ÁSZ: felemás PPP-s beruházások

Nem érvényesült a PPP-konstrukcióban épülő sportlétesítményeknél az az elv, hogy a magántőke megjelenésével fokozódik a verseny és csökkennek az árak. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a Sport XXI. létesítményfejlesztési program keretében támogatott önkormányzati PPP-beruházásokat vizsgálva arra a megállapításra jutott: nem volt jellemző a verseny a projekteknél, mivel sem az önkormányzatok, sem a vállalkozók részéről nem mutatkozott különösebb beruházási hajlandóság. Az ÁSZ jelentését ismertető sajtótájékoztatón elhangzott: a PPP-konstrukcióban épülő tornetermek, tanuszodák és sportcsarnokok esetében a beruházások mérete és költségigénye nem vonzotta a befektetőket. Ugyancsak probléma volt, hogy az ilyen sportcélú beruházásoknál legalább 30 százalék önerőre lenne szükség, ám ez a legtöbb esetben nagyjából mindössze 10 százalék volt. Sokatmondó a tervezett és a megvalósult projektek aránya is: a tornaterem-építések esetében 145 önkormányzat lépett be a programba, ebből 127 visszalépett, így végül 18 beruházás valósulhatott meg. Tanuszoda létesítésére 66 önkormányzat jelentkezett, de 48 visszalépett, és csak 18 valósította meg a programot. A magántőke bevonásával épülő sportcsarnokprojekteknél tíz programba belépő önkormányzat közül nyolc lépett vissza, a beruházást így mindössze kettő valósította meg.

Az elkészült létesítményeket az önkormányzatok sok esetben visszavették üzemeltetésre, holott a PPP-konstrukciók egyik lényeges eleme éppen az, hogy a magánszféra üzemelteti az elkészült intézményeket, az állam és az önkormányzatok pedig a szolgáltatási díjat fizetik. A PPP-beruházással elkészült uszodák esetében egyébként fele-fele arányban megfelelő, illetve rossz a kihasználtság, a tornatermeknél ez már lényegesen jobb. Mivel az építési, az üzemeltetési és a keresleti kockázat megosztásának változása miatt sérültek az államháztartáson kívüli elszámolhatóság követelményei, szükségessé válhat a projektek statisztikai átsorolása. Ez oda vezethet, hogy emelkedik az államháztartási hiány.

Az ÁSZ ugyancsak vizsgálta a kohéziós alapból és hazai forrásból a szilárdhulladék-gazdálkodásra nyújtott támogatások hasznosulását. Itt megállapították: a legmegfelelőbb megoldás a hulladék keletkezésének a megelőzése lenne. Erre történtek is lépések, de a vonatkozó szabályozás nem volt eredményes. Várhatóan teljesül viszont az a célkitűzés, hogy a szelektív gyűjtés eszközei a lakosság 60 százaléka számára elérhetők legyenek, illetve a műszakilag nem megfelelő lerakókat bezárják. Az Európai Unió országaihoz viszonyítva azonban számos lemaradás tapasztalható. Míg például Ausztriában és Németországban a szilárd hulladék nagyobb részét újrahasznosítják, nálunk még a lerakás dominál a hulladékgazdálkodásban. Annak, hogy ezen a téren bizonyos célok nem teljesültek, számos oka van. Nem volt eredményes például a termékdíj-szabályozás, nem valósult meg újabb hulladékhasznosítók létesítése, valamint az energetikai hasznosításhoz nincsenek meg a hulladék előkezelésének a technikái. Az ÁSZ vizsgálatában azt az összegző javaslatot tette, hogy meg kell szüntetni a szilárd hulladék keletkezésének megelőzését akadályozó, illetve a hasznosítást gátló tényezőket.