Részlegesen felszabadított energiapiaccal lépünk majd az Európai Unióba. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tennénk eleget az időarányos elvárásoknak. Ismert, hogy az EU-ban is éveket vett igénybe, s még további évekig fog húzódni a villamos energia és a földgáz kereskedelmének liberalizálása.

Uniószintű, nemzeti és vállalati stratégiákat kell egyeztetni földrajzi adottságokkal, politikai megfontolásokkal, szigorú üzleti szempontokkal. Az első lépéseket Magyarország is már az 1990-es rendszerváltás után, piacgazdasági jellegű s az európai integráció eredményeit is figyelembe vevő új energetikai törvényeivel tette meg.

Az Európai Unióban 1997-ben fogadták el az áram- és 2000-ben a földgázpiaci nyitásra vonatkozó rendelkezést. Az Európai Bizottság tavaly októberi adatai szerint az uniós árampiac 70 százaléka szabad, az arány 2005-re 82 százalékra nő. A földgáznál az összes gázmennyiség négyötöde a szabadpiacon kel el, 2005-ben ez az arány már 90 százalékos is lehet.

Az egységes és felszabadított európai energiapiacnak két fő ígérete van: az ellátás biztonsága és a verseny által kordában tartott fogyasztói árak. Az ellátásbiztonsági hatások máris érződnek, hiszen a mind több forráson alapuló energiafelhasználás sok országban, illetve sok felhasználó számára csökkentette az egy (vagy kevés) szállítótól való függést. Ugyanakkor a tapasztalatok azt mutatják, hogy illúzió a korábbiaknál jóval olcsóbb áram és gáz. Azon túl, hogy a fogyasztókért való vetekedés sok vállalatot térdre kényszerített, azzal is szembesülni kellett, hogy az iparág fenntartásának és bővítésének költségei olyan beruházásokat igényelnek, amelyek meglehetősen magasan szabják meg a felhasználói árak alsó határát.

Kiadásoldalról komoly kihívás a kiotói egyezményt aláíró országoknak a vállalt kibocsátási normák teljesítése, de nem szerényebb feladat eleget tenni az unió környezetvédelmi elvárásainak sem.

Magyarországnak - a most csatlakozó országokkal - megvan az az előnye, hogy hasznosíthatja az energiapiac felszabadításában már előbbre járó országok tapasztalatait. Él is a lépcsőzetes nyitás módszerével, ugyanakkor például az árak kezelése, a hozzájuk tartozó kompenzációs rendszer kialakítása kemény diónak ígérkezik.



Gázárak - sok még az aggály

Munkatársunktól

Várhatóan 2004. január 1-jén nyílik meg a hazai gázpiac, bár előzőleg 2003. júliusi dátumról is volt szó. A részleges nyitás egyik előfeltétele a piaci gázárak kialakítása. A felhasználókat - ezen belül is a lakosságot - súlyosan érintő lépést ugyanis eddig egyik kormány sem vállalta.

A kérdés megoldása egyre sürgetőbb, mivel még a májusban átlagosan 12 százalékkal emelkedő árak sem fogják fedezni az ágazat indokolt költségeit. Ez pedig hosszabb távon ellátásbiztonsági kockázatokat rejt. A gáziparban lévő feszültségek enyhítése ugyan önmagában is bizonyos áremelési kényszert jelent, de ez független a piacnyitástól. Az árrendszer hiányosságait akkor is rendezni kellene, ha nem tervezné a piac megnyitását a kormány.

Kaderják Péter, az energiahivatal elnöke szerint a májusban esedékes áremeléssel megegyező nagyságú, újabb árkorrekcióval a feszültségek rendezhetők. A lakossági fogyasztók körében az áremelések hatásának enyhítésére a kormány kompenzációs rendszert tervez bevezetni.

Az első körben a piac 43 százalékát szabadítanák fel a verseny előtt, mégpedig azon nagyfogyasztók számára, amelyek óránként 500 köbméternél több földgázt használnak fel. "A piacnyitás ütemezéséről az árampiac megnyitásakor sem döntött előre a kormány, csak az első lépést rögzítették rendeletben" - mondta korábban Hatvani György, a gazdasági tárca energetikai helyettes államtitkára. A folytatás az uniós direktíváktól függ, Magyarország ugyanis vállalta, hogy csatlakozását követően teljesíti a közösségi irányelveket. Ezek szerint jövő nyártól valamennyi nem lakossági, 2007. július 1-jétől pedig valamennyi háztartási fogyasztó számára meg kell nyitni a szabadpiacot.

A gáztörvény tervezete szerint a gázimportot csak az energiahivatal korlátozhatná, ha az a Magyar Olaj és Gázipari Rt.-nek (Mol) igazolhatóan jelentős veszteséget okoz, illetve ekkor azzal a feltétellel engedélyezheti, hogy a felmerült befagyott költségeket a feljogosított fogyasztóknak kell viselniük. Azonban a szabad behozatal és az úgynevezett célvezetékek létesítésének lehetősége a gázpiacon is garancia a versenyre. Utóbbi létesítését azonban ugyancsak megvétózhatja a MEH, ha a beruházás sérti a legkisebb költség elvét. Mindkét jogszabály meghatároz majd bizonyos átmeneti időszakot a közüzemi piacról a versenypiacra történő átigazoláshoz.

A gáztörvény tervezetét több támadás is érte. Az ipari energiafogyasztók például nem látnak garanciát arra, hogy az új gáztörvény valóban ösztönzi majd a verseny kialakulását. Nem látják garantáltnak a keresztfinanszírozás teljes kiküszöbölését sem, vagyis a költségarányos árak és a költségokozás elveinek érvényesítését a díjmegállapításkor. Aggályosnak tartják a tervezetben a gázipari infrastruktúrához való szabad hozzáférés korlátozásának szabályozását is.

Nyitott a fenti befagyott költségek kezelése is. Még kérdés, a fogyasztók mekkora része hagyja el a közüzemi piacot és vált szolgáltatót, ezért nem tudni, mekkora összegről van szó.



Árampiac: alapjáraton a verseny

Munkatársunktól

A 2001 végén elfogadott villamosenergia-törvény alapján ez év elején nyílt meg a hazai árampiac az ország mintegy kétszáz (legalább évi 6,5 GWh fogyasztású) ipari nagyfogyasztója számára. Az általuk felhasznált mennyiség a hazai kapacitásoknak mintegy harmadát teszi ki. A lehetőségekkel élő első társaságok közé tartozott a BorsodChem, a Dunaferr, a Magyar Alumínium, és nemrég csatlakozott az Ózdi Acélművek is. Korábbi becslések szerint akkor érdemes kilépniük a piacra, ha ott a Magyar Villamos Művek Rt. (MVM) 8,20 forintos kilowattóránkénti erőművi átlágáránál olcsóbban vásárolhatnak.

A hazai erőművek kapacitá-

sainak mintegy 95 százalékát az MVM Rt. hosszú távra lekötötte, a kínálat bővítésében tehát kiemelt szerep juthat az importnak. A környező országokon keresztüli, de a mostaninál nagyobb áramkereskedelem viszont az érintett vezetékek kapacitásainak növelését sürgeti. Most ugyanis csak 500 megawattnyi szabad átviteli kapacitás áll rendelkezésre, holott a jogszabály adta lehetőségek kihasználásához legalább 700 megawattnyira lenne szükség.

Viszont amint megjelenik a behozott mennyiség miatti többlet a piacon, fölös kapacitásai maradhatnak az MVM Rt.-nek. Ezt a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt.-nek (Mavir) rendszeresen meg kell majd hirdetnie internetes honlapján.

A törvény szerint az importon belül (a nyugat-európai gyakorlatnak megfelelően) a közüzemi célú behozatal elsőbbséget élvez, míg a tranzit és a kereskedelmi célú vásárlás azonos elbírálás alá esik.

A nyugat-európai villamosenergia-rendszerbe való beépülésünknek szigorú műszaki követelményei is vannak, ezeknek azonban már korábban eleget tettünk. A magyarországi hálózat megbízható működését igazolja, hogy két éve rácsatlakoztunk a nyugat-európai országos hálózatokat összefogó UCTE-rendszerre. A lépésnek a kereskedelmi mellett komoly ellátásbiztonsági előnye is van. Mód nyílik ugyanis arra, hogy áramellátási zavar esetén gyakorlatilag a többletigény bejelentésekor áramot kapjunk szomszédainktól - mégpedig nem megemelt áron -, illetve, hogy szállítsunk nekik. Ezt egyébként egy "elsősegély-nyújtási" szerződés is rögzíti.

Eleget teszünk egy másik UCTE-normának is. E szerint az országban működő legnagyobb áramtermelő egység kapacitásának megfelelő nagyságú tartalékokkal kell rendelkezni. Ennek hazai nagysága a paksi blokkokhoz igazodva 460 megawatt. Az ennek kiesésével keletkezőb hiány így nem túl nagy, s gyorsan pótolható. (A forgó és a szekunder tartalékkapacitások mellett hagyatkozhatunk az importra is.

A fogyasztói áramárak szempontjából viszonylag "felzárkóztunk" az uniós szinthez, annak alsó részébe tartozunk. Tekintettel arra, hogy ezekre nézve nincs egységes uniós előírás, s persze más a kompenzáció szempontja és rendszere is, bizonyos eltérések belátható időn belül mindig is lesznek az unió árampiacán.