Színes szürkebarátok versengése
A szürkebarát azon nemes fehérek közé tartozik, amelyek kivételes minőségre lehetnek képesek hazánkban. A feltevést nagy erőkkel igyekeztünk bizonyítani - s részben sikerrel jártunk. Szeremley Huba 2000-ese bármely fajta száraz borával eséllyel versenyezhet, s reduktív vonalon is élvezetekbe bonyolódtunk, ám a nagybor fogalmának tisztázását segítő adalékkal nem szembesülhettünk.
Tizenkét mintát méretett meg a Dugóhúzó csapata, alább mégis nyolc tételről olvashatnak. Az ellentmondás oka: kísérletet tettünk arra, hogy megízleljünk néhány korosabb tételt, amelyek azt is megmutathatták volna, mire képes a fajta éretten. Hát... Egy szó, mint száz, a 98-99-ből származó munkák zöme túljutott pályája csúcsán.
Szerencsére akadt kivétel is: a gyöngyöstarjáni Szőke Mátyás szürkebarátjából (1998, In Vino Veritas) ugyan érthetően eltűnt már az üdeség és a primer erő, de még mindig határozott savai megóvták a tunyaságtól. Idézzünk: "Színe alapján koros darab, rusztikus hordóillat, erős gyógyfüvesség, kellemes krémesség. Jól fejlődik a pohárban, összerendeződik. Igazi palackbuké." A hordós műfajt képviselte még Bussay László csörnyeföldije (2000, Budapest Bortársaság). Az elismert borász e művének sokkal több savra lett volna szüksége ahhoz, hogy erőteljesnek és harmonikusnak ítéljük. Ehhez képest: "Aranysárga szín, fegyelmezetten öszszetett, kifejezetten fajtajelleges illat, amelyben a vaníliától a fruttiig sok minden van. Enyhén minerális, vastag, érdekes és komplex." Csakhogy "az íz ellazul, félédesforma, de ez nem feltétlenül baj" - vélte egyikünk, megtévesztve a savak hiányától.
A becsületesen üde-friss reduktív példányok - 2000-ből és 2001-ből - szép formát mutattak. Talán az Etyeki Kúria (2000, Budapest Bortársaság) tűnt árnyalattal szerényebbnek, aminek magyarázatául a túl sok savat és a szénsavas csípősséget említhetjük. Rendben voltak erőteljes, gyümölcsös és vegetális illatai és karcsú hoszszúsága is. Figyelemre méltó a szénsav a nemzetközi mérce végett beválogatott Santa Margherita Pinot Grigio Valdadige DOC-ben is (2001, Budapest Bortársaság), ám esetében a mogyorós-gyümölcsös illatok, az ifjoncan határozott ízek teremtettek egyensúlyt. Ez már csak azért is becsülendő, mert ezt a bort évente hétmillió (!) palackos mennyiségben készíti az északolasz pincészet.
Kitűnőnek mutatkozott a Nyakas Pince budai büszkesége (2000, Vinarium). Szalmasárga szín, olajos mozgás, mély, meleg, érett-mézes illat, ízében erőteljes, glicerines és bársonyos - nyugtázhattuk, hozzátéve: kellemes, elgondolkodtató bor. Nem voltunk kritikusabbak a Bezerics-Németh Pince művével sem (2000, In Vino Veritas). Noha illata kezdetben kissé zártnak és furcsának - egyikünk szerint öregesnek - tűnt, hamarjában megmutatta értékeit. Az illat gyönyörűen fejlődik, és az íz is gyorsan csatasorba áll - lelkendeztünk. Továbbá: "Érdekes, tisztességes savgerinc, enyhe kesernye, karcsúság, de erő." Illeszkedett a sorba a Szőlőskert Rt. mátraaljai pinot grigiója (2001, Cora), amelyről csak azért nem állíthatjuk, hogy nagy meglepetést okozott, mert egy korábbi évjárata egykor volt mátraaljai kóstolónkon a borvidék legizgalmasabbjának találtatott. A fantasztikus ár/érték arányt prezentáló darab gyümölcsös-ananászos illata - "az egyetlen, amely nem fruttisan, hanem mandarinosan-egzotikusan gyümölcsös" -, határozott ízei, "jóivásúsága" arra ösztönözhettek, hogy rögzítsük: jó bor; tényleg nagyon jó bor.
Végül: a Szeremley Huba pincészetéből származó badacsonyi alkotás (2000, In Vino Veritas) külön kategóriát képviselt. A hat csapattag közül öt emelte az első pozícióba, köszönhetően csodás, aranysárga színének. Valamint illatának, amelyben "minden benne van, ami érdekes lehet". Vagyis "kis fa, sok mineralitás, gyümölcsök". Úgy emelkedik ki a mezőnyből, mint hegy az alföld szélén - fogalmazott költői vénájú társunk. Vagy mint a Badacsony a Balaton tükre fölé - ébredezett benne a felismerés. És folytatta: igazi krémesség meg valami finoman fűszerezett pecsenyehús - már a gasztronómiai párhuzamok izgathatták a szerzőt -, élénk savak, sós-fűszeres mineralitás.
