Vigyázat: arról hallucinál a HVG, hogy négy éve nem nő a magyar gazdaság

A HVG a minap egy cikkben azt állította, hogy a magyar gazdaság ma kisebb, mint a legutóbbi választás idején. Ez a megközelítés azonban minden elemében félrevezető, mert rossz bázist választ, és nem veszi számításba azt a példátlan válságsorozatot, amelyen a magyar gazdaság az elmúlt három évben keresztülment.

A HVG fő állítása az, hogy jelenleg kisebb a GDP, mint amennyi a legutóbbi országgyűlési választás idején volt. Csakhogy 2025 végére, a negyedik negyedévben a magyar gazdaság már meghaladta a választások előtti – első negyedéves – szintet, szezonálisan és naptárhatással igazított adatok alapján 0,4 százalékkal, nyers adatok szerint 17,1 százalékkal, nominálisan pedig több mint 80 százalékkal.

A 2026 első negyedévére vonatkozó előrejelzések pedig még egyértelműbbek, hiszen a gazdaság teljesítménye szinte biztosan magasabb lesz, mint 2022-ben a választás idején volt, legyen szó nominális vagy éppen szezonálisan és naptárhatással igazított adatról. Ha tehát az idei első negyedéves GDP-t nézzük, akkor a 2022-es első negyedévi gazdasági szintünket nyers adatok szerint 0,9 százalékkal, szezonálisan és naptárhatással igazított adatok szerint pedig 1,1 százalékkal meghaladjuk, nominálisan pedig mintegy 40 százalékkal (a piaci előrejelzések alapján).

A HVG számításai nem pontosak

A HVG szerzője meglepő módon egyébként egy minden tekintetben egyedinek számító csúcsidőszakot választ bázisnak. 2022 második negyedévében – amihez viszonyít – egyszerre pörgött a belső fogyasztás és az export (azaz belső és külső kereslet egyszerre húzta a gazdaságot), rekord uniós forráslehívás zajlott, a kamatok alacsonyak voltak, a beruházások magas szinten álltak, és még nem ütött be az energiaválság teljes negatív hatása. Ezt követően azonban történelmi léptékű sokkok sorozata érte a magyar gazdaságot. A Covid utóhatásai, az orosz–ukrán háború közelsége, az energiaválság – amelynek során az energiaimport költsége egyetlen év alatt 6,8 milliárd euróról 17,4 milliárdra ugrott –, az európai inflációs hullám, a globális kamatsokk, a német gazdaság történelmi stagnálása, az autóipari átállás és az elektromos járművek piacának turbulenciái egyszerre sújtották hazánk gazdaságát.

Ráadásul kis, nyitott, exportvezérelt gazdaságként – ahol az export a GDP közel 80-85 százaléka, az ipar mélyen integrált a német gazdaságba, az energiaimport-függőség pedig magas – Magyarország kivételesen nehéz helyzetbe került Európában (az energiaválság és a német gazdaság gyengélkedésének együttes hatása egyértelműen Magyarországot sújtotta a leginkább az EU-ban), és mégsem omlott össze sem a gazdaság, sem a foglalkoztatás, sem a fogyasztás. Kimutatható egyébként, hogy az uniós országok körében a nagyobb GDP-arányos német irányú termékkereskedelem, azaz a német kereskedelmi függés együtt járt a kisebb GDP-növekedéssel, azaz valós növekedési áldozatot okozott.

A foglalkoztatás rekordközelben maradt, több mint 4,6 millió ember dolgozik, a nettó reálkeresetek 2021 óta közel 15 százalékkal emelkedtek, a teljes reáljövedelem ennél is nagyobb mértékben nőtt, a fogyasztás közel 2 százalékponttal húzta fel a GDP-t, ellensúlyozva a gyenge külső keresletet. Ha a belső kereslet nem erősödik, a magyar gazdaság recesszióba esett volna, és a munkanélküliség is emelkedett volna. A stagnálás tehát nem kudarc, hanem stabilizáció, nem gyengeség, hanem jól célzott védekezés – a belső fogyasztás megtámasztása az ösztönző állam gazdaságvédelmi stratégiája.

Érdemes tehát kiemelni, hogy miközben a GDP a külső sokkok miatt néhány évig alig nőtt, a gazdaságpolitika mégis jelentős életszínvonal-növekedést biztosított a magyar embereknek: 

1. a bérek reálértéken emelkedtek, 
2. a minimálbér és a garantált bérminimum jelentősen nőtt, 
3. a családi adókedvezmények bővültek, 
4. az anyák személyi jövedelemadó-mentessége több százezer család jövedelmét növelte, 
5. a nyugdíjak inflációkövetése és kiegészítései megőrizték az idősek vásárlóerejét, a rezsivédelem csökkentette a háztartások kiadásait, 
6. a kamattámogatott hitelek és otthonteremtési programok pedig lakhatási biztonságot adtak. 

Ez egy inkluzív, azaz bevonó gazdasági modell: itt nem a növekedés az első és annak gyümölcseiből eshet le némi jólét az emberekhez, hanem fordítva: a családok az elsők, és az ő jólétük növelése támasztja, húzza a gazdaságot.

Több országban a reáljövedelmek stagnáltak vagy csökkentek, megszorítások történtek, a fogyasztás visszaesett, a társadalmi feszültségek nőttek. Sőt, a HVG szerzője nem számolta ki pontosan a külföldi adatokat, mivel Németország nem pluszban, hanem mínuszban van az év végi adatok szerint. A cikk nem veszi figyelembe, hogy a német gazdaság több éve stagnál vagy recesszióban van, az autóipari megrendelések visszaestek, míg az európai ipar szerkezeti válságban van. Ha pedig Németország nem nő, akkor Magyarország exportja sem tud dinamikusan bővülni. Ebben a környezetben az a kérdés, hogy miért nem nőtt gyorsabban a GDP, valójában félrevezető; az igazi kérdés az, hogy miért nem estünk vissza jobban. Azért, mert a példátlan válságsorozat ellenére is a belgazdaság annyira megerősödött, hogy képes lett az átmenetileg növekedési motorként kieső export helyébe lépni.

Összegezzük: a magyar gazdaság már most a 2022-es első negyedévi szint felett tartózkodik, 2026 első negyedévében is biztosan felette lesz, és mindezt történelmi sokkok közepette érte el – úgy, hogy az infláció nyolcéves mélypontjára süllyedt, közben nem csak a gazdaság, hanem az új gyártási kapacitások, a munkahelyek száma, a családok reáljövedelme, azaz az emberek életminősége is nőtt. Ez nem kudarc, hanem gazdasági állóképesség és sikeres gazdaságvédelem.