Torgyán percei

Torgyán József földművelésügyi minisztert az elmúlt hetekben sok kellemetlenség érte. No annyi azért nem, hogy az agrárdiplomáciai offenzíva aktuális állomásait a déli félteke valamelyik tengerpartján lemondja. A kisgazdaelnök a pálmafák árnyékában mintha elveszítette volna józan ítélőképességét, és messzeföldön híres veszélyérzete is mintha cserbenhagyta volna. Jó ideje már csak a diadaljelentések jutnak el a füléhez, és nem érzékeli, hogy voltaképpen milyen helyzetbe került. Egyetlen tanácsadója nem akadt, aki figyelmeztesse: "Elnök úr, vissza kellene venni!" Pedig ma már nemcsak a "liberálbolsevik" sajtó támadja (amennyiben a tények leírása támadás): a "hálátlan" nép -- amely talán soha nem tudta eléggé értékelni azt az ajándékot, melyet az ég adott Torgyán személyében ennek az országnak -- már szintén megalkotta erkölcsi ítéletét. Torgyánnak mennie kell.
Arról pedig még a pancser-puccs legelvetemültebb botosai sem mertek volna álmodni, hogy ezt elsők között a kisgazdapárt tagjai, parlamenti képviselői mondják majd ki. A hiénák, akikből Torgyán nagylelkűsége és meggondolatlansága csinált -- minden képesség és rátermettség híján -- senkikből politikust, már elkezdtek marakodni a koncon. Most már ügyet sem vetnek arra, mi lesz eddigi bölcs vezérükkel, a bukás előtt álló pártelnökkel. Mert Torgyán József már saját pártjában sem elég erős ahhoz, hogy a Fideszt sakkban tartsa. Torgyán olyan, mint a Titanic zenekarának prímása. Még nem fogta fel, hogy neki vége. Márpedig az, hogy a mentelmi bizottság fideszes elnöke a Torgyán házaspár vagyonnyilatkozatával kapcsolatban megindította az összeférhetetlenségi eljárást, könnyen azt jelentheti, hogy eldöntötték: a percei meg vannak számolva.
Talán nem túlzás szégyennek nevezni azt, ami most történik. A magyar demokrácia tizedik évében kiderül, hogy a kormány egyik minisztere, koalíciós pártelnök, közhivatalát arra használja, hogy napköziben érlelt gyermekkori álmait megvalósítsa: bejárja a Csizmás Kandúr című képes könyvből megismert tájakat, liftes mézeskalács házat építsen, felette álljon minden írott és íratlan szabálynak, mint a gyevi bíró.
Ezek után nem csoda, ha Torgyán József nem talál kivetnivalót abban, ha egy cégcsoport vezetői a Holland Antillákon nyaraltatják, majd ugyanezeknek befolyásuk lesz közpénzek elosztására. Japánban ezért egy miniszterelnököt bíróság elé állítanának. Az USA-ban a CIA nyomozna, ha üzleti útjaira egy külföldi cégcsoport képviselői kísérnék az amerikai minisztert. Különösen, ha egy tanácsadói szerződés alapján minden fontos információhoz hozzájuthatnak a stratégiai ágazatnak számító földművelésügyi minisztériumból, és mint légypapírra a legyek, úgy ragadnak a közpénzre az elvtársak és barátok.
A történetírás valószínűleg az ifjú magyar demokrácia mélypontjaként emlegeti majd Torgyán József világutazó vidékfejlesztési regnálásának két és fél esztendejét. A magyar mezőgazdaság és a vidék erejét bizonyítja, hogy ezt is túlélte. Torgyán, és a Torgyán-jelenség, maga volt a mindennapi abszurditás. Politikai pályája most a végéhez közeledik. Megmaradnak a képeslapok, a tengeri kagylók, a mézeskalács házikó, a lift, a Fradi-sapka és egy vagyonbevallás két példányban. Pákh úr ígérete, hogy ezentúl is fürdőnadrágban töltheti a telet.
Még kapott egy karácsonyt. Megeheti a bejglit.

Bartus László-->