Nem kell több malőr

A gond az, hogy viszonylag magas politikai körökben már az eset után néhány nappal elkezdték a vélt felelősöket megjelölni. Egyedül talán Pintér Sándor belügyminiszter figyelmeztetett, hogy előbb talán meg kellene vizsgálni magát az esetet is.

De a gépezet már beindult. Tavaly egy halálos döféssel felérő, 135 milliárd forintos környezetvédelmi bírságot róttak ki az időközben állami irányítás alá került társaságra a „jó nagy kárra jó nagy büntetés” elve alapján, bár a hivatalos indoklás ennél cizelláltabb volt. Igaz, azóta ideiglenesen felfüggesztették a pénz behajtását a timföldgyártás fenntartására és a munkahelyek megőrzésére hivatkozva, de talán arra is rájöttek, nem kellene teljesen tönkretenni egy olyan vállalatot, amelyet mások tovább működtethetnének.

A Mal tulajdonosai elémentek a történetnek: ez év februárjában felajánlották az államnak a timföldgyár felét ezer forintért és az ügyben független bírósági vizsgálatért cserébe. Még nincs hír a cégátadásról, lehet, hogy a vevőjelölt egyelőre harcol a jobb feltételekért.
Maradt a sok mindenki felé eladósodott Mal újjászervezése. Formálisan az egyik hitelező, a Bakonyi Erőmű hozzájárulásán áll vagy bukik a kérdés. Szerencsés lenne, ha döntésében a Bakonyi vezetését nem befolyásolná, hogy cégük hamarosan állami ellenőrzés alá kerülhet. Amúgy igencsak melléfogott egy másik erőműtársaság, a szintén eladás előtt álló Vértesi menedzsmentje közel négy éve, amikor egy hasonló előregondolkodáson alapuló, bár egészen másfajta szerződést kötött.