alatt jó egy ország, akkor azok az államok, amelyek komoly reformra szánják el magukat, kifejezetten rosszabb helyzetbe kerülnek. Ezt Magyarországon is figyelembe kell venni.
A Ratkó-generáció befizet a tőkefedezeti rendszerbe, túlkereslet alakul ki az eszközök iránt, harminc év múlva azonban a befizetők száma csökken, és így a kereslet is visszaesik. Így amit ma megtakarítunk, harminc év múlva sokkal kisebb hozadékot jelent. Semmilyen rendszer nem garantálhatja a nyugdíjak reálértékének megőrzését.
Heim Péter, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. elnöke úgy véli, a svéd típusú, központi pénztárral és egyéni számlákkal működő rendszer lehet a legalkalmasabb Magyarországon. Itt a pénztár itt csak adminisztrál és a stratégiáról dönt, a vagyonkezelést pedig pályázattal kiválasztott cégek bonyolítanák, rotációs elvvel. A legrosszabb egynegyed évente kiesik, az erre eső vagyonkezelő kiesik és új cég léphet a helyére, így a jól dolgozó vagyonkezelők a rendszerben maradhatnak.
Ha az ország nem tér át a svéd modellre, 5-600 milliárd forintnyi áramolhat vissza a TB-nyugdíjrendszerbe. Ezzel ugyan technikailag csökken a deficit, de valójában nem segít a költségvetésen. Jövőre az intézkedés hatására legalább 160 milliárddal növekszik a nettó kínálati nyomás az államkötvények piacán, vagyis nehezebbé válik az adósságfinanszírozás.
