A folyó mérleg romlását leíró forgatókönyv olyannyira nem következett be, hogy több mint nyolc hónappal az árfolyamrendszer megváltoztatását követően egyértelműen pozitív folyamatokról beszélhetünk, ugyanakkor középtávú várakozásaink is optimisták.
A tavalyinál jóval kisebb hiány csak részben magyarázható a szolgáltatások (azon belül pedig a turizmus) egyenlegének erőteljes javulásával. A turizmus bevételének dinamikus növekedése tulajdonképpen nem tekinthető különleges eseménynek, sokkal inkább az ágazat fejlődésének természetes és várt következményének.
A kedvező adatokat magyarázó másik faktor, a külkereskedelmi mérleg javuló egyenlege azonban magyarázatra szorul. Az áruforgalom szezonálisan kiigazított hiánya éppen május, tehát a sávszélesítés hónapja óta csökken folyamatosan, amit részben hazai, részben a fizetési mérlegünk szempontjából kedvező külső tényezők indokolnak.
A világgazdaság 2000-ben elindult lassulása a magyar gazdaság exportorientált növekedési lehetőségeit is mérsékli. Mivel kivitelünk több mint 87 százaléka az OECD-országokba irányul, a fejlett országok külső keresletének tavaly ősztől bekövetkezett lassulása előbb az export, majd 2001-ben az import növekedési ütemét is csökkentette.
A reálgazdaság bővülésének lassulásával alacsony szinten maradtak a konjunkturális kilátások alakulására érzékeny vállalati invesztíciók. A lakossági beruházások dinamikus növekedése mögött az ingatlanépítési tevékenység áll, amely főként a hazai építőipar (és nem az import) számára teremt elsődleges keresletet. A háztartások fogyasztási kiadásainak emelkedése meghaladja ugyan a tavalyi év átlagos növekedését, de dinamikája az elmúlt hónapokban csökkenést mutatott.
Az állam által közvetve finanszírozott beruházások (autópálya-építések) alakulása sem mutat túlzott növekedést. Így a belső felhasználás bővülése elmaradt a korábbi várakozásoktól, s a beruházási és fogyasztási célú importtöbblet mérséklődött.
Az importérték visszafogott növekedéséhez hozzájárul a cserearány-változás is, mely a tavalyi romlást követően az idén várhatóan semleges lesz. Ennek elsődleges okai az olajárak idei mélyrepülése és az importált infláció csökkenése.
A sávszélesítést követő forinterősödés oly mértékű volt, hogy előtérbe kerültek a külső versenyképesség és egyensúly fenntarthatóságával kapcsolatos aggodalmak. A világgazdaság dekonjunktúrája nem csak importnövekedést, hanem a helyi válságokon keresztül a forint nominális árfolyamát is -. szerencsénkre .- határok közé szorította. A forinterősödés a külső egyensúlyi helyzetünkre rövid távon az exportjövedelmek mérséklődésén keresztül hat.
A lassuló külpiaci kereslet mellett, mely önmagában is csökkenti a belföldi termelékenységet, a sávszélesítés hatására erősödő forint növeli a hazai termelési tényezők relatív árait. A munkaköltség-alapú reálárfolyam-mutató várhatóan felértékelődést jelez 2001-ben, de mivel hosszabb távon nem várható a forint eddig tapasztalt mértékű erősödése, a termelékenység oldaláról sem mutatkozik olyan veszély, mely letaszítaná a magyar gazdaságot az egyensúlyi növekedési pályáról. Amennyiben a magyar gazdaság "lendületénél fogva" kinövi az erős forint versenyképességünkre gyakorolt vélt és valós hátrányait, akkor azokat hosszú távon minden bizonnyal kompenzálják a várható dezinflációból eredő előnyök.
A fizetési mérleg helyzetét végső soron az egyes gazdasági szereplők nettó finanszírozási pozíciója mutatja. A vállalatok az idén nettó megtakarítói pozícióba kerültek. Ez részben a lassú beruházási dinamikával, részben pedig az államtól invesztíciókra kapott források bővülésével magyarázható. A lakosság bruttó keresettömegének növekedésével párhuzamosan emelkedtek ugyan a háztartások tartozásai (elsősorban az ingatlanhitelek megugrása miatt), de az elmúlt hónapok a háztartások követeléseinek a tartozásokat meghaladó bővülését eredményezték. Míg tavaly az államháztartás finanszírozási igénye a GDP közel 2 százalékával csökkent, az idén keresletbővítő a költségvetés. Csökkenő külföldi államadósság mellett növekednek az államháztartás finanszírozási szükségletei, amit ellensúlyoz a vállalati szektor finanszírozási igényének mérséklődése.
A magyar gazdaság külső egyensúlyi helyzete tehát .- ellentétben a korábbi félelmekkel -. javul, és hosszú távon is stabilnak mutatkozik. A forinterősödés miatt nem romlott és minden bizonnyal nem is romlik majd jelentősen a külkereskedelmi mérleg, amihez a fizetési mérlegünk szempontjából "szerencsés időben bekövetkezett" világgazdasági lassulás is nagymértében hozzájárult. Az pedig, hogy mit tekinthetünk erős forintnak, végső soron a fizetési mérleg helyzete mutatja meg.
A szerző az ICEG munkatársa