Az amerikai gazdasági növekedés lelassulása az egész világgazdaságot érzékenyen érintené, de ésszerű válaszadás esetén nem vezetne katasztrófához -- véli a brit üzleti lap elemzése. Ha a jelenleg az amerikai GDP 6 százalékát kitevő fizetési mérleghiány a magánszférában hirtelen esne vissza a történelmi átlagot jelentő 2-3 százalékra -- a beruházások GDP-hez viszonyított arányának csökkenése miatt --, ez a kereslet zsugorodása révén elkerülhetetlenül recessziót eredményezne. A visszaesés négyféle módon terjedne tova a világban: a kereskedelem, a tőkeáramlások és a valutaárfolyamok, az olajárak, valamint az értéktőzsdék útján.

A kereskedelem vizsgálatakor tegyük fel, hogy az amerikai az importot pár év alatt 20 százalékkal csökkentené, és 5 százalékkal növelné az exportot. A folyó fizetési mérleg jelenlegi hiányának megszüntetése legalább ilyen mértékű kiigazítást igényelne. Ez azt jelentené, hogy a világ többi része a kibocsátása iránti kereslet 1,3 százalékos csökkenését tapasztalná. A leginkább érintettek a nemzeti össztermékük legnagyobb hányadát az Egyesült Államokba exportáló országok lennének: Kanada, Malajzia, Mexikó és Thaiföld GDP-je 3 és 8 százalék közötti mértékben esne vissza. A nyugati félteke és Ázsia fejlődő országai esetében a GDP-re gyakorolt hatást átlagosan 2 százalék körülire becsülhetjük. Lényegesen kevésbé lennének érintve a kereskedelmük sokkal nagyobb hányadát az EU-val lebonyolító közép- és kelet-európai országok, valamint az eurózóna, Japán és Nagy-Britannia is.
Az Egyesült Államokba irányuló tőkeáramlás leállása a dollár gyengülését eredményezné. Az amerikai valuta a jennel és az euróval szembeni értékének akár harmadát is elveszítheti. A legtöbb fejlődő piacgazdaság valutája a dollárral együtt gyengülne -- Argentína repesne az örömtől. Japán számára a dollár gyengülése komoly kihívást jelentene. Az eurózóna is szorongatott helyzetbe kerülne, ám azonnali kamatcsökkentéssel az Európai Központi Bank védelmet tudna nyújtani, a világgazdaság egészének stabilizációját is segítve egyúttal.
Az amerikai recesszió az olajárakra csökkentőleg hatna, általánosan enyhítve az inflációs nyomáson. Az áresésből sok fejlődő piacgazdaság hasznot tudna húzni, rontva azonban az olajexportőrök kilátásait.
Az utolsó, de minden bizonnyal a legfontosabb közvetítő csatornát az értéktőzsdék jelentik. A japán kivételével ezek hosszú ideje a Wall Street mozgásait hajlamosak követni. Az eurózónában ugyanakkor a tőzsdéken megjelenő érték GDP-hez viszonyított aránya mindössze fele az amerikainak, ráadásul sokkal inkább vállalati, mintsem személyi tulajdont testesít meg. Az eurózónában ezért még egy meredek tőzsdei hanyatlásnak is sokkal kisebb hatása lenne a költésre, mint a tengerentúlon.
Az elemzés megállapítja, hogy a kemény földet érés az Egyesült Államokban nemcsak nehézségeket és kihívásokat, de előnyöket és lehetőségeket is magában rejtene a világ többi gazdasága számára. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a lehetséges politikai következményeket. Az Egyesült Államokban, váratlansága miatt, a csalódottság elsöprő erejű lenne, és a protekcionizmus erősödését eredményezhetné. A gyengébb gazdaságok a világpiactól való elzárkózás mellett dönthetnének, és Franciaország vezetésével még az EU is a dirigizmus és az egalitariánizmus irányába fordulhatna.