A munkaerőigény bejelentésének szabályai

Igen szigorúan szabályozzák Magyarországon a munkaviszony keretében történő foglalkoztatást, ezen belül is a be nem töltött álláshelyek bejelentését, az arra való kiközvetítést. A foglalkoztató kötelezettségei közé tartozik a fentiekkel kapcsolatos ügyintézés. A külföldi munkaerőre kiváltképpen szigorú szabályok vonatkoznak.

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény általános érvényű szabályként írja elő, hogy a munkáltató a munkaerőigényéről és annak megszűnéséről folyamatosan, de legkésőbb a betöltés esedékességekor tájékoztassa az illetékes munkaügyi központot. A végrehajtás tárgyában kiadott miniszteri rendelet a munkaadó kötelezettségévé teszi, hogy a munkaviszony keretében történő foglalkoztatási igényét a be nem töltött álláshelyekre jelentse be az illetékes munkaügyi kirendeltségre. A foglalkoztató köteles minden munkaviszonyban, vagy ilyen jellegű jogviszonyban be nem töltött álláshelyet bejelenteni. A munkaviszonnyal egy tekintet alá esik a közszolgálati, közalkalmazotti és szolgálati jogviszony is.

A külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről szóló jogszabályban meghatározott körben a hivatkozottakon túlmenően az olyan álláshelyet is be kell jelenteni, amelynek betöltése nem szűk értelemben vett munkaviszony, hanem például "megbízás" keretében történne. A külföldiek esetében be kell jelenteni minden olyan foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt, amelyben a szolgáltatás tárgya természetes személy által ellenérték fejében végzett munka.

Fő szabályként a munkaerőigényt annál a munkaügyi kirendeltségnél kell bejelenteni, amelynek területén realizálódik a foglalkoztatás, függetlenül attól, hogy hol van a munkáltató székhelye. Előfordulhat azonban, hogy változó munkahely esetén több kirendeltség területét is érinti a munkavégzés (például építőipar). Ebben az esetben annál a kirendeltségnél kell bejelenteni az igényt, ahol a munkavégzés megkezdődik. Az sem ritka, hogy a foglalkoztatónak több olyan telephelye van, mely más-más munkaügyi kirendeltség illetékességi területét érinti. A munkaerőigényt itt a foglalkoztató székhelye szerint illetékes munkaügyi kirendeltségen kell előterjeszteni. A tizenkilenc megyei, illetve a fővárosi munkaügyi központ a budapesti székhelyű foglalkoztatási hivatal irányítása mellett működik. A hatáskörük jelentős részét a kirendeltségeiken keresztül gyakorolják, melyek behálózzák az egész országot, és minden települést lefednek.

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény magában foglalja: egyéb jogszabályi rendelkezés előírhatja, hogy a kérelmet csak az erre a célra rendszeresített formanyomtatvány felhasználásával lehet benyújtani. E törvényi felhatalmazás alapján írja elő a vonatkozó miniszteri rendelet, hogy a bejelentést csak a jogszabályban kiadott nyomtatvány tartalma szerint lehet benyújtani. Az első bejelentés alkalmával - ugyancsak a jogszabályban előírt nyomtatvány felhasználásával - be kell jelenteni a foglalkoztató székhelyéhez, telephelyéhez és tevékenységéhez kapcsolódó alapadatokat is.

A munkaerőigény bejelentése nem határozatlan időre szól, mert az bizonyos értelemben jogbizonytalanságot eredményezne, hiszen a foglalkoztató időközben más módon is megoldhatja munkaerő-problémáját. Ezért a jogszabály előírja, hogy az igény a bejelentés napjától számított 60 napig érvényes, de meghosszabbítható.

A közvetítés akkor eszközölhető, ha a foglalkoztató az előbbiekben említett szabályok betartásával nyújtja be igényét, továbbá a bejelentésében kéri az általa előterjesztett igényeknek megfelelő munkaerő közvetítését, valamint, ha a kiközvetített személyeket fogadja és a kiközvetítő lapot megfelelő módon igazolja. Olyan személyt lehet kiközvetíteni, aki rendelkezik a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel, és a kirendeltséggel kapcsolatot tart.

A foglalkoztató kérhet kiközvetítést a kirendeltség(ek) illetékességi területén élő személyek közül, vagy a munkavégzés vonzáskörzetéhez tartozó településekről, de bármely más településről is, illetve a munkakör jellegétől függően az egész ország területéről.

Nem közvetíthető olyan személy, aki munkaviszonyban (munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban) nem foglalkoztatható (például másfél életévét be nem töltött gyermeke jogán gyermekgondozási segélyben részesülő nő, vagy olyan fiatalkorú, akinek foglalkoztatásához a törvényes képviselő egyetértési nyilatkozata hiányzik).

Nem eszközölhető közvetítés egy nem létező munkahelyre. Ennek leggyakoribb megjelenési formája az, hogy nem az arra illetékes foglalkoztató nyújtja be az igényt. Akkor sem foganatosítható a közvetítés, ha a foglalkoztatónál sztrájk van folyamatban. Ha jogszabálysértő feltételeket tartalmaz az igénybejelentés, szintén nem hajtható végre a közvetítés (például a bérajánlat nem éri el a jogszabályban előírt minimálbér mértékét). Nem közvetíthető továbbá munkaerő az olyan foglalkoztatóhoz, ahol a foglalkoztatás jogszabályban előírt feltételei nincsenek biztosítva (például telephelyengedély-köteles munkahelyen a foglalkoztatónak nincs jogerős ÁNTSZ-határozata).

A munkaerőigényt bejelentő kérheti az álláshely hirdethetőségét. Ez esetben az álláshellyel összefüggő legfontosabb adatok nyilvánosságra hozhatók. Ha a foglalkoztató nem kér hirdethetőséget, csak közvetítést, a munkakör megnevezése, az ahhoz szükséges szakképzettség és a várható kereset hozható nyilvánosságra. Ha a foglalkoztató sem hirdethetőséget, sem közvetítést nem kér, az álláshely adatai nem hozhatóak nyilvánosságra.