A drága üzemanyag fékezi a globalizációt
Az olcsó bérű államokban folytatott termelés – a jelentős antiinflációs hatása mellett – a fő hajtóereje volt a gyártási folyamatok kiszervezésének.
Ezt a versenyelőnyt azonban utóbb felemésztette a fuvarozási költségek emelkedése, főleg azokban a konstrukciókban, amelyeknél az alkatrészeket szettekbe csomagolva először el kellett juttatni az összeszerelés helyére.
A termelés globális léptékű szervezését különösen nagy mértékben vetette vissza a tengeri szállítás költségeinek – régóta nem tapasztalt ütemű – drágulása. Mindez oda vezetett, hogy a fejlett ipari államok több, hanyatló régiójában ismét megjelentek befektetők, mégpedig gyártó-szerelő tevékenység meghonosításának szándékával. Az irányzatot ismertetve a BBC utal az Ikea példájára, amely az észak-amerikai piacokat korábban a kelet-európai üzemeiben készített termékekkel látta el.
A szállítási költségek rohamos emelkedése miatt azonban a svéd bútoripari cég kénytelen volt üzemet nyitni a Virginia államban lévő Danville kisváros környékén, amely a korábban ott tevékenykedő textil- és dohányipar távozása miatt vált – gazdasági értelemben véve – halódó körzetté. Az Ikea most egy lerobbant dohányraktár épület-komplexumot vett át, amelyet korszerű termelés céljára rehabilitált.
Miközben egyesek elégedetten nyugtázzák a feldolgozóipar ismételt térnyerését a fejlett ipari államok egyes körzeteiben, a Kolumbia Egyetem tanára, Jeffrey Sachs óvatosságra intett, mert – mint mondta – az évtizedekkel ezelőtti ipari sűrűséget valószínűleg már nem lehet helyreállítani.
