Egy adóév két részben
A szerző az APEH munkatársa
A személyi jövedelemadó-törvény évközi korrekciója az adójóváírás szabályainak módosításával biztosítja a minimálbér adómentességét. Mivel az adójóváírás kedvezményével a bérben részesülők élhetnek, a módosuló szabályok miatt a munkaadóknak ez évben többletkötelezettséggel kell számolniuk.
Noha a változások 2002. január 1-jétől visszamenőleges hatállyal léptek életbe, a szabályozás technikája két részre osztja az idei adóévet: egyrészt a január 1-jétől augusztus 30-áig, másrészt a szeptember 1-jétől december 31-éig terjedő időszakra. Ezért a munkáltatónak, a bér kifizetőjének már most úgy kell a nyilvántartásait vezetni, hogy el kell különítenie a két időszak bérjövedelmét, valamint a két időszakhoz tartozó jogosultsági hónapok számát. Minderre azért van szükség, mert az adatokat az adóév végén a magánszemélynek kiadott igazoláson, az adóhatóság felé teljesítendő adatszolgáltatáson, valamint a munkaviszony megszüntetésekor kiállítandó adatlap "feljegyzések" rovatában külön-külön kell feltüntetnie.
Szeptember 1-jétől az év végéig elszámolt bér után a figyelembe vehető adójóváírás százalékos mértéke a bér 18 százalékára, jogosultsági hónaponként legfeljebb 9000 forintra emelkedik. A január 1.-augusztus 31. közötti időszakra elszámolt bér után érvényesíthető adójóváírás változatlan maradt, azaz a bér 10 százaléka, maximum 3000 forint a mérték. Az adójóváírás évközi felemelése azt eredményezi 2002-ben, hogy amennyiben az adójóváírásra jogosító hónapok száma 12, akkor az adójóváírás éves összege 36 ezer forintról 60 ezerre növekszik.
A jóváírás érvényesítéséhez kapcsolódó jogosultsági határ változatlan maradt - és 1,2 millió forintot tesz ki -, de az adójóváírás továbbra is fokozatosan szűnik meg a korlátot meghaladó jövedelműeknél. Ha a magánszemély bevallott éves jövedelme több, mint a jogosultsági határ, de legfeljebb 1 533 333 forint, akkor az adójóváírás összegét csökkenteni kell a meghaladó rész 18 százalékával. Az érvényesítés felső korlátjának az eddigi 1,4 millió forintról történő felemelését a szeptembertől érvényesíthető adójóváírás emelése tette szükségessé.
A munkáltató, a bér kifizetője már a szeptemberre elszámolt bér adóelőlegének megállapításakor is csak akkor tekinthet el az adójóváírás érvényesítésétől, ha ezt a magánszemély írásos nyilatkozatában kéri. Változatlan az a szabály, hogy az adójóváírás a bérre érvényesíthető. Bérnek tekintendő a munkaviszonyból származó jövedelem - ideértve minden, a munkaviszonyra tekintettel adott juttatást, az adóköteles társadalombiztosítási ellátás, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján folyósított adóköteles ellátás, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított munkanélküli-járadék, a pályakezdők munkanélküli-segélye, átképzési és képzési támogatás, a fegyveres erőknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítő magánszemély illetménye, valamint a felelősségbiztosítás alapján keresetpótló járadék címén kifizetett kártérítés. Nem számít bérnek a munkáltató által fizetett adóköteles biztosítási díj, valamint az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár-tag magánszemély esetében a munkáltatói tag által fizetett hozzájárulás és a munkaviszony megszüntetésére tekintettel kapott végkielégítés. Nem minősül bérnek a nyugdíj- és az egyéb adóterhet nem viselő járandóság sem.
Látható, hogy számos olyan jövedelem is bérjövedelemnek minősül, amelyet a magánszemély nem a munkaviszonyával összefüggésben kap. Idetartozik - többek között - a nem munkaviszonnyal összefüggésben kapott adóköteles társadalombiztosítási ellátás, mint például a passzív jogon, egyéni vállalkozóként vagy társas vállalkozás tagjaként kapott táppénz, gyed is. Ebből következik, hogy a módosuló szabályok nemcsak a munkáltatót, hanem kivétel nélkül minden bérkifizetőt is érintenek.
Fontos hangsúlyozni, hogy az adójóváírásra jogosultság szempontjából a jövedelem öszszegének megállapításakor továbbra is valamennyi olyan jövedelmet figyelembe kell venni, amelyre az szja-törvény bevallási kötelezettséget ír elő. Ennek megfelelően mind az összevonás alá eső, mind a külön adózó jövedelmeket számításba kell venni.
