BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Feladatdömping a hazai energiaipar előtt

Az árampiac ez év eleji részleges felszabadítása után a gázpiac jövő évre tervezett megnyitása azon fő feladatok közé tartozik, amelyeknek energiaiparunk uniós felkészítése kapcsán, a törvénykezés szintjén eleget kell tenni. Az iparág előtt ugyanakkor számos környezetvédelmi teendő is tornyosul, amelyek ráadásul igencsak költségigényesek.

Részlegesen felszabadított energiapiaccal lépünk majd az Európai Unióba. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tennénk eleget az időarányos elvárásoknak. Ismert, hogy az EU-ban is éveket vett igénybe, s még további évekig fog húzódni a villamos energia és a földgáz kereskedelmének liberalizálása.

Uniószintű, nemzeti és vállalati stratégiákat kell egyeztetni földrajzi adottságokkal, politikai megfontolásokkal, szigorú üzleti szempontokkal. Az első lépéseket Magyarország is már az 1990-es rendszerváltás után, piacgazdasági jellegű s az európai integráció eredményeit is figyelembe vevő új energetikai törvényeivel tette meg.

Az Európai Unióban 1997-ben fogadták el az áram- és 2000-ben a földgázpiaci nyitásra vonatkozó rendelkezést. Az Európai Bizottság tavaly októberi adatai szerint az uniós árampiac 70 százaléka szabad, az arány 2005-re 82 százalékra nő. A földgáznál az összes gázmennyiség négyötöde a szabadpiacon kel el, 2005-ben ez az arány már 90 százalékos is lehet.

Az egységes és felszabadított európai energiapiacnak két fő ígérete van: az ellátás biztonsága és a verseny által kordában tartott fogyasztói árak. Az ellátásbiztonsági hatások máris érződnek, hiszen a mind több forráson alapuló energiafelhasználás sok országban, illetve sok felhasználó számára csökkentette az egy (vagy kevés) szállítótól való függést. Ugyanakkor a tapasztalatok azt mutatják, hogy illúzió a korábbiaknál jóval olcsóbb áram és gáz. Azon túl, hogy a fogyasztókért való vetekedés sok vállalatot térdre kényszerített, azzal is szembesülni kellett, hogy az iparág fenntartásának és bővítésének költségei olyan beruházásokat igényelnek, amelyek meglehetősen magasan szabják meg a felhasználói árak alsó határát.

Kiadásoldalról komoly kihívás a kiotói egyezményt aláíró országoknak a vállalt kibocsátási normák teljesítése, de nem szerényebb feladat eleget tenni az unió környezetvédelmi elvárásainak sem.

Magyarországnak - a most csatlakozó országokkal - megvan az az előnye, hogy hasznosíthatja az energiapiac felszabadításában már előbbre járó országok tapasztalatait. Él is a lépcsőzetes nyitás módszerével, ugyanakkor például az árak kezelése, a hozzájuk tartozó kompenzációs rendszer kialakítása kemény diónak ígérkezik.



Gázárak - sok még az aggály

Munkatársunktól

Várhatóan 2004. január 1-jén nyílik meg a hazai gázpiac, bár előzőleg 2003. júliusi dátumról is volt szó. A részleges nyitás egyik előfeltétele a piaci gázárak kialakítása. A felhasználókat - ezen belül is a lakosságot - súlyosan érintő lépést ugyanis eddig egyik kormány sem vállalta.

A kérdés megoldása egyre sürgetőbb, mivel még a májusban átlagosan 12 százalékkal emelkedő árak sem fogják fedezni az ágazat indokolt költségeit. Ez pedig hosszabb távon ellátásbiztonsági kockázatokat rejt. A gáziparban lévő feszültségek enyhítése ugyan önmagában is bizonyos áremelési kényszert jelent, de ez független a piacnyitástól. Az árrendszer hiányosságait akkor is rendezni kellene, ha nem tervezné a piac megnyitását a kormány.

Kaderják Péter, az energiahivatal elnöke szerint a májusban esedékes áremeléssel megegyező nagyságú, újabb árkorrekcióval a feszültségek rendezhetők. A lakossági fogyasztók körében az áremelések hatásának enyhítésére a kormány kompenzációs rendszert tervez bevezetni.

Az első körben a piac 43 százalékát szabadítanák fel a verseny előtt, mégpedig azon nagyfogyasztók számára, amelyek óránként 500 köbméternél több földgázt használnak fel. "A piacnyitás ütemezéséről az árampiac megnyitásakor sem döntött előre a kormány, csak az első lépést rögzítették rendeletben" - mondta korábban Hatvani György, a gazdasági tárca energetikai helyettes államtitkára. A folytatás az uniós direktíváktól függ, Magyarország ugyanis vállalta, hogy csatlakozását követően teljesíti a közösségi irányelveket. Ezek szerint jövő nyártól valamennyi nem lakossági, 2007. július 1-jétől pedig valamennyi háztartási fogyasztó számára meg kell nyitni a szabadpiacot.

A gáztörvény tervezete szerint a gázimportot csak az energiahivatal korlátozhatná, ha az a Magyar Olaj és Gázipari Rt.-nek (Mol) igazolhatóan jelentős veszteséget okoz, illetve ekkor azzal a feltétellel engedélyezheti, hogy a felmerült befagyott költségeket a feljogosított fogyasztóknak kell viselniük. Azonban a szabad behozatal és az úgynevezett célvezetékek létesítésének lehetősége a gázpiacon is garancia a versenyre. Utóbbi létesítését azonban ugyancsak megvétózhatja a MEH, ha a beruházás sérti a legkisebb költség elvét. Mindkét jogszabály meghatároz majd bizonyos átmeneti időszakot a közüzemi piacról a versenypiacra történő átigazoláshoz.

A gáztörvény tervezetét több támadás is érte. Az ipari energiafogyasztók például nem látnak garanciát arra, hogy az új gáztörvény valóban ösztönzi majd a verseny kialakulását. Nem látják garantáltnak a keresztfinanszírozás teljes kiküszöbölését sem, vagyis a költségarányos árak és a költségokozás elveinek érvényesítését a díjmegállapításkor. Aggályosnak tartják a tervezetben a gázipari infrastruktúrához való szabad hozzáférés korlátozásának szabályozását is.

Nyitott a fenti befagyott költségek kezelése is. Még kérdés, a fogyasztók mekkora része hagyja el a közüzemi piacot és vált szolgáltatót, ezért nem tudni, mekkora összegről van szó.



Árampiac: alapjáraton a verseny

Munkatársunktól

A 2001 végén elfogadott villamosenergia-törvény alapján ez év elején nyílt meg a hazai árampiac az ország mintegy kétszáz (legalább évi 6,5 GWh fogyasztású) ipari nagyfogyasztója számára. Az általuk felhasznált mennyiség a hazai kapacitásoknak mintegy harmadát teszi ki. A lehetőségekkel élő első társaságok közé tartozott a BorsodChem, a Dunaferr, a Magyar Alumínium, és nemrég csatlakozott az Ózdi Acélművek is. Korábbi becslések szerint akkor érdemes kilépniük a piacra, ha ott a Magyar Villamos Művek Rt. (MVM) 8,20 forintos kilowattóránkénti erőművi átlágáránál olcsóbban vásárolhatnak.

A hazai erőművek kapacitá-

sainak mintegy 95 százalékát az MVM Rt. hosszú távra lekötötte, a kínálat bővítésében tehát kiemelt szerep juthat az importnak. A környező országokon keresztüli, de a mostaninál nagyobb áramkereskedelem viszont az érintett vezetékek kapacitásainak növelését sürgeti. Most ugyanis csak 500 megawattnyi szabad átviteli kapacitás áll rendelkezésre, holott a jogszabály adta lehetőségek kihasználásához legalább 700 megawattnyira lenne szükség.

Viszont amint megjelenik a behozott mennyiség miatti többlet a piacon, fölös kapacitásai maradhatnak az MVM Rt.-nek. Ezt a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt.-nek (Mavir) rendszeresen meg kell majd hirdetnie internetes honlapján.

A törvény szerint az importon belül (a nyugat-európai gyakorlatnak megfelelően) a közüzemi célú behozatal elsőbbséget élvez, míg a tranzit és a kereskedelmi célú vásárlás azonos elbírálás alá esik.

A nyugat-európai villamosenergia-rendszerbe való beépülésünknek szigorú műszaki követelményei is vannak, ezeknek azonban már korábban eleget tettünk. A magyarországi hálózat megbízható működését igazolja, hogy két éve rácsatlakoztunk a nyugat-európai országos hálózatokat összefogó UCTE-rendszerre. A lépésnek a kereskedelmi mellett komoly ellátásbiztonsági előnye is van. Mód nyílik ugyanis arra, hogy áramellátási zavar esetén gyakorlatilag a többletigény bejelentésekor áramot kapjunk szomszédainktól - mégpedig nem megemelt áron -, illetve, hogy szállítsunk nekik. Ezt egyébként egy "elsősegély-nyújtási" szerződés is rögzíti.

Eleget teszünk egy másik UCTE-normának is. E szerint az országban működő legnagyobb áramtermelő egység kapacitásának megfelelő nagyságú tartalékokkal kell rendelkezni. Ennek hazai nagysága a paksi blokkokhoz igazodva 460 megawatt. Az ennek kiesésével keletkezőb hiány így nem túl nagy, s gyorsan pótolható. (A forgó és a szekunder tartalékkapacitások mellett hagyatkozhatunk az importra is.

A fogyasztói áramárak szempontjából viszonylag "felzárkóztunk" az uniós szinthez, annak alsó részébe tartozunk. Tekintettel arra, hogy ezekre nézve nincs egységes uniós előírás, s persze más a kompenzáció szempontja és rendszere is, bizonyos eltérések belátható időn belül mindig is lesznek az unió árampiacán.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.