Az IMD minden évben közzéteszi a világ országainak versenyképességi rangsorát (World Competitiveness Yearbook). A tanulmány 320 kritérium alapján összesen 59 országot vizsgált. Ebben az évben kezelte először külön az úgynevezett kis országokat (29 állam, amelyek lakossága nem éri el a 20 millió főt), illetve a nagy országokat (30 állam, amelyek lakossága a 20 milliót meghaladja). A régi besorolás szerint Magyarország az 1997. évi 37. helyről 2002-re a 28. helyre tornázta fel magát. Az új besorolásban 1999 és 2002 között hazánk mindvégig a 18. helyen állt, ám az idén a 23. helyre csúszott vissza.

A versenyképesség különböző tényezői eltérő mértékben járultak hozzá a gazdaság jövedelemtermelő képességéhez. A dinamikusnak mondható növekedést az elmúlt évtizedben a költség-versenyképesség erőteljes javulása alapozta meg; a termelékenység dinamikája jelentősen meghaladta a munkavállalónkénti ráfordítások emelkedését. A kilencvenes évek közepe óta gyorsuló ütemben javuló, munkaerőköltségre alapozott versenyképesség azonban az elmúlt két évben számos tényező miatt visszaesett.





>> Romló termelékenység



A rendszerváltást követő kiigazítási periódusban nőtt a termelékenység Magyarországon. Ezt az új tulajdonosok racionalizálással, leépítésekkel érték el. Ez volt a növekedés első - defenzív - korszaka. A második szakaszban a technológia implementálása és a munkaerő hozzáértésének növekedése hozott javulást.

A kilencvenes évek második felének globális konjunktúrája, a nemzetközi vállalatok termelési kapacitásának Kelet-Közép-Európába telepítése az EU-hoz viszonyított jelentős költségelőnyökön alapult. A világgazdaság dinamikus növekedésének időszakában a beruházásokat a kormány is aktívan támogatta azzal, hogy a jövedelmeket a vállalkozói szektor javára csoportosította át, illetve az árfolyam- és bérpolitikán keresztül erőteljesen ösztönözte a versenyképességet.

Érdekes a magyarországi off-shore cégek számának alakulása is. E forma az uniós csatlakozással megszűnik, de mértéke jellemzően mutatja, hogy Magyarország is e kedvezményes cégalapítás egyik kedvelt helye volt.

A feldolgozóipari ágazatok termelékenysége 2003 első negyedévében a termelés növekedését meghaladó ütemben (6,6 százalékkal) emelkedett az előző év azonos időszakához képest. A havi bruttó átlagkereset reálértéke azonban gyorsabban (10,1 százalékkal) nőtt, mint a termelékenység, ami egyértelműen a versenyképesség romlását jelzi. A termelékenység alakulásában a feldolgozóipari átlag mögött hasonló mértékű és irányú eltérések vannak, mint a termelésben.

A feldolgozóiparban mért konkrét munkaerőköltség-adatok alapján számított tényleges reálárindex 2002 első felében az azt megelőző év azonos időszakához képest 6,4 százalékos reálfelértékelődést mutatott. Ez egyrészt a termelési költségeknek, másrészt a gyors munkabér-kiáramlásnak köszönhető. A 2002-es év adatai alapján a reálfelértékelődésben megerősödött a munkabér-kiáramlás szerepe. 2001-2002-ben a feldolgozóipar egységnyi munkaerőköltsége alapján a reálfelértékelődés mértéke mintegy 19-20 százalék volt. A gyengülő költség-versenyképesség, valamint a hosszú recessziós időszak kedvezőtlen hatással volt a nemzetközi teljesítményre.





>> Dráguló munkaerő



Magyarország béralapú versenyképességi előnye a felzárkózó országokkal szemben számottevően visszaesett. Nemzetközi viszonylatban jelentősen megdrágult a magyarországi munkaerő, miután a forint felértékelődéséhez a bérek nagyarányú emelkedése társult. 2002-ben - a rendszerváltás óta először - a reálkeresetek növekedési üteme két számjegyűvé vált, pontosan akkor, amikor a gazdasági fejlődés lassulása ezt már nem tette megalapozottá. 2003 első negyedévében továbbra is igen magas volt a bérkiáramlás üteme, veszélyeztetve ezzel a külső és belső hiányok tervezett mértékének betarthatóságát. Ezt figyelembe véve a fajlagos bérköltség alapján számított nemzetközi versenyképesség az idén akár 5 százalékkal is romolhat.

Hazánk tehát az elmúlt két évben határozottan veszített versenyképességéből a térség - tehát a kelet-közép-európai régió - meghatározó gazdaságaival szemben. A veszteség ledolgozása több évet vesz igénybe. A minimálbér jelentős emelése és a forint felértékelődése nyomán nem következett be a foglalkoztatottság drasztikus csökkenése, de az árfolyam erősödésével együtt erős volt az említett folyamatok versenyképesség-rontó hatása.

Két ágazatban, a mezőgazdaságban és a ruházati iparban ugyan az említett időszaknál jóval kevesebb embert foglalkoztatnak, de csak az utóbbi szektorra jellemző a külföldi működőtőke nagyobb arányú jelenléte. Az élelmiszer- és az építőiparban a foglalkoztatottság nőtt, miközben ezekben az iparágakban jelentős a külföldi tőke jelenléte. Nem tekinthető kedvező folyamatnak, hogy a feldolgozóipar, ezen belül a gépipar is, amelyben a fellendülés éveiben (1998-2001) jelentős létszámbővülés történt, az elmúlt két évben létszámvesztővé vált.

Cseh- és Lengyelországban az utóbbi két évben szintén jelentősen emelkedett a fajlagos bérköltség, a termelékenységet meghaladó bérnövekedésnek és a nemzeti fizetőeszköz felértékelődésének köszönhetően. Az egységnyi termékre jutó munkaerőköltség 2001-ben és 2002-ben azonban hazánkban emelkedett a legnagyobb ütemben. Miután az Ecostat kutatói összevetették az Európai Unió külső importjában való részesedés alapján a három ország nemzetközi versenyképességének alakulását, kénytelenek voltak megállapítani, hogy noha az elmúlt években mindhárom kelet-közép-európai ország növelni tudta részesedését, az is egyértelműen látszik, hogy Magyarország relatív pozíciója 2001 óta fokozatosan romlik. Két versenytársunk az előző két évben gyors ütemben tudta növelni részarányát a fejlett országok piacán, a 2002. évi adatok pedig hazánk piaci részesedésének csökkenését mutatják.

A beruházások dinamikája 2001-től lassult. Különösen érzékelhető ez a feldolgozóipar (elsősorban a multinacionális vállalatok) beruházásainak visszaesésében. A beruházási ütemek mérséklődését bizonyos mértékig kompenzálta az állami fejlesztések növekedése. Az elmúlt két évben tehát nemcsak a költség-versenyképesség, hanem a feldolgozóipari beruházásokra alapozott versenyképesség is visszaesett.





>> Kedvező jelek



Versenyképességünk szempontjából kedvező, hogy

- Magyarország gazdasági növekedése tartósan az Európai Unió átlagát meghaladó intenzitással gyorsul;

- a növekvő gazdasági potenciál által biztonságosabbá válhat a befektetési környezet, ennek hatására mérséklődik a tőkebefektetés kockázata;

- a jogharmonizáció igen előrehaladott, a jogi környezet stabil, s ez kiszámíthatóságot jelent a nemzetközi vállalatok számára;

- a fejlett gazdaságokhoz képest még mindig alacsonyak a bérek;

- a munka termelékenysége viszonylag magas, s folyamatosan bővül a közép- és felsőoktatásban részt vevők száma;

- a legdinamikusabb k+f területeken erősek a magyar tudományos alapok;

- elindult a multinacionális vállalatok magasabb hozzáadott értéket termelő tevékenységeinek hazánkba telepítése, a tudástranszfer egyre jelentősebb;

- sok olyan ipari park található Magyarországon, amely magas szinten képes kielégíteni a kü-lönböző vállalati igényeket és megrendeléseket; ezek viszonylag jó infrastruktúrával rendelkeznek, és többnyire számíthatnak a helyi önkormányzatok támogatására;

- az intézményrendszer nem akadályozza a külföldi működőtőke megjelenését, sőt bizonyos befektetői intézmények hasznossága egyértelmű;

- a környezeti adottságok alkalmassá teszik az országot, hogy ideális logisztikai központok fejlődhessenek.





>> Kedvezőtlen jelenségek



Negatív a hatása annak, hogy

- bizonyos területeken a belső piac telített, a verseny szinte a végletekig kiélezett, új belépők számára a piacra lépés csak nagy invesztíciókkal, drága marketinghadjárattal és magas kockázattal s ebből kifolyólag bizonytalan profittal valósítható csak meg (ilyen például az élelmiszeripar);

- a magas külkereskedelmi hiány negatívan hat a gazdaságra; a kedvezőtlen makrogazdasági trendek következtében az országba érkező működőtőke jövedelmezősége csökken, a kockázati faktorok nőnek; a külkereskedelmi mérleg és az államháztartás hiányának magas szintje a gazdaság instabilitását jelezheti;

- a világgazdasági visszaesés és a már jelen lévő transznacionális vállalatok nemzetközi problémái hazánkban is megjelennek;

- a környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi szabályozás EU-konformizálása miatt "brown investment" típusú költségek terhelik a beruházásokat; ha nem kapnak állami támogatást, jövedelmezőségük csökken; mindez az újabb beruházásokat visszatarthatja, az itt lévőket pedig telephely-módosításra ösztönzi;

- a befektetők számára legpreferáltabb régiókban néhány szakmában munkaerőhiány alakult ki; a bérek közterhei magasak, és kényszermegoldások keresésére készteti a cégeket; hosszú távon és bizonyos frekventált fővárosi és fejlett regionális központi területeken számolni lehet a munkabérek növekedésével, bár az uniós bérszínvonalhoz való felzárkózáshoz még legalább 15 év szükséges;

- a középvezetés és a menedzsment képzettsége nem mindig felel meg a nemzetközi elvárásoknak, kevesen beszélnek idegen nyelveket;

- a k+f kiadások aránya a GDP százalékában alacsony, a teljes ráfordítás több mint felét a költségvetés biztosítja, az üzleti k+f ráfordítás Magyarországon rendkívül alacsony; a k+f infrastruktúra és az intézményrendszer működési feltételei nem kielégítőek; a kkv-szektor regionális szintű termelési, innovációs és információs hálózatba szerveződése rendkívül alacsony fokú;

- a munkaerő immobil, bizonyos területekről a magas munkanélküliség ellenére sem települnek át a fejlettebb és munkaerőhiánnyal küzdő régiókba, ennek valószínűleg a gyengébb iskolázottság és szakképzettség is az oka;

- az erős forint kedvezőtlenül hat az exportra, növeli a külkereskedelmi mérleg hiányát, rontja a versenyképességet, főként a kkv-szektorban;

- a kis- és középvállalatok tőkehiányát, finanszírozási problémáját a jelenlegi banki szféra még mindig nem kezeli súlyának megfelelően;

- a régiók többségének infra-strukturális helyzete, közlekedése, szállítási lehetőségei nem megfelelőek, az elmaradottság nagy-mértékű, annak felszámolása viszont több évet igénylő feladat;

- a beszállító vállalatok nagy része nem elég tőkeerős, nincs meg a megfelelő tapasztalata, nem rendelkezik a szükséges know-how-val ahhoz, hogy magasabb technológiai szintet megkövetelő szektorokban termelő cégek igényeit kielégítse; sok nemzetközi nagyvállalat saját, külföldi beszállítóit helyezi előtérbe - ha a hazai előny - például az adókedvezmény, az olcsóbb munkaerő - csökken, a külföldi tőkével működő vállalatok újragondolják az országban maradást, illetve kevesebb új beruházásba kezdenek;

- olykor az infrastruktúra fejletlensége miatt maradnak el egyes beruházások, a telekommunikációs költségek pedig igen magasak.

Az elmúlt két és fél év gazdasági eseményeit, intézkedéseit és következményeit mérlegelve - egyidejűleg számolva a potenciális lehetőségekkel és azok racionális kihasználásával - az Ecostat elemzői úgy látják, hogy bár a hazai gazdaság versenyelőnye kissé megkopott, tartalékai még mindig jelentősek, és ésszerű gazdaságpolitikával rövid időn belül mozgósíthatók. A nemzetközi konjunktúra élénkülése pedig mindenképpen hozzájárulhat ahhoz, hogy esélyeink kedve-

zően alakuljanak.