Ne legyen népszavazás az EU-alkotmányról!

Nem lenne demokratikusabb megoldás népszavazáson megerősíteni az EU alkotmányos szerződését?

Nagyobb legitimációja is lenne így a ratifikációnak.

Teljesen egyformán legitim megoldás az Országgyűlés döntése vagy a népszavazás általi megerősítés, hiszen parlamenti képviselőinket demokratikusan választjuk meg. Az ugyanakkor elegáns lehetőség lett volna, hogy ha 2003 végén elfogadják a végső szöveget, akkor az idén júniusban az európai parlamenti választással összekapcsolhatták volna a referendumot. Most sem lenne egyébként rossz olyan összeurópai népszavazás elé bocsátani az alkotmányt, ahol az eredményt is összeurópai szinten állapítanák meg. De egy ilyen összeurópai népszavazásnak az európai egységfolyamat fejlődésében még nem jött el az ideje. Remélem, még az én életemben sor kerülhet erre is.

Minden tagország önállóan dönt a megerősítés módjáról. Tíz államban népszavazást rendeznek, miért kellene pont nálunk mellőzni?

Nem állítom, hogy nem szólnak érvek a népszavazás mellett is. Mégis, Magyarországon csak nemrég volt egy éve, hogy tavaly áprilisban a polgárok állást foglaltak az uniós csatlakozás mellett, ami ráadásul nem csupán jóval egyértelműbb kérdés volt, de számunkra ez számított a legfontosabb döntésnek. Az alkotmány jelentőségét sokkal nehezebb megragadni, ezért az elfogadásáról szóló népszavazás esetén várhatóan nagyon alacsony lenne a részvételi arány.

És ha összekapcsolnánk valami mással? Mondjuk a kettős állampolgárság ügyében rendezendő népszavazással vagy a 2006-os parlamenti választásokkal?

Az utóbbi már túl későn van, kifutnánk az időből, ráadásul az országgyűlési választási kampányban óhatatlanul elsikkadna az alkotmány jelentősége. A kettős állampolgárság lehetőségéről régóta felfokozott politikai vita folyik: éppen az a kérdés, menynyire érdekli a közvéleményt valójában ez az ügy. Az alkotmányról viszont nem nagyon esik szó - itt az alacsony részvétel alighanem az emberek tájékozatlanságát fejezné ki. Kár lenne összekeverni a két problémát.

z Igen, de végre közelebb lehetne vinni az EU-t az emberekhez.

Ha az alkotmány lenne a téma egy esetleges népszavazás előtt, akkor várhatóan a választók több mint 90 százaléka számára értelmezhetetlen maradna a nizzai szerződés és az alkotmány újításai közti különbség. Magyarország nem vett részt az integráció jövőjéről két évtizede zajló vitában, így nálunk még kisebb lenne a részvételi arány, mint a régi tagállamokban. Ez pedig félreérthető üzeneteket közvetítene.

Mi lenne benne félreérthető?

Egyesek azt a téves következtetést vonhatnák le egy alacsony részvételi adatból, hogy lám, a magyarok alig néhány hónappal, egy évvel a csatlakozás után máris kiábrándultak az EU-ból. Ami nyilván nem lenne helytálló helyzetértékelés, de valószínűleg széles körben elterjedne.

De hát annyi mindenről rendeztek már népszavazást az elmúlt tizenöt évben Magyarországon. Pont egy ilyen fontos ügyben nem lehetne?

Az is fontos érv, hogy Magyarországon nincs hagyománya az alkotmányról szóló referendumnak. A rendszerváltás idején sem rendeztek népszavazást a kádárista alkotmány módosításáról.

Hogyan juttassák akkor kifejezésre a választók az EU-val kapcsolatos akaratukat? A parlamenti választások nem alkalmasak erre, hiszen a főbb politikai erők mindegyike támogatja az uniót, csak a szélsőségesek ellenzik.

Igen, de azért nézetkülönbségek vannak a parlamenti pártok között is. A tavalyi népszavazás idején különösen egyértelművé vált, hogy a jobboldali választók körében kisebb az unió elfogadottsága, mint a baloldallal vagy a liberálisokkal szimpatizálók között. Egyébként az idei EP-választásokon is lett volna lehetőség nyíltan euroszkeptikus pártokat felhatalmazni a magyar választók strasbourgi képviseletére, de nem kaptak elég szavazatot, ellentétben Lengyelországgal vagy Nagy-Britanniával. Ha bejutottak volna, elismerem, hogy ez érv lehetne a mellett, tartsunk referendumot, mondván, a közvélemény ma már alaposan megosztott az Európai Unió megítélését illetően. Mivel nem így történt, döntsön inkább az Országgyűlés.