A 2002-es választások eredményeképpen létrejött új parlamentben ma 155 olyan képviselő ül, aki valamilyen módon érintett gazdasági társaságokban - derül ki a honatyák legfrissebb, az idén leadott vagyonnyilatkozatából. Ez a szám egy évvel ezelőtt, még a fideszes többségű Országgyűlésben 147 volt. Nem változtak érdemben a frakciók közötti arányok sem: létszámukhoz mérten a legkisebb mértékben az MDF-es képviselők "vállalkoznak", a fórumos honatyák 26 százaléka tűnik fel "cégtárban". Ugyanez az arány az SZDSZ-nél 30, a Fidesznél 35,4, a szocialistáknál 47,2 százalék.

A legtöbb honatya neve mellett egyetlen cég szerepel a vagyonbevallásában, akadnak azonban vállalkozáshalmozók is: a rekorder a szocialista Ecsődi László, aki nyolc kft.-ben, egy bt.-ben és egy szövetkezetben is tulajdonos. Őt követi az SZDSZ-es Wekler Ferenc hét céggel, ezen kft.-k egy része azonban felszámolás alatt van. A Fidesz soraiban három olyan képviselő is ül, aki négy-négy cégben érdekelt: Bebes István, Tállai András, Tóth András. A demokrata fórum soraiban ülők között a "duplázás" a maximum. Tény: a be-

vallási formanyomtatványokból nem derül ki, hogy a képviselők a cégekben fennálló tulajdonosi mivoltukból adódóan mekkora nyereséghez jutnak.

Az "Országgyűlésben is képviselettel bíró" cégek között igen nagy a szórás: akad köztük több száz milliós, milliárdos forgalmat lebonyolító részvénytársaság és családi bt. is. (Bár ez csupán a cégek neveiből levonható következtetés.) A vagyonnyilatkozatok adatai alapán úgy tűnik: A 2003-as Országgyűlés képviselőinek többsége valamilyen kisebb, családi vállalkozásban érdekelt, illetve korábbi, civil foglalkozásához köthető cégét (például háziorvosi bt.-k, ügyvédi irodák) tüntette fel a dokumentumban.

Az egy évvel ezelőtti (VG, 2001. október 11.) adatokhoz képest jelentős változás van az igazgatósági és a felügyelőbizottsági tagságok számában. Akkor 27 igazgatósági és 34 felügyelőbizottsági helyen ült országgyűlési képviselő, természetesen akadt olyan honatya, aki egymaga több ilyen tisztséget is betöltött. Ma - legalábbis a vagyonbevallások tanúsága szerint - mindössze öt olyan cég működik, amelynek igazgatóságában parlamenti képviselő ül, és 22 felügyelőbizottság tudhat soraiban honatyát.

Nehezen ítélhető meg, minek is köszönhető ez a csökkenés: a pártok ugyanis nem kívánták érdemben kommentálni a vagyonnyilatkozatokat. Noha kimondott korlátozás egyik frakcióban sem létezik a gazdasági szerepvállalást illetően (erre vonatkozóan törvényi korlát csak az állami cégek vonatkozásában áll fenn), jól megfigyelhető, hogy a vezető politikusok egyikének nevéhez sem köthető semmilyen vállalat. Tény ugyanis, hogy - ha zömmel nem is lehet kihasználni - minden gazdasági érdekeltség potenciális támadási felületet jelent.

Ugyanakkor szúrópróbaszerű ellenőrzéssel - ahogy az elmúlt években is - ismét megfigyelhetők ellentmondások a vagyonnyilatkozatok és a hatályos cégtár adatai között. Akadnak képviselők, akiknek a cégadatok szerint a bevallottakon felül is vannak különböző tisztségeik.

A képviselőknek teljes körű és automatikus ellenőrzésre nem kell számítaniuk, és noha vagyonvizsgálati eljárás alapjául bármilyen ellentmondás szolgálhat, ilyen ellenőrzés még sosem folyt.

Az egy-egy, a nyilatkozatból kifelejtett cégnél vagy tisztségnél tipikusabb hiba, hogy a képviselők zöme nem tünteti fel bevallásában a cég működéséből származó bevételeit: erre elvileg ugyan lenne külön hely, de a tendencia az, hogy csak a tisztségekért járó fizetést "szokás" bevallani, a tulajdoni hányad alapján járó nyereséget nem.

Természetesen az, hogy egy adott cég eredményes-e vagy sem, nehezen vizsgálható, illetve a nyereséget nem is kötelező felvenni. Mindez azonban oda vezet, hogy a képviselők jövedelembevallásának hitelessége kérdőjeleződik meg, hiszen ha feltűnő vagyongyarapodás lenne felfedezhető egyik évről a másikra a bevallások alapján, a céges honatya könnyen tud a vállalat korábbi eredményeire is hivatkozni.