Bírálják a francia elbocsátási törvényt

A munkaügyi miniszter által tárgyalásra bocsátott tervezet legsúlyosabb következményekkel járó pontja a jelenlegi duplájára (minden ledolgozott év teljes bérének egytizedéről egyötödére) emelné a végkielégítések összegét (VG, 2001. április 24.). Ha a vállalat 50 év feletti foglalkoztatottat bocsát el, akkor külön büntetésként megemelnék az általa fizetendő tébéjárulékokat. Növelné a tervezet az üzemi tanácsok mérlegelési hatáskörét az átszervezésekben. Az átalakítások előkészítésében kiterjedtebb jogkörökhöz jutnának a művezetők. A munkavállaló számára más foglalkoztatást kellene felajánlani, vagy fizetett szabadságot kellene adni új munkahely keresésére. Megszigorítanák az elbocsátó vállalatoknak juttatott összegeket. Végezetül köteleznék a cégeket egy-egy bezárandó telephely újraiparosítására.
A francia munkáltatói szövetség, a Medef azzal vádolta a szocialista kormányt, hogy elhamarkodottan, pusztán politikai szempontok alapján döntött, és az utasításos gazdaságirányítás reflexeihez folyamodott. Az intézkedés kapcsán a Reuters idéz olyan véleményeket, hogy a befektetők a jövőben kétszer is meggondolják bármely, munkahelyteremtő beruházás elindítását. A lépést főleg brit cégeket bizonytalaníthat el a tekintetben, hogy célszerű-e megtelepedniük az unió második legnagyobb gazdaságában. A hírügynökség egyébként arra is emlékeztet, hogy a súlyos európai munkaerő-piaci kötöttségek dacára az unióban egy év alatt 2,5 millió új munkahelyet sikerült teremteni. Az irányzatot a jelentés mindenekelőtt az értékes és jól képzett munkaerő nagy számban való jelenlétére vezeti vissza.